Meggyőződésem, hogy a felnőtteknek szánt animációs sorozat az egyik leghálátlanabb tévés műfaj. Jöhet itt a tévé aranykora, még 2010-ben is túl kockázatosnak számít animációs szériát indítani, pár kivételtől eltekintve (Archer, Bob's Burgers) nem is érnek meg 2-3 évadnál többet. Ezért is számít nagy dolognak, hogy az egyre komolyabb tényezővé váló Netflix még nyáron bemutatta az első saját rajzfilmsorozatát, a rettentően idiótán hangzó BoJack Horsemant.
Ahhoz képest, hogy az ezredforduló környékén mennyi felnőtt tematikájú animációs sorozat indult, és mennyi maradt fent azóta (South Park, Family Guy, Aqua Teen Hunger Force), a BoJack Horseman kifejezetten bátor próbálkozás a Netflixtől. Baromi nehéz ma már karakteres és egyedi humorú tévésorozatot kreálni, pláne az animációs műfajban, az elmúlt öt évben talán csak a Bob's Burgersnek sikerült. Persze még ide tartozhatna az Archer is, de aki tudja mi az a Frisky Dingo és látott legalább két részt az Arrested Developmentből, az semmiképpen sem nevezné egyedinek. A BoJack Horseman sem, hiszen egy baromi egyszerű pie charttal le lehet írni, hogy milyen sorozatokból rakták össze.
Az Arrested Development-párhuzam azért is helytálló, mert a főszereplő hangját Will Arnett adja, de akad itt Aaron Paul (Breaking Bad) és Alison Brie (Mad Men, Community) is. Az alaphelyzet annyi, hogy BoJack a '90-esben egy népszerű családi tévésorozat főszereplője volt, és konkrétan ebből a sikerből él még 20 évvel később is. A kiégett, levitézlett celeb története nem újdonság, nem is próbál a sorozat úgy tenni, mintha valami egészen új szemszögből mutatná be a problémát.
BoJack egy teljesen demotivált, kizárólag a múltjából élő figura, aki egy béna kis sorozatnak köszönhetően egy életre Beverly Hills tetején maradt. Ennek a nihilnek a megtörésével próbálkozik a sorozat, amikor valahogyan BoJack karrierjének beindításán kezd el mindenki dolgozni. Itt jön képbe a Két pasi és egy kicsiből való transzformáció Entourage-ba meg Kaliforgiába. Egy ideig nagyon indokolatlannak tűnt, hogy ugyan ezt mi a francért kell animációval megcsinálni, ami egyébként is csak a nagyon népszerű állatfejű emberek gimmick kimaxolása az Ugly Americans stílusában.
Aztán persze kiderült, hogy az állatos gimmick nem kizárólag a megúszós poénok miatt lett kitalálva, akad bőven poén BoJack körül. Például Todd, a huszas éveiben járó senkiházi, aki évek óta BoJack kanapéján csövel vagy Mr. Peanutbutter, akinek szintén volt a '90-es években egy családi sorozata. BoJack pedig egy igazi ellenszenves felnőtt gyerek, akit legtöbb epizódban legszívesebben agyonütne a néző. Emiatt nagy kérdés, hogy lehet-e szórakoztató egy sorozat, amiben minimálisan sem lehet azonosulni a főhőssel.
Szerencsére a sorozat nem a klasszikus különálló történet/22 perces epizód sémára épül, hanem minden új rész reflektál az előzőre, vagyis egy idő után csak bekövetkezik az elkerülhetetlen karakterfejlődés. A baromi erőltetett sokkoló és/vagy slapstick humort felváltja a tragikomédia és a dráma, amitől néhol kifejezetten nyomasztóvá válik az egész. Az évad közepe felé sikerül rájönnie a sorozatnak, hogy a hollywoodi csillogás sötét oldala bőven szolgál poénokkal, nem kell olcsósággal eladni, hogy egy ló és egy kutya ugyanarra a vietnámi nőre hajtanak. Így az évad második felére kifejezetten élvezetessé válik a sorozat, nagyon kellenek a mellék- és epizódszereplők, akiknek köszönhetően nem kell annyit nézni BoJack nyomasztó életét.
Viszont még így is messze van a sorozat a Netflix szintjétől. A finálé előtti hallucinációs epizód például borzasztóan erőltetett, pedig én kifejezetten szeretem az ilyen Félelem és reszketés-kategóriás agymenéseket, de a BoJack színvonala még egyáltalán nincs ott, hogy egy ilyen merész lépést meghúzzanak. Azt sem igazán tudom megérteni, hogy minek belekeverni a történetbe valós személyeket. Andrew Garfield szerepeltetése teljesen indokolatlan és szükségtelen, nem illik ebbe a világba. Akkor már legyen egy barna macskafejű hollywoodi sztár, aki utálja a hétfőket és szereti a lasagnét, legyen a neve Andy. Úgyis leesik mindenkinek, és ettől picit egyedivé válhatna a sorozat világa.
Mindenesetre a BoJack Horseman egyáltalán nem rossz, talán túl szigorúak is vele a kritikusok, mert a Netflixtől valami egetrengetőt várnak állandóan. Pedig az Orange is the New Black karaktereit is meg lehetett találni a Weedsben, mégis mindenki el van ájulva attól, hogy Jenji Cohen megtalálta a szőke Mary Louise Parkert. Szar ettől az OitNB? Persze, hogy nem, ahogy BoJack is sem rossz, attól még hiányoznak belőle az igazán eredeti ötletek. Majd a második évadnál kiderül mi lesz, addig viszont csak egy azon felnőtt rajzfilmek közül, amiket 10 éve múlva kultikusnak kiáltanak ki a szüleikkel élő stonerek, mert van benne egy lófejű Charlie Sheen.
NPeete 2014.10.08. 20:52:00
p.o.p 2014.10.09. 11:13:47
Úgyhogy remélem lesz folytatás...