A szünetet követően vasárnap lement a Walking Dead harmadik (az ötödik évadban a tizenegyedik) része, ami után érdemes arról beszélni, hogy vajon a sorozat elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol kezd egyre laposabb lenni, vagy konkrétan most tart a legszebb pillanatainál. Szerintünk az utóbbiról van szó. Sorozatos (és enyhe képregényes) spoilerek mindenhol, csak az olvasson tovább akit ez nem zavar, vagy már látta a legutóbbi epizódot.
Tavaly ott maradt abba a történet, hogy Rick és a többiek a belefutottak a sokadik bizarr mikroközösségbe és kiderült, hogy a tudósnak hitt redneck tényleg csak egy Bundesliga-sérós redneck, aki hazudott a washingtoni biztonsági zónáról. Ezek után a csapat hosszú bolyongásba kezdett az idei részekben, ami egyes vélemények szerint gyorsan önismétlésbe fordult és már-már Hershel dögunalmas farmjának az emléke kezdett előjönni a második évadból. Ez pedig egy hatalmas faszság.
Talán csak keveseknek tűnik fel, de a Walking Dead nem csak a legjobb zombis sorozat most a tévében, hanem a legjobb tévés képregényadaptáció is. Utóbbi sajnos a köznyelvben kb. annyit jelenthet, hogy megint valami sokadik szuperhőst akarnak lenyomni a torkunkon. Pedig a Walking Dead az eredeti képregényből pont azokat a formulákat vette át az ötödik évad közepére, ami alapvetően jellemző a képregényekre mint műfajra, nem csak a Walking Deadre.
A legutóbbi, vagyis a most vasárnapi rész konkrétan az első Sin Cityt idézte: képregényes képkivágások, természetellenes színvilág, eltúlzott érzelmek és minimális kommunikáció a karakterek között. Hadd beszéljen Rick vagy Abraham helyett maga a helyzet, a veszélyérzet, a semmiből előbukkanó, a csoportról gyanúsan sokat tudó fegyvertelen idegenek.
(Aaron a képregényben)
Egészen zseniális, ahogyan elért a sorozat arra a szintre, hogy a több tucat horrort és drámát túlélő szereplőknek már nem is szükséges összetett mondatokat használni egymással. Rick a főnök, és mindenki más tudja mikor pontosan mit is kell csinálnia. Ez történt az előző kettő epizódban az erdei vándorlásnál. Azonban Alexandria, egy normális emberi közösség lehetősége megváltoztatta az alaphelyzetet és olyan döntés elé állította a csapatot, ahol a mostanra kialakult tökéletes hierarchiára is fény derült: Tényleg Rick a főnök, de a többieknek sokszor vissza kell fogni őt bizonyos helyzetekben a csapat érdekében. Rick pedig beletörődik ebbe, mert elég egy megfelelő hangsúllyal elejtett félmondat Glenntől vagy Michonne-tól, hogy a seriff azonnal újraértékelje a helyzetet. Ezzel ésszerűen működő demokráciát hoznak létre és próbálják a földön tartani a láthatóan mentálisan teljesen kikészült Ricket. A karakterek közti interakció és kémia a Walking Dead lényege, és sokan ezt egy-egy tölteléknek tűnő epizód alatt egyszerűen nem veszik észre.
Az eredeti képregény is pont azért lett annyira jó, mert a zombiapokalipszis ezerszer lerágott koncepcióját megtartották az alaphelyzet szintjén, ami befolyásolja a karakterek életét. A hangsúly viszont a karakterek életén van, amit a zombitörténelem során csak nagyon kevesen voltak képesek olyan részletesen visszaadni, mint a képregény. És vele együtt a sorozat.
