Véget ért Aaron Sorkin három évadot megélt médiakritikus sorozata, A híradósok. Kevesen szerették, sokan gyűlölték, és minden okuk megvolt rá. Ugyanis ha egy Sorkin-filmet vagy sorozatot látott, az összeset látta. Minden szereplőnek ugyanolyanolyan pengeéles elméje, és sziporkázó dumája van, de közülük is kiválnak a morális értelemben vett abszolút jók, akik óriási monológok formájában öntik a nézőkre a kinyilatkoztatásszerű igazságaikat. Nem is csoda, hogy az Index legszebb hagyományaihoz hasonlóan létezik Sorkin-generátor is, ahol pikkpakk gyárhatunk egy jó dühös, Sorkinos kifakadást megadott témákban. (És hogy Sorkin mennyire ugyanazokból a panelekből építi fel a forgatókönyveit, arra ez a két szupercut a tökéletes bizonyíték.)

A híradósok sem volt ezalól kivétel: Az elnök embereihez és A színfalak mögötthöz hasonlóan ez is egy insider sorozat volt, ezúttal egy híradós stáb munkáját mutatták be három évadban, az első évad még 10 részes volt, a második már csak 9, a harmadik évadot pedig 6 rész alatt rövidre zárták. Ha valaki utálja Sorkint, A híradósokat is utálni fogja, kár pazarolni rá az időt. Ha viszont szereti, akkor nem szabad kihagyni ezt a harmadik évadot sem.

Az első évad még az egy rész-egy sztori és annak tálalása körül forgott, és szerintem nem volt annyira jó, mint az egy nagy átívelő sztorit feldolgozó második évad, főleg, hogy aztán a magyar sajtóban szinte szóról szóra ugyanaz megtörtént a hvg.huval. A harmadik, befejező évad az utolsó hat részben azért szépen megpörgette a sztorikat, és minden eddiginél áthallásosabb volt, amennyiben egy nézettségért és minőségi szórakoztatásért küzdő alkotó arról csinált sorozatot, hogy egy csapat tévés a nézettségért és a minőségért küzd. (De ezt már megírtam itt.) És Sorkin nem válogatott az eszközeiben: mivel elvakultan hisz a régi médiában, a forráskritikában, a kemény hírekben, ezt most az évad során közölte is velük tételmondatokban és felépített érvelésekben.

Sőt, Sorkin annyira nem lát ki a saját szemellenzőjétől, hogy egy komplett, már-már röhejes párkapcsolati drámát írt a régi média és az új média szakításáról, és amikor azt hittük, hogy ennél jobban nem tud kikandikálni a szerző lólába, akkor még az is kiderült, hogy van jó új média és rossz új média, és nekünk jóknak természetesen morális kötelezettségünk a jó új médiát használni, amit azzal az érzékletes példával ragad meg nekünk Sorkin, hogy nem illik minden idők legtúlértékeltebb filmjei listát készíteni, meg egyáltalán, a minden idők fordulatot használni, amikor a legrégebbi film a listán a Mátrix 1999-ből.

Ebből is látszik, hogy A híradósok csupa olyan problémával foglalkozik, ami minden médiafogyasztónak közvetlen tapasztalata, olyannyira, hogy adott esetben már meg is történt akár velünk, magyar médiásokkal, magyar olvasókkal is.

• Boston-maraton blamázs: az erősödő hírversenyben mindenki a saját infós brékingre hajt, a CNN beszopja a félinformációt, az ACN nem, a CNN-nek később helyre kell igazítania, az ACN így is lemarad a nézettségi versenyben. Ugye emlékszünk még, hogyan eszkalálódott a West Balkános késeléses sztori?
  
• A közösségi média boszorkányüldözése szintén a bostoni merénylet kapcsán - arról, hogy a közösségi média és miért és hogyan kap fel egy témát, és az ehhez kapcsolódó eltűnt fehér nő szindrómáról itt írtunk bővebben. 
• Nem az ACN Digital újságírója volt az első olyan médiamunkás, akit egy viccesnek szánt Twitter bejegyzés miatt rúgtak ki, a magyar sztori, amiben a Vodafone a versenytársát cinkelte, még viccesebb is. 
• Nemi erőszak az egyetemen, és ennek kezelése a médiában - talán ez váltotta ki a legnagyobb vitát idén A híradósok körül, és nem véletlenül. A tények ugyanis tények:a sorozatban az előinterjút készítő producer azt tanácsolja az áldozatnak, hogy ne lépjen a nyilvánosság elé, mert ő fog rosszul járni a félinformációk alapján tájékozódó közvélemény előtt. Szerintem Sorkin inkább arra akart utalni, hogy milyen nehéz egy ilyen intim sztorinak az objektív tudósítása, mekkora körültekintést és óvatosságot igényel minden oldalról, és az epizód készítésekor még nem is sejthette, hogy pontosan ez fog történni a Rolling Stone magazinnál, akik egy helyreigazítást közöltek az egyetemi csoportos nemi erőszakot feldolgozó riportjuk elején. Sorkint ez nem menti, hiszen valóban az történt a jelenetben, hogy egy férfi nem is akart kettesben maradni egy nemi erőszak vádját felhozó lánnyal, majd hallgatásra intette. Vagyis helyesbítek, azt mondta, hogy ne adja a nevét és arcát az ügyhöz, mert a médiában a sárdobálás a lényeg, éppen ezért nem fog segíteni az igazság feltárásában. Iszonyú erős jelenet volt, Sorkin egyik legjobbja, a lányt Sarah Sutherland, azaz Kiefer lánya alakította. Nagyon sok reakció érkezett erre a részre, a New Yorker is kifakadt rá, az egyik író Twitteren szellőztette meg, hogy már az epizód írásakor is voltak konfliktusok, amire Sorkin válaszolt is.

• Alulfizetett nők a médiában - ennek a szálnak lett a legpikánsabb kifutása, miután adásba került a rész, amiben egy cégvezetőt arra kényszerítenek, hogy egy nőt válasszon a cég elnökének, hogy tisztázza magát a vádak alól, miszerint alulfizeti a nőket. Közben robbant a Sony-botrány, a cég belső levelezése kikerült az internetre, többek között olyan levelek is, amiben Sorkin azt bizonygatja, hogy szerinte a színésznők kevesebbet dolgoznak egy-egy filmszerepben, mint a férfi színészek.

De A híradósok most egyszer és mindenkorra végetért, egyrészt nem is volt túl sikeres sorozat, nem is nézték túl sokan, másrészt Sorkin is új vizekre evezett, a harmadik évadot is már alig tudták összehozni az időközben szépen lassan összedőlő Steve Jobs-film előkészületei miatt. Kár, én néztem volna még. 

A sorozat ugyan már lepörgött az HBO-n, de az HBO GO-n kevesebb mint hat óra alatt le lehet darálni az egész harmadik évadot, sőt a január 5-i első munkanapig akár az előző kettőt is hozzácsaphatjuk.