Film készült Richter Gedeon életéről, az a címe, hogy Nem tűntem el, és kedd délután lehet majd megnézni az m1-en. Szomorú apropóból, ugyanis éppen hetven év telt el azóta, hogy 1944 decemberében a nyilasok a Dunába lőtték a híres gyógyszerészt és feleségét. Az évforduló alkalmából készült tehát a film, amiben a fiatal Richtert Kovács Lehel, az idősebbet pedig Rudolf Péter játssza, mint a képen is látszik, jelentősen öregítve a most 55 éves színészt. A Nem tűntem el látatlanban olyan A berni követ-típusú high concept tévéfilmnek tűnt, de nem az, hanem ilyen "reenactment-documentary" tehát "eljátszott dokumentum" lett a megoldás, amiben van narrátor, beszélő fejes interjúk és korhű jelmezbe öltöztetett színészek is. Infók és képek a hajtás után. 

Szóval az úgy volt, hogy a Richter, mármint a gyógyszergyár, szeretett volna valamit az évforduló alkalmából: felmerült a rövidfilm, a dokumentumfilm és a háromrészes minisorozat is. Végül ez a némileg hibrid formátum lett a megoldás, az a hivatalos neve hogy dokumentumjátékfilm, ami azt jelenti, hogy a filmben van egy narrátor, Seress Zoltán, aki mesél Richter Gedeon életéről; vannak szakértők, akik fekete háttér előtt szakértenek, és van a színészekkel eljátszott rész, korhű díszletekkel, jelmezekkel,és Rudolf Péter esetében kilónyi sminkkel.

Akkor most ez egy egyórás reklámfilm, amit a Richter rendelt meg? Nem mondanám. Nyilván a gyógyszergyár felépüléséről szól a film, és a szakértők méltatják a cég úttörő szerepét, meg a kalmopirin fontosságát, sőt, még egy kis Chinoin-beef is belefért, de azért az 63 perc túlnyomó részében arról van szó, hogy Richter Gedeon milyen szuper fazon volt. Ezt Seress Zoltán mondja nekünk, miközben egy nagy emlékkönyvbe rendezgeti a fotókat és iratokat, amikből egyébként nem volt túl sok, a második világháborúban nagyrészt minden megsemmisült, éppen ezért nem is tudtak volna dokumentumfilmet készíteni, dokumentumok hiányában. 

Spáh Dávid rendező is cáfolja, hogy reklámfilmről lenne szó. "A Richter tiszteletben tartotta, hogy ők a gyógyszerhez értenek, mi pedig filmezéssel foglalkozunk. Egy felkészült szakértő brigáddal segítették a munkánkat, reklámfilmesként álom-ügyfélnek mondanám őket, de itt szó sem volt reklámról. A cél kezdettől fogva az volt, hogy minél többen megismerjék és megértsék ennek a rendkívüli figurának a történetét. Nekik is, nekünk is ez volt a fontos.Csak azokat a gyógyszereket nevezzük nevükön, amik a sztori szempontjából fontosak. Ráadásul a Richter ezekből talán ha egyet gyárt még ma is." Bár a Kalmopyrin neve hallatán újra lázas kisgyereknek éreztem magamat, ezekből a gyógyszeres szakértésekből egy leheletnyivel kevesebb jót tett volna a filmnek, de nem elviselhetetlen vagy ilyesmi, csak engem egész biztosan nem érdekelnek ilyen részletességgel a szarvasmarhahormonok. 

De milyen jól tették, hogy inkább színészeket kértek fel szereplőnek! Nélkülük az egész csak egy lenne a sok portréfilm közül, amiről simán elkapcsolunk. Így viszont Rudolf Péter lopja el a showt: ő alakítja az idős Richtert 45 és 72 éves kora között. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a forgatás alatt reggel négykor kelt, és egy külön stáb készítette el a sminkjét, hogy 9-kor a kamera előtt tudjon állni. "De egy öregítés minimum 50%-ban a színészen múlik. A hang, a mozgás, a tartás, a beszéd elnehezedése, mind-mind az öregedés jelei. Péter nagyon finoman bánt ezekkel az eszközökkel. Az utóbbi években nem kifejezetten drámai szerepekben láthattuk őt, remélem, hogy a következő években gyakrabban látjuk majd ilyen karaktereket játszani." - ezt már Spáh Dávid rendező mondja róla. 

A fiatal Richter-párost Kovács Lehel és Trokán Nóra alakítja, az időskorban Szirtes Ági a feleség. Egri Márta, Radnai Márk, Rajkai Zoltán, Kádas József, rengeteg nagy színésznek jut egy-egy kisebb szerep, Anger Zsolt akárcsak az Utóéletben, itt egy epizódszerepet kap, de megint megmutatja, hogy 1-2 jelenetben is lehet emlékezeteset villantani, ajtón még nem bent olyan jól színész, mint Anger ebben a rájutó 5 másodpercben. Ebből is látszik, hogy a színészek teljesítményétől lesz kiemelkedő és emlékezetes a Richter-film, én egy egészestés filmet is megnéztem volna, szinte sajnáltam, hogy ismeretterjesztően vázlatszerűek és illusztrációsak a jelenetek, az ismert befejezés viszont még ebben a formában is megrázó és szomorú. 

És hát mi magyarok ki vagyunk éhezve a hétköznapi hősökre, ha valamit, akkor ezt imádjuk nézni-olvasni, hogy a magyarok mindenben voltak legjobbak, Nyáry Krisztián épp most írt róluk egy egész könyvet, szóval akár egy egész sorozatot lehetne csinálni híres magyar sorsokról. Ennek Spáh Dávid sem lesz az elrontója: "Szeretnék úgy gondolni erre a filmre, mint egy sorozat első részére. Richter története a bizonyíték arra, hogy milyen keveset tudunk Magyarország elmúlt 100-150 évérőll és azokról az emberekről, akik valóban maradandót építettek itt."

Most kedden tehát a tévében lehet megnézni, aztán majd úgyis felkerül a netre, és akkor majd hírt adunk arról is. 

rendező: Spáh Dávid, forgatókönyvíró: Kovács M. András, Spáh Dávid, producer: Szőke Tibor, társproducer: Torma Viktor, line producer: Vaszary Ádám, zeneszerző: Szesztay Dávid, operatőr: Márton Balázs, vágó: Nemes Oresztész, látványtervező: Cseh Renátó. szereplők: Seress Zoltán, Rudolf Péter, Kovács Lehel, Szirtes Ági, Radnai Márk, Rajkai Zoltán, Pető Zsófia, Egri Márta, Anger Zsolt, Szurdi Miklós

Nem tűntem el - Richter Gedeon története, magyar portréfilm, 63 perc, kedden 16:30-kor az m1 műsorán.