Az olyan kis apró finomságok pedig szinte le sem esnek, mint
- a zombikon áthajtós autós jelenet világítása, színei, képkivágásai egyszerre kacsintottak ki Frank Millerre és Bruce Campbellre
- amikor Rick azt mondja Aaronnak, hogy az előre megadott egy órából már csak 43 perc maradt, akkor pontosan 43 perc volt hátra az epizódból
- amikor Rick kifejti a Glenn mellett egyre határozottabbá váló Michonne-nak, hogy mindig akkor van a baj, amikor nagy a csönd/nincs háttérzaj, majd a rész legvégén megérkeznek a zsibongástól hangos Alexandria kapuja elé
- amikor a kapu előtt a kocsiban a kamera pont olyan eltúlzott közelségből mutatja Rick arcát, ahogy a képregényekben szokás
Az persze érthető, ha valaki a cselekmény lassúsága miatt panaszkodik, de amikor az egész világa feje tetejére áll, akkor az ember nem rohan csak úgy keresztül Amerikán eszetlenül. Pláne ha azt se tudja pontosan hova kell mennie. Az útkeresés kérdése okozza a konkrét cél hiányát is, amiért a sorozat évadonként, sokszor részenként csapong a célkitűzések között. Ha a minden egyes személy számára a túlélés a cél, akkor sokkal nehezebb grandiózus történeteket elmesélni, mert az itteni realitás szerint már egy forró fürdő is ennek számítana.
koho 2015.02.25. 10:38:04
horcsogpofi 2015.02.25. 10:43:57
yaksi 2015.02.25. 11:03:37
Ellenben a második évaddal a mostani szezon utolsó három része tényleg egy kalap kaka...
malocz 2015.02.25. 11:30:07
koho 2015.02.25. 11:34:17
saks 2015.02.25. 11:57:05
Én a magam részéről nem bánom a mostani "lassabb", nyugodtabb részeket, de azért az lássuk be, hogy sokan nem (lesznek hosszabb távon) kíváncsiak erre, és az édes kevés, hogy "de olyan mint a képregény, és ez milyen fasza már".
Reméljük, hogy ez csak a vihar előtti csend!
thegoddamnbatman 2015.02.25. 12:20:53
Ez egyértelműen a vihar előtti csend, de én nagyon bízom benne, hogy már a mostani évadzáróbam (legalább említés szintjén) feltünik N (és L:).
A 6. évad meg szólhat az Alexandriával kapcsolatos durvaságokról, ha követik a képregényt, akkor az a bizonyos tragédia lehetne a következő évad végi cliffhanger. (illetve, ahogy most belegondolok, abból is akad több is.)
Nekem adja a visszatérés utáni 2 rész, pont az ilyen finomságok miatt, amikről a cikk szól, de lássuk be, az átlag tévénézőt nem biztos, hogy az ilyen kis nüanszok izgatják. Remélem ők majd kapnak a pofájukba évadvégi sokkot.
Rick fokozatos megborulása meg kimondottan érdekes és hiteles, aki már ennyiszer baszott rá az emberségre, az érthetően nem bízik már semmiben és senkiben...
Tompó 2015.02.25. 12:27:02
Az meg hogy..... ????? 43 perces volt a rész és ezt 15.47-nél mondta....
sajó d. 2015.02.25. 12:32:43
AttilaBeregi 2015.02.25. 12:37:32
ez a sorozat már rég arról szól, amiről valószínűleg egy valós hasonló helyzet is szólna: kiben bízol, és hogy vajon lesz-e még olyan, hogy bárki ismeretlenben megbízol.
doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2015.02.25. 13:02:55
avörös 2015.02.25. 13:32:30
az s05e10 annyira kibaszott jó rész volt, hogy megőrültem. i-má-dom
Baaah 2015.02.25. 15:12:52
desmondwallace · http://desmondwallace.wordpress.com/ 2015.02.25. 17:34:34
Az évad első négy része még hozta az elvárt szintet, de azóta többször volt harmatgyenge epizód.
Azok a pozitívumok, amiket kiemelsz, alapelemei egy jó sorozatnak, de a remektől azért messze vannak.
