És ezt tessék szó szerint érteni: a 24 után a Hawaii Five-0 készítőit is megihlette a drón, meg Edward Snowden és úgy általában a kémkedés. A nyitójelenet akár a Terápia egyik része is lehetett volna – csak Mácsai hiányzott -, viszont legalább elegánsan megoldották az elmúlt négy évad összefoglalóját azoknak, akik most kapcsolódnának be. A hajtás után spoileresek leszünk, jóhogy.

A helyszín a régi, a csapat új taggal (Chi McBride) bővült – bónusz Jorge Garcia, mindenki dude-ja, az ígéreteknek megfelelően mindketten a főcímben is megkapták méltó helyüket. Ezt leszámítva ugyanazt a humorba oltott, akcióval körített és a 42. perc végére megoldást kapunk epizódot láthattuk, amit az elmúlt négy évben már megszokhattak a sorozat rajongói. Persze belógatták a mézesmadzagot is. Jorge Garcia továbbra is szerethető a konteós Jerry szerepében, és a jelek szerint most sikerült is valamibe beletenyerelnie – vélhetően ez lesz az évad első felének egyik rejtélye. Jorge Garcia magánszámai nagyot dobtak az évadon: popkulturális utalásai ütöttek, és ez ellensúlyozta a béna CGI-t (egy repülő csak úgy landol a város főutcáján, persze…).

Nagyobb potenciált ígér az itthon a Harmadik Műszakból ismert Anthony Ruivivar (akiről én is csak most tudtam meg, hogy otthoni terepen játszik, lévén Honoluluban született) karaktere. Róla egyelőre csak annyi derült ki, hogy Danno testvérével volt kapcsolata – mondjuk ránézésre simlis az arc, abból is az öltönyös-maffiózós változat. Ráadásként Chin Ho Kelly nyomában még mindig ott lohol a belső ügyosztály, Kono meg láthatóan nem tudja eldönteni, hogy férjhez menjen-e az (ex)jakuza Adam-hez. Nem tudtam nem észrevenni az epizód közben elejtett SRS betűszót, ami valami egykori szovjet kémekből álló spéci szervezetet takar, szinte biztos, hogy az ötödik évadban ők lesznek a fő ellenfelek. Azért remélem, hogy személyes kedvencem, Wo Fat is tiszteletét teszi az évad során.