Az első évad után úgy voltam vele, hogy a Vikings egy kurva jól megcsinált, egységes, láthatóan tudatosan alakított, és nem ad hoc összedobált ötletekből építkező, pszeudotörténelmi sorozat, amiben vannak ugyan valós karakterek, meg olyanok is, akik olyan neveket kaptak, mint létező, történelmi alakok, de az alkotógárda (mármint Michael Hirst egymaga) nem igyekezett mindenben hű maradni a tényekhez, és ha kellett átírt eseményeket, összevont alakokat és kitalált dolgokat, amikről semmi tudomása nem lehetett.
A második évadra Hirst kapott egy kicsivel több pénzt, építhetett nagyobb díszleteket, és végre nemcsak Ragnar disznószaros faluja mellett és Floki erdei kunyhója környékén zajlottak az események, ráadásul szépen bejött egy egyre erősödő misztikus szál, meg annyi intrika, mint a Róma két évadában összesen. És ez még jobb volt, ekkorra a Vikings a kötelező néznivaló lista tetejére dolgozta fel magát, és olyan szórakozást nyújtott hétről hétre, mint a “nagyok”. Ragnar Lothbrok sztorija a harmadik évadra pedig szépen feljutott a csúcsra, és ha valaki a jelenlegi sorozatkínálatból egy kihagyhatatlan darabot kér tőlem, akkor már nem a Trónok harcát mondom, hanem a Vikingeket.
A sorozat iskolapéldája annak, mi történik akkor, ha egy tehetséges, lelkes szakembert hagynak dolgozni, és a tévé vezetősége nem esik pánikba, nem akarja kirúgni, a nyakába ültetni valami executive producert, és nem baszogatják állandóan azzal hogy legyen több harc/kevesebb harc/több csöcs/kevesebb csöcs és így tovább. Mivel Hirst egyedül írja a forgatókönyveket, nem kell alkalmazkodnia senkihez, nem másoktól függ, és ha valami nem úgy sül el, ahogy elképzelte, igen rugalmasan tudja alakítani a sztorit (ez a második évadban párszor nyilvánvaló is volt). Az, ahogy a harmadik évadban szövi a történet szálait, felvezet olyan dolgokat az első pár részben, ami majd csak az évad végén, esetleg a következő kanyarban lesznek érdekesek, tanítani való, utoljára ilyen jó szerializált forgatókönyvekkel a Drótnál találkoztam.
Amikor Hirsttel interjúztam az első, majd a második évad vége után, említette, mennyire érdekli az, ahogy a vikingek és az akkori keresztények összetalálkoztak, és hogy ebből mi sült ki hosszú távon. Jó, tudjuk mi, de a konkrétumokról azért nem mindenki hallott részletesen, és Hirst rém jó érzékkel tudja megfogni azokat az apróságokat, amiktől a sorozata iszonyú hiteles és hihető lesz. Az angoloknál földműveseket hagyó vikingek, a kincsek helyett inkább a termőföldet és legelőket választó Ragnar, a progresszív állami berendezkedés ellesése, vagy a zsigerien ösztönös vikingek ábrázolása egyszerűen lenyűgöző, és ami a legjobb az egészben, hogy a színészek láthatóan úgy viselkednek a forgatáson, mint egy hatéves gyerek a homokózóban, ahol megszűnik a külvilág, és a homokvárat ostromló műanyagkatonáknál valósabb dolog egyszerűen nem létezik.
Pedig nagy név utoljára Gabriel Byrne volt a sorozatban, azaz nem a parasztvakító castinggal akarják eladni a Vikingeket, hanem azzal, hogy a szereplők úgy viselkednek, mint egy igazi viking horda - a forgatáson a színészek végig karakterben maradnak, a szakállak jó része valódi, néhányan a tetoválásokat is megcsináltatták, és lelkesen járnak vívni, azaz nem melónak fogják fel az egészet, hanem egyfajta jutalomjátéknak. Hirst úgy kelti életre a nyolcadik század történelmét, mint még sorozat vagy film soha ezelőtt, és ha vannak is benne olyan hibák, amiket egy szimpla néző nem szúr ki (a sisakokkal volt valami gebasz az első évadban asszem), ez semmit nem von le a műélvezetből.
A harmadik etap története Ragnar életének egyik nagy sikerét dolgozza fel, Párizs bevételét és kifosztását, amibe hősünk kis híján belerokkan, elveszíti legjobb barátját és a feleségét is, a testvére meg megint elárulja, szóval zajlanak az események a Lothbrok házban bőven. A minőség, a történetmesélés színvonala, a színészi játék, és a gyönyörű külső felvételek miatt csak ajánlani tudom mindenkinek, de nem úgy, hogy a negyedik évadnál csatlakozzanak be, hanem úgy, hogy szépen nekiesnek az első háromnak, és ledarálják, mert ezt így kell csinálni. Ja, és közben ne tessék történelmi forrásokat olvasgatni, mert abból csalódás és káromkodás lesz.
semua 2015.05.08. 10:05:15
Kócoscápalány 2015.05.08. 11:42:38
goodjohnwin 2015.05.08. 12:18:11
Raziel Anarki 2015.05.08. 13:12:13
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.05.08. 14:02:59
J. McClane 2015.05.08. 15:28:28
DrBala 2015.05.08. 15:52:11
szepi79 2015.05.08. 16:07:03
@DrBala: +1
ami nekem még nagyon fájó pont, az a sérülések témakör. ha főszereplő vagy, akkor túlélsz akármilyen belső vérzést, zuhanást meg duál nyilvesszőt a hátadba, nem ám elvisz a sebláz. meg a vérmérgezés. (majdnem vérfertőzést irtam, sok lesz a GoT :D )
Zoltán Almási 2015.05.08. 19:25:33
Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2015.05.09. 17:37:28
RockSolid 2015.05.10. 05:49:41
Ehhez a témához a legközelebb álló könyv amit jó szívvel tudok ajánlani:
moly.hu/konyvek/robert-low-a-balnak-utja
Jimbo75 2015.05.11. 11:43:57
lk2 2015.05.11. 13:17:34
Egyszóval: köszi, szép volt, (az első két évad egészen) jó volt, elég volt.
lk2 2015.05.11. 13:21:12
sixx · http://comment.blog.hu 2015.05.11. 13:36:46
lk2 2015.05.11. 14:20:12
Ha már történelmi témájú sorozat, a Vikingset a GoT-al szemben sokkal inkább a Rome-hoz kéne hasonlítani sztem, és emlékeim szerint az nagyságrendekkel jobb volt, bár nem mostanában láttam, az igaz.
mortullus 2015.07.26. 00:59:10
De a kereszténység és a vikingek hitének koccanása igenis érdekes dolog. Én kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan söpörte el az új isten a régi viking isteneket.
Rollo és Ragnar már megkeresztelkedett. Várjuk a folytatást! :)
H.Krisz 2015.09.07. 13:37:25