A Csajok új évadának bemutatóján mindenki Lena Dunhamet dicsérte. A készítők nem gondolják, hogy a kivételezett hátterüknek köze van a sikerükhöz, és az esik nekik a legjobban, ha valaki a férfi szereplőiket dicséri. Még mindig ki vannak akadva arra a riporterre, aki azt kérdezte a főszereplő-író-rendező Lena Dunhamtől, hogy miért meztelenkedik annyit, ha nem is izgató a teste.

Reggel 9 óra van, és az HBO jóvoltából Londonban vagyok egy belvárosi szállodában, a Csajok (Girls) harmadik évadának bemutatóján. Itt van Lena Dunham (főszereplő, író, rendező), Allison Williams (főszereplő, Marnie) Zosia Mamet (főszereplő, Shoshanna) és a producer (Jenni Konner) is.

Előző este volt egy látványos mozivetítés is, amit a szervezők premier előtti bemutatónak hívtak, de csak két olyan rész ment le, amiket Amerikában akkor már tévében is lehetett látni. Ma délelőtt viszont tényleg nincs más dolgom, mint nyolc másik újságíróval együtt elbeszélgetni a készítőkkel.

A beszélgetés előtt, a bemutatón. A szereplők balról jobbra: Allison Williams, Zosia Mamet, Lena Dunham, Jenni Konner és Richard E. Grant, a harmadik évad egyik brit vendégszereplője. Fotó: Tim Anderson, Sky Production Services.

Lena Dunham teste és a közbeszéd

Az első rész óta elég nyilvánvaló, hogy a Csajok készítői, ha egészen komolyan megfogalmazott céljaik nincsenek is, élvezik, hogy egy picit tematizálják a közbeszédet. Három izgalmas téma van a sorozatban. 1) A főszereplő teste, ami egyes értelmezések szerint simán csak nem követi, más értelmezésben meg egyenesen hadat üzen a filmes nőideálnak. 2) Hogy lányokról szól, de a meglévő két és fél évadban egyszer sem volt még shoppingolás. 3) Hogy huszonévesek a szereplők, de egyáltalán nem olyan egyenes út a siker felé az életük, mint ami egy huszonévestől egy tévésorozatban elvárható lenne. A Csajok egyébként csak a játékidő 10 százalékában ennyire programszerű, a maradék 90-ben ez is csak egy ismerős harmincperces dráma, amiben a szereplők emberekkel találkoznak, és közben mindenféle érzéseik vannak.

Kicsit félek, hogy a harmadik évadra már határozottan nehéz új dolgokat kihúzni a készítőkből ezekről a témákról. De annak ellenére sok, a Csajok közéleti, kulturális ambícióiról szóló kérdést kapnak, hogy az asztalnál több újságíró is arról beszélt az interjúk előtt, hogy csak egy egyszerű, anekdotázós cikket szeretne. Igaz, hogy ezek a kérdések nagyon óvatosak. Például olyan egészen nyilvánvaló dolgokat is megkérdezünk Dunhaméktől, amikre teljesen egyértelmű a válasz.

Fontos a Girlsben a feminizmus, mint társadalmi üzenet?

Lena Dunham: Fontos.

Sokszor viszont még az ilyenek sablonkérdésekre is meglepően érdekes reakciókat kapunk. Ez egyértelműen Jenni Konner producernek megy a legjobban, aki egyébként jó tíz évvel idősebb a színészeknél, és olyan címekkel készülnek róla a portrék, hogy “A Girls felnőttje”. Egy csomó szempontból tényleg az – bár nem vagyok benne biztos, hogy elég csak simán felnőttnek lenni ahhoz, hogy a “Szeretnétek-e azt üzenni az összes nőnek, hogy érezzék jól magukat a saját testükben?” kérdésre valaki meglepő választ tudjon adni. Konner ezt egy anekdotával oldja meg, aminek az az egyetlen hátránya, hogy gyanúsan tökéletes. “Egyszer kaptam egy nézőnktől egy olyan levelet, amiben arról írt, hogy a Csajok óta nem kell behúznia szex közben a hasát. Pontosan ez volt a célunk, el sem tudok képzelni nagyobb dicséretet” – mondja.

Az első, óvatosan számonkérő kérdés is alákérdezős dicséretnek indul, de egyértelmű, hogy a riporter arra szeretne választ kapni, hogy a készítők szerint mennyire fair a Csajokban a férfi szereplők ábrázolása, és hogy elégedettek lennének-e egy olyan tévésorozattal, amiben úgy jelennek meg a nők, mint náluk a férfiak. “Áruljátok el, miért csak olyan kevesen veszik észre, mennyire jól megírtak a Csajok férfi szereplői” - hangzik végül a kérdés alákérdezős verzióban.

Most is Jenni Konner válaszol, aki amint szóba kerül ez a téma, sugárzó arccal néz az újságíróra. “Őszintén köszönöm ezt a kérdést, végre! Le sem tudom írni, mennyire örülök, hogy valaki észreveszi, mennyire fontosak nekünk” – mondja, és közben Dunham lelkesen bólogat a háttérben. “Nagyon büszkék vagyunk rájuk”. A válasz tartalmi részében viszont már arról beszél, hogy az első évadban tényleg nem igazán szerepeltek magukban a férfiak, de a második évadra ez már megváltozott. Amikor Adam és Ray elmentek Staten Islandre úgy voltak fiúk a képernyőn, hogy közben egy lány sem látszott, sőt, a beszélgetés sem valamelyik lányról szólt. Konner pont úgy méri a Csajokban lévő férfijelenlét politikai korrektségét, ahogy a feminista kutatók.

