Elérkezett az X-Faktor az első élő show-hoz, amiből nem csak a párbajozók személye derült ki, hanem az a szerencsés is, aki tizenharmadikként bekerül a vigaszágba. A férfi indulók odaverték a mezőnyt, de leglátványosabb produkció pont a 15 éves Tóth Andinak köszönhető. A hajtás után kiderül ki került be a vigaszágról és kik párbajoztak.

Az elejét rögtön egy nagy közös énekléssel kezdték, valamiért ehhez feltétlenül szükséges volt Istenes Bence mennyei hangja is, ami abból a szempontból nem volt rossz ötlet, hogy ehhez képest minden versenyző egy Luciano Pavarotti. Mindegy is, mert már rögtön legelején jött a dráma, hogy ki lesz a szerencsés abból a négyesből, akik nem fértek be a legjobb 12-be.

• mélyszegény Krisztián?
• a Rosewood szerelmesei?
• a kicsit igazságtalanul kiejtett Gwendolin?
• vagy a vietnámi Benji?

Az igazat megvallva ebből a négyből bármelyik beférhetett volna, de a magyaros sztárgyár normáit figyelembe véve közülük csak Benjiről tudom elképzelni, hogy lehet belőle egy következő Düki, mondjuk.

A közönség is így gondolta, Alföldi pedig rohanva ment megölelni a mentoráltját, aki teljesen lefagyva fogadta a hírt.

Ha az ember a műsor előtt megnézte az összes indulót, akkor hamar kiderült, hogy az első kiesőt a zenekarok között kell kiesni illetve figyelni, melyik női énekes hozza a leggyengébbet. A férfi mezőny baromi erős idén, ott valami bődületes baromságot kell produkálni a korai buktához. Az én söröm a Pálinka Republikon volt, nem csak a béna nevük miatt, hanem mert egyszerűen nem valók ide. Ők kezdték a műsort és bebizonyították, hogy mindig nem kopott ki a magyar zenei közéletből a Manu Chao-Che Sudaka-Gogol Bordello képviselte világzenés rock. Ez nembaj, csak 2014-ben már senki sem esik hanyatt a ska gitártémára nyomott spanyol szövegtől.

Jakab-Péter Izabelláról a mentorház alatt azt írtam, hogy jó lesz a sokadik Celin Dion-wannabenek, ha kizárólag a saját szórakoztatásom érdekelne, akkor én elsőként ezektől az énekesnőktől válnék meg, de az emberek többsége pont az ilyen dívás előadásokra kíváncsi és ameddig a zsűri elmondhatja, hogy milyen gyönyörű, addig a közönség sem akarja idő előtt kihajítani.

A Tha Shudras talán a legérdekesebb produkció az X-Faktor hazai történetében, pedig alapvetően semmi keresnivalójuk nem lenne egy ilyen műsorban, hanem inkább a nyári fesztiválszezonban. Amíg a Pálinka Republik több dalt sürített egybe, addig ők Madonna egyik számát dolgozták fel rockosan. Ez tök izginek hangzik, de akkor már kevésbé ha tudjuk, hogy ezt egyszer Roy és Ádám megcsinálta. Mondjuk ez sokkal jobb volt, köszönhetően az énekesnek, akinek tökéletes frontember orgánuma van. Nagyon jó lenne őket sokáig nézni, mert baromi szórakoztató, amit csinálnak és bőven van potenciál a maszkok miatt az ennél is különlegesebb díszlethez és akár jelmezekhez is. Még arra is fogadni mernék, hogy 2-3 adáson belül Daft Punkot fognak játszani, már ha eljutnak addig.

Ilyés Jégkirálynő Jenifer nagyjából leutánozta a korábbi női versenyzőt, valószínűleg az se tűnt volna fel, ha ugyanazt a dalt énekli. A zsűri megint elmondta, hogy a lelket hiányolják belőle, de persze baromi jól énekel. Gondolom a következő adásokban a szerkesztők majd még jobban ráerősítenek erre, már bulváros címlapot is látok magam előtt, hogy szegény Dzseni valami korábbi trauma miatt ilyen zárkózott vagy hideg a színpadon.

Ilyés és Jakab-Péter után kellemes meglepetés volt Kállai-Kiss Zsófi produkciója, aki mondjuk az előző kettőhöz képest bőven alulteljesített éneklésben, de a Simply The Bestet olyan dögösséggel tolta végig, hogy nincs az a tévés szerkesztő, aki a versenynek ebben a pontjában kiakarná ejteni. Pedig ha csak a hangot nézzük, akkor az este egyik leggyengébb teljesítményéről beszélünk.

Borbély Richárd rögtön egy nehéz rockslágerrel kezdett, de a zsűri el is mondta utána a lényeget: a srác baromira tud, akar énekelni, de ez a produkció egy ilyen számhoz túl modoros, szerintem kicsit meg volt még illetődve a versenyző.

