És még azt is sikerült elintéznie, hogy az interjút fordítva jelentessék meg, mintha Szőnyi Szilárd interjúzna a színésszel. Teljesen érthető, ha valaki nem emlékszik, de a Heti Válasz tavalyi, A tolerancia diktatúrája feliratú címlapja után több melegekkel foglalkozó cikket közölt a print és az online verziójukban is.

A legtöbb cikknek az a lényege, hogy bántani tényleg nem kell, de elítélni azért szabad őket. Vitának eddig helye viszont nem nagyon volt, mert csak a heti válaszosok véleményét olvashattuk. Azt ismételgették, hogy joguk van megfogalmazni egy álláspontot, és senki nem kényszerítheti őket arra, hogy a véleményüket érvekkel kezdjék védeni.

Most viszont beszélgetni hívták a melegségét vállaló Kulka Jánost. Kulka pedig annyira empatikus volt, hogy egészen közel jutott Szőnyi megértéséhez a témában. Az interjú, amiben tehát formálisan Szőnyi teszi fel a kérdésket, azzal kezdődik, hogy a melegek miért mindig csak a szexre gondolnak, és miért kell nekik folyton lenyomni a farkukat a mit sem sejtő társadalom torkán.

Tavaly is volt férfisztriptíz, amitől még Bajnai Gordon is majdnem dobott egy hátast.

 

-- ez az első állítás, ami a tavalyi Pride megnyitójára utal. Kulka ebben a szakaszban kétségbeesetten tiltakozik: “a melegség extrém külsőségei távol állnak tőlem”. Ezután megpróbálja elmagyarázni Szőnyinek, hogy még a politikai identitásokat sem szereti, nemhogy a politikai aktivizmust. “Azért mentem el [2013-ban] a felvonulásra, mert úgy éreztem, talán támogatást nyújthatok mindazoknak, akiknek ez fontos lehet.” Szőnyi reakciója erre az, hogy de ugye Kulka ezzel a közvéleményt nem akarja sokkolni, csak azt akarja támogatni, hogy a melegek a családjuk előtt coming outlojanak.

Ezután Kerényi Imréről beszélnek, Szőnyi szerint dekadens a kortárs színház, Kulka szerint egyáltalán nem, sőt régebben Kerényi Imre is szeretett olyan darabokat rendezni, amik meglepik a nézőt.

És ezután jön el az a pillanat, amiben Kulkának talán a legközelebb sikerül jutnia Szőnyi Szilárd lelkéhez:

“Ha én egy mikrofonálvánnyal kimennék a Kossuth térre, ön [közben] a melegségéről vallana, én meg teli szájjal buziznék, vajon melyikünket fütyülnék ki inkább? Szerintem engem”

-- méltatlankodik a főszerkesztő-helyettes. Kulka erre csak annyit mond, hogy szerinte ez egyáltalán nem biztos. Szőnyi mond egy másik példát is: a Mozilla vezérigazgatójának azért kellett lemondania, mert az interneten felháborodás lett belőle, hogy nyolc éve a melegházasság elleni kampányt támogatta ezer dollárral. (Ennek mondjuk nem sok köze van a magyar helyzethez.)

Szőnyi Szilárd következő lényegi kérdése, hogy mégis, mit tehet egy keresztény, akinek a vallása egyértelműen tiltja, hogy jót gondoljon a melegekről. “Hát hiszen ha tudnám!” -- válaszolja Kulka. Abban viszont biztos, hogy nagyon nyomorult dolog úgy élni, hogy valakinek folyamatosan lelkiismeret-furdalása van, vagy hazugságban él.

Kb. így folytatódik tovább az interjú, de a végén azért elérnek addig Szőnyi Szilárddal, hogy a főszerkesztő-helyettes azt mondja Kulkának a melegséghez való hozzáállásáról, hogy “igen rokonszenves”.

Szőnyi olyanokat is kérdez, hogy miért akarnak a melegek házasodni, ha élettársi kapcsolatot is csak néhány tucat ember köt évente (válasz: “inkább az elfogadásra szükség”), Kulka megemlíti, hogy a Heti Válasznak is biztos van meleg munkatársa, mire Szőnyi közli vele, hogy “ha lenne, úgy vigyáznánk rá, mint a hímes tojásra”.