A TWD már többször is bizonyította, hogy tud nagyon izgalmas epizódokat prezentálni a nézőknek, de most nem ezt az korszakot éljük.
Hál' Istennek a friss epizód már elérte a 6/10-es szintet, de ez még nem elég az üdvösséghez.
Bízzunk egy jobb folytatásban!
karit 2015.02.25. 22:44:10
Rick nyilván beleszámította a reklámblokkokat is.
zooltek 2015.02.26. 06:24:53
angryculture 2015.02.26. 06:52:04
csabsz13 · http://www.fcstpauli.com 2015.02.26. 08:05:40
Mazzzzu 2015.02.26. 08:51:05
Engem spec T halála azért bosszantott, mert értelmetlen dolgokat csináltak a szereplők, pl. semmilyen felszerelés nem használnak a testrészek elfedésére, vagy miután levágták a kezét elkezdik hurcolni, nem helyben ellátják vagy a következő részben a mindent túl élő pajtában, mikor Coral leteszi Judithot, megijedtem, hogy el lesz fogyasztva, peersze az a jelenet másról szólt.
Nem azzal van a baj, hogy lassan megy, hogy sok a dráma, azzal van a baj, hogy unalmas, érdektelen és önismétlődőnek tűnik és az is baj, hogy nem fognak változtatni, mert így is zabálják.
Giggsy · http://sgtgiggsy.blogspot.hu 2015.02.26. 09:31:11
Ezek az úgy nevezett finomságok sokat hozzátennének egy jó sorozathoz, de a Walking Dead már nem az. Már több, mint két éve nem. Egy túldrámázott hulladék lett, amiben az ésszerűséget folyamatosan, részről részre sutba dobják a minél nagyobb drámai hatás kedvéért. Ez egy baromság. Olyan pedig a világon nincs, hogy egy Rick féle ideggyenge félidiótát bármely túlélésért küzdő csoport elfogadna vezetőjének. Kezdjük ott, hogy totálisan alkalmatlan a vezetésre. Nem képes bánni az emberekkel, és ugyan többször hangoztatták, hogy mennyire rajta múlik a csoport túlélése, kulcshelyzetekben többször hozott hibás döntéseket, mint helyeseket. És ha mindez nem lenne elég, még totálisan instabil is. Azt pedig ideje lenne már elfelejteni, hogy az emberek a zombiapokalipszis nagyjából második évében még mindig ennyit lamentálnak dolgokon. Nem, ilyen a valóságban nincs. A kedves írók olvashatnának harctéri beszámolókat, vagy beszélhetnének olyan emberekkel, akik háborús övezetben, napról napra élnek/éltek hosszú időn keresztül. Csak egy kis segítség: az ilyenek ideje nem azzal telik/telt 24/7, hogy egymásnak rinyálnak arról, mennyire rossz helyzetben vannak, meg hogy mennyire vadállatot csinál az emberből a túlélési kényszer.
Emellett pedig való igaz, hogy az események is folyamatosan ismétlik magukat. Akármerre indulnak a szereplők, már előre látni, hogy mi fog velük történni. Kiszámítható, önismétlő, túldrámázott, és unalmas. Tessék elolvasni a World War Z-t, ha valaki realisztikusságra kíváncsi. Milliószor jobb, mint az, amivé mostanra a TWD vált, nem is értem, hogy abból miért nem készítenek sorozatot (a film helyett, ami még csak nyomokban sem emlékeztet a könyvre)
sweeney todd 2015.02.26. 13:07:19
mruniverzum 2015.02.26. 17:38:36
Az érvelésed sajnos nem menti sem a kilencedik, de a leginkább a tizedik részt. Én sosem fanyalogtam, még a farmnál sem, mert azok a részek is le tudtak kötni. Na de ez... botrányosan gyenge volt. Párommal sokszor nem értünk egyet egy-egy rész kapcsán, de ezen ő is halálra unta magát.
Macropus Rufus 2015.04.03. 15:00:50