Kevés olyan network-sorozat van, amit rendszeresen nézek, nem sznobságból, hanem mert ha mérlegelni kell, márpedig ha ilyen mennyiségben ömlik az ember nyakába a kontent, akkor kell, szóval ha azon múlik, hogy mire jut idő akkor és ott, amikor adják a friss epizódokat, akkor nehéz döntéseket kell hozni. És a sors fintora, hogy az a négy network műsor, amit minden héten nézek, mind a CBS-en megy: Big Bang Theory, Survivor, Person of Interest és The Good Wife. Utóbbiról lesz most szó röviden, spoileresen, kissé csapongóan.

Naszóval. Kalinda elment, és őszintén mondom, hogy hálistennek, mert két évada nem történik vele semmi, a férjét behozni a legnagyobb faszság volt a sorozat történetében, a magánéleti szálai unalmasak voltak az alkalmi leszbiszexszel, ami egyértelműen csak azért volt mert infó kellett az adott karaktertől, és egyszerűen nem volt már más lehetőség arra, hogy kvázi hihető legyen az, hogy mindenféle bűnüldözési szervtől csak úgy elmondanak neki valamit - pinanyalás közben az más, ugye. Nem ez volt a legfontosabb dolog az évadban, de ha pl. Kalinda marad, én kiszállok, mert elpazaroltak vele történetszálakat és időt, az pedig hogy Julianna Margulies és Archie Panjabi nem hajlandó egy légtérben tartózkodni, nevetségessé teszi az egész “csak telefonon érintkeznek, annyira elfoglaltak a karakterek” magyarázatot.

Mindegy is, mert ebben az évadban nem Kalinda volt a lényeg, hanem Alicia, ahogy kell, illetve az őt manipuláló/rángató erők, a tök hihetetlen munkahelyváltások és összeolvadások, és Michael J. Fox meg David Lee, és Eli Gold, mert Cary nekem gyengébb volt ebben az évadban de a mellékszereplők olyan szinten mentették meg az epizódokat, hogy az valami elképesztő, ennyire erős szereplőgárdát kábelsorozatok sem tudnak felmutatni, komolyan. A gyerekekből is visszavettek egy kicsit, és ez jó, mert nőnek fel és már nem cukik, csak idegesítők, a Finn-Alicia-románc meg nem lett volna jó, ha folytatódik, így van jól, ahogy van.

A lényeg az államügyészi szál volt, a verseny maga is erős volt, de nekem megint csak a karakterek jöttek be, Steven Pasquale és David Krumholtz nagyon jó volt, az Eli lányát hozó Sarah Steele dettó, és David Hyde Pierce is nagyszerűen alakította Alicia ellenfelét - és jó volt látni a két, egymás kutyázására semmiféle hajlandóságot nem mutató ellenfelet, ahogy a kampány közben igyekeztek embernek megmaradni, ezek az intimebb pillanatok (mint általában szoktak) mutatták meg, mit tudnak ezek a színészek, amit mások nem feltétlenül. A sztori olyan volt, mintha hullámvasútra ültünk volna fel, kiszámíthatatlan és kegyetlen, Alicia feláldozása, a választási csalás és a gépek megbuherálása (visszautalva Peter Folrrick megválasztásának estéjére ugye) mellbe vágott, és együtt éreztem a nővel, akit a sárba tiportak és megaláztak, különösen akkor, amikor odavágtak neki valami bizottsági melót, mint Ford Fairlane a csomagtartóba zárt perverznek, nesze gyökér, szopogassad.

A folytatás a Canning-Florrick irodával azárt lenne kurva jó, mert Michael J. Fox állandóan képernyőn lenne kérdés persze, mennyit bír a Parkinson-kór mellett. Nem bánnám, ha Caryvel megint ellenfelek lennének, de remélem Finn átmegy hozzájuk, és akkor lenne egy erős trió, sőt, basszameg, tessék visszahozni állandó szereplőnek Elsbeth Tascionit, azaz Carrie Prestont, aki a legzseniálisabb mellékszereplő evör, és nemcsak itt, hanem a Person of Interestben és a True Bloodban is. Mondtam, hogy nem lesz összeszedett.