Don't you cry no more

A Supernatural 9. évadja elég hullámvölgyes volt - voltak egészen fasza részek, voltak borzasztó unalmas megoldások, és kaptunk egy évadzárót, ami tényleg kikúrta a csűr oldalát úgy, hogy közben nem az eddig megismételt köröket futotta le. A sorozat valóban sehol nincs az első, második, harmadik, vagy éppen a negyedik évad színvonalától - de még mindig szerethető, mindig nagyon lehet rajongani érte, és még mindig feláll az ember hátán a szőr, amikor az évadzáró alatt elindul a Carry On My Wayward Son. Kicsit lejjebb kifejteném spoileresen is, hogy miért rúgott páros lábbal fejbe az Odaát 9. évadzárója.

Carry on my wayward son

Főszál terén volt ebben az évadban minden: angyal által megszállt Sam, háborúzó angyalok, háborúzó démonok, örihari-testvérharc, szomorú nézések és nagy hallgatások. Roppant szomorúnak tartom, hogy még két, viszonylag állandó karakter került a kukába: Garth és Kevin. Ami azért roppant szomorú, mert így tényleg négy főre apadt az állandónak mondható szereplőgárda: Sam, Dean, Crowley, Castiel. És pont.

Értem én, hogy a tizedik évadban már egy kisebb afrikai állam nettó GDP-jét kell egyben betolnia majd a csatornának Jared és Jensen számlájára, és hogy ezért nincs annyi zene, mint mondjuk az első/második/harmadik évadban. Meg ezért kellett javarészt leredukálni Bobby-t is szerintem, meg mindenkit, de azért na. A Supernatural mindig is leginkább kétemberes sorozat volt, de azért szerettük a visszatérő arcokat. Ruby-t. Bellát. Jo-t, Bobby-t, mindenkit. 

There'll be peace when you are done

Amivel bajom volt: Sam és Dean ne fújjanak már ennyire egymásra, mert rossz nézni. Ugyanez volt a bajom az előző évadban is, meg mondjuk egész sok másik évadban is. Nem passzol. Pláne úgy, hogy egész évadban Sammy mondogatja, hogy "na, mostantól csak biznisz, semmi érzelem", az évadzáróban meg készen állna térden állva rinyálni Crowley-nak, hogy hozzad már vissza plz a bátyót. Évadközben meg nagymellénnyel kiszórta a verbális pofont Deannek, hogy "én aztán nem csináltam volna ezt az angyalos dolgot, hagytalak volna meghalni ám, mert az a helyes." Ne csináljuk már, mindenki tudja, hogy a Winchester testvérek előbb tosszák be az egész világot a kukába, ha cserébe a bátyó/öcsi/apu megmenekül, mint hogy meghalni hagyják egymást. Gondolkodás nélkül.

Sok volt a filler, és nem is mindig sikerültek túl izgalmasra. Az abszolút mélypont a Bloodlines-t bevezető backdoor pilot volt: a srácok eleve csak nettó másfél percet szerepeltek, és statiszták voltak a saját sorozatukban - ami még nem lett volna baj, ha a Bloodlines rendben lett volna. De a maffia-szörnycsaládok véres "Eszmeralda-tiltott-szerelem" nyáldrámája olyan borzasztó volt, hogy arra szavak sincsenek - a csatorna ki is hátrált mögüle végül. Ennél rosszabb nem volt egész évadban.

Lay your weary head to rest

Ami nagyon rendben volt: pár apró kivételtől eltekintve a főszál egészen fasza volt, főleg az Első Kard, mint olyan. Káin epizódja eszméletlen király volt, szokás szerint nagyon faszán remixelték a mitológiát/Bibliát. A Káint megformáló színész és a sztori is szépen klappolt, és tényleg le a kalappal, nagyon szépen ki lett dolgozva ez az egész Első Kard dolog elejétől a végéig. Tudnám értékelni, ha következő évadban Káin visszatérne, mert lenne benne potenciál.

Imádtam Abaddont - tőle sajnálattal búcsúztam - utáltam Metatront, az ő arcából hiányoltam a Kardot, egy igazi, tenyérbemászó barom, sunyi bunkó. És ami még nagyon tetszett: idén nem volt olyan brutális világmegváltás az évadzáróban, nem szabadult el Lucifer, nem indult be az Apokalipszis, nem hullottak angyalok az égből, nem próbáltak meg ráemelni az eddigiekre. Hála az égnek. Kaptunk cserébe egy sokkal nagyobb pofont a végén, amire nagyon, nagyon, nagyon kíváncsi leszek, hogy oldják meg. Remélem, hogy nem valami három epizóddal tudják le az évad elején, hanem lesz egy alapos Crowley-Dean bromance, vagy valami. Azért is érzem nagy kárnak, hogy Abaddon végleg kilehelte a lelkét, mert a szurtosszemű Dean mellett igen jól mutatott volna. Kár, hogy ki kellett pipálni a karaktert még az évadzáró előtt, és pláne kár, hogy ennyire végleges módszerrel - de hát a sors és Dean Winchester keze már csak ilyen.

És hát igen, Crowley. Mark Sheppard egy kibaszott zseni, de komolyan. A nyüsszögő vér-junkie Crowley-t pont olyan zseniálisan hozta, mint a háttérből, alig-alig belenyúló, mégis nevető harmadikként elsétáló ördögi manipulátort. Mivel a következő évadban értelemszerűen nagyobb szerepet fog kapni, már előre örülök magamban.

Don't you cry no more

Szóval, mit kaptunk a Supernatural kilencedik etapjától? Egy kellően pofás főszálat, sok egészen jó filler részt, és picivel több közepes fillert. Érdemes-e folytatni? Nos, aki eddig eljutott a sorozattal, az úgyis folytatni fogja. Ilyen cliffhanger és ilyen évadzáró után nem lehet kiszállni. Nem lehet. Jelen sorok írásakor a 10. évadnyitó még kemény 145 napnyi távolságra van - ez egyébként bőven elég idő arra, hogy végigdaráljunk újra kilenc évadot, kényelmes, uras tempóban. Csak mondom. Nagyon szeretnék pontozni, de tudom, hogy pofátlanul elfogult vagyok, és még ha a "sérelmeket" viszonylag objektíven le is tudtam írni, a pontokkal biztos, hogy csalna a kezem. Úgy meg semmi értelme. 145 nap. Nem olyan sok az. Saving people, hunting thins. The family business.