Hasonló problémát lehetett érezni Andelic Jonatánnál is, bár ő azért valamivel lazábbnak tűnt a színpadon. Az én bajom inkább az, hogy ez már a sokadik olyan előadás amiből egyértelműen kiderül, hogy hiba ilyen korán angol nyelvű számot adni a versenyzőknek, mert legtöbbjük még nem tud jó kiejtéssel énekelni. Ezen sok gyakorlással simán lehet javítani, de az Irodai Hipszternél borzasztóan bántó volt ennyi rosszul kiénekelt angol szót hallani.

Kozsót mind a tíz ujját megnyalná és még a hajtincse végét is szopogatná, ha a Spoonhoz hasonló fiúcsapata lett volna a '90-es években, akik még hangszeren is tudnak játszani. Lehet zsigerből utálni minden szépfiúkból álló rágógumi popcsapatot, de az ilyen műsorok pont miattuk jönnek létre, a közönség nagy (főleg azért női) része erre vágyik. Mondjuk a Freedom pont egy rossz választás volt nekik, mert négyen nem tudták úgy kiénekelni a refrént, ahogy George Michael, és a végén a halandzsa háttérvokálozás kifejezetten kellemetlenre sikerült. Ettől még úgy fejezték be a dalt, mint akik már leosztották egymás között az öltöző előtt egymást taposó groupie-kat. Viszont azért verbálisan had csapjak kétszer-háromszor a stylist hátára faszkorbáccsal, amiért úgy gondolta, hogy szerencsétlen gitáros gyerekre feltétlenül rá kell adni egy csúnya piros fejkendőt, amitől a röhejes ecsetsérója még nevetségesebben hatott.

A műsor másik legerősebb előadása Benjié lett, akinek van valami a kiállásában és a tekintetében, ami érthetően megbabonázza mind a nézőket, mind a zsűrit. Teljesen rendben volt az előadása, viszont azt azért szeretném tudni, hogy

melyik az a bántóan korlátolt agyú szerkesztő, akinek a Mad World a csengőhangja?

A dallal semmi gond nincs, de konkrétan baromi unalmas már, hogy szinte minden évben oda kell adni valakinek ezt a számot, akit nagyon benn akarnak tartani a készítők. Végtelen mennyiségű szám létezik, legyen már legalább minimálisan kreatívak és lépjünk ki a komfortzónából. A magyar nézőnek is van internete, nem kell mindig ugyanazt az 50 dalt rotálni szezononként.

Na, a Walk This Way aztán tényleg annyira túlhasznált, mint a Mad World, ennek ellenére a mindössze 15 éves Tóth Andi eléggé odatette magát. Tényleg extra produkció volt, még táncolás is belefért és a refrént elképesztően jól énekelte. Az már egy egészen másik kérdés, hogy hol volt a zsűri figyelme, amikor Tóth Andi rappelni kezdett, mert szegény hiába tett meg minden tőle telhetőt, hallhatóan nem illett hozzá és kicsit olyannak tűnt, mint amikor fehér irodai dolgozók próbálnak 2Pac-től idézni.

Végére maradt az egyetlen magyar nyelvű előadás, Nagy Richárd Majka Belehalokját dolgozta fel zongorával és pár pillanatig én is csak néztem, hogy ebből a látszólag feldolgozhatatlan dalból sikerült egy kvázi musical részletet létrehozni, ami legalább annyira Nagy Richárd, mint Alföldi Róbert bravúrja. Ugyan néha csak becsúszott egy-egy félrement vagy hamis hang, de ennyire korán, ennyire profi előadással nagyon úgy tűnik, hogy már meg is van az egyik végső esélyes, amit Szikora is elmondott.

Az X-Faktor-győztes Danics Dóra egyszámos koncertje túl sok vízet nem zavart, a célnak megfelelt és legalább kiderült, hogy a mostani mezőnyben simán van három-négy ember, aki hozza ezt a szintet gond nélkül.

Ha rajtam múlt volna, Tóth Andin és Horányi Julin kívül az összes női versenyző mellett a Pálinka Republikot dobom még ki, bár a legnagyobb esély az utóbbira van. Aranyos, biztosan kedves srácok, de ilyen zenekart minden térségi egyetem bölcsészkarán találni, ráadásul egyikük sem igazi sztár alkat vagy legalább különleges figura, mint a Tha Shudras énekese.

Így is legyen igazam, az utolsó négy versenyző a Pálinka Republik mellett Jégkirálynő Dzsenifer, Jakab-Péter Izabella lett és Kállai-Kiss Zsófi, nagyon helyesen. Itt persze ki is derült, hogy nagy valószínűséggel Pálinkáékat akarják lemorzsolni a nézők, végül ők maradtak a párbajra JPI-vel. Csak halkan megjegyezném, hogy a vigaszágas versenyzők bármelyike többet ért volna. Végül a Pálinka Republik esett ki a párbaj után, teljesen megérdemelten.