Jenni Konner. Fotó: Tim Anderson, Sky Production Services.

Allison Williams (Marnie) is kap egy kérdést ugyanezzel kapcsolatban, ő arról, hogy az egyik férfi főszereplő (Christopher Abbott, Charlie) tényleg azért ment-e el a sorozatból, mert annyira gyűlölte, hogy Williams karaktere folyton felmossa a padlót az ő karakterével. Egyáltalán nem válaszol, csak annyit mond, hogy nem beszéltek Abbott-tal amióta kiszált.

Williams egyébként tagadja, de a húszperces beszélgetés alapján nagyon hasonlít a saját karakterére (ezzel nem ő az egyetlen a stábban). Nem tudom, hogy a Daily Mail mennyire gondolta komolyan az Amerika új kedvence-cikket, de az biztos, hogy megvan benne minden tulajdonság, amivel egy potenciális kedvencnek rendelkeznie kell. Kezdve azzal, hogy a mosolya még Marnie-énál is szabályosabb, egészen addig, hogy reflexszerűen szövi bele a mondandójába a társadalmilag érzékeny megjegyzéseket.

Marnie a harmadik évadban eléggé padlón van. Félig-meddig hajléktalan, felszolgálóként dolgozik egy kávézóban. Ez az ő világában minden létező munka legalja, pedig egyáltalán nem az (the lowliest of jobs, even though it’s so not.)

A másik kötekedős kérdést én teszem fel, Zosia Mametnek, akinek az apja Pulitzer-díjas drámaíró, az anyja pedig színésznő. A szereplők közül elég sokan vannak hasonló helyzetben, a beszélgetés résztvevői közül konkrétan mindannyian: Allison Williams apukája az NBC Nightly Newson műsorvezető-szerkesztő, és maga Lena Dunham is egy befutott fotós lánya. Akkor jön ez a kérdés, amikor Zosia Mamet arról beszél, hogy mennyire rosszul szerepelt a meghallgatáson (meg volt fázva), és hogy mennyire meglepte mégis, amikor őt választották. “Lehetséges, hogy a kivételezett hátteretek segített valamennyit az előrejutásban?” – kérdezem. Zosia Mamet komolyan rám néz, és csak annyit felel: “Értem, hogy miért gondolja valaki, hogy a Csajok-forgatáson valamiféle nepotizmus történt, és hogy emiatt alakult úgy a színészgárda, ahogy. De semmi ilyesmiről nincs szó, az, hogy valamennyire mind befolyásos családból származunk, teljesen véletlen”.

Szóval akkor Lena Dunham teste

Elég nagy botrány volt belőle januárban, hogy egy újságíró elkezdte arról kérdezni Dunhamet, hogy miért van annyi meztelen jelenete a sorozatban. “Értem, hogy a Trónok harcában azért van sok meztelen nő, mert ez ingerlő a nézőknek. Nem értem, hogy ön a Csajokban miért olyan sokat meztelen” – konkrétan ez volt a kérdés, amit tényleg elég könnyű úgy érteni, hogy az újságíró szerint Dunham azért ne szerepeljen ruha nélkül a saját sorozatában, mert őt rosszabb érzés meztelenül látni.

Jenni Konnerben annyira megmaradt ez az egész, hogy kérdés nélkül is felhozza. “Mindig kérik a sajtósok, hogy erről már ne beszéljek többet, de…” – és elmondja a történetet, érzékeltetve, hogy szerinte az újságíró tényleg képes volt azt mondani egy nőnek, hogy vegyen fel több ruhát, mert ronda. “Annyi volt a reakcióm, hogy: esetleg Google, haver? Legalább milliószor megválaszoltuk ezt a kérdést. És nagyon elégedett vagyok azokkal a testekkel, amiket a Csajokban mutatunk.”

Zosia Mamet azért elmondja, hogy szerintük a Csajokban lévő meztelenség mindig indokolt, és a saját karaktere épp azért nem kapott még eddig meztelen jeleneteket, mert egyszerűen nem volt rá soha szükség. “Ha a történet megkívánná, vállalnám” – mondja, és általában is elég sokat utal arra, hogy ő bármit eljátszana, teljesen úgy, ahogy az írók előírják. Nem tudok nem arra gondolni, hogy ez valamennyire azért Christopher Abbott távozására is reakció.

Allison Williams és Zosia Mamet. Fotó: Tim Anderson, Sky Production Services.

A Csajok elviselhetetlen önzése

A másik olyan téma, amiről Konner meg sem várja, hogy mi hozzuk szóba, a szereplők önzése. Egy kicsit azért újraosztja magának a kérdést, mert szerinte azok a nézők, akiknek túlságosan önzők a szereplők, nemcsak simán elkapcsolnak, hanem határozottan haragszanak a készítőkre. Ez engem kicsit meglep, de van benne valami, mert egy orosz riperternő is gyorsan feltesz egy kérdést ugyanerről. “Dehát amit maguk megmutatnak a fiatalokból – ez mind szégyellnivaló!" Nem teljesen világos, mit ért ezalatt a furcsán megválasztott “szégyen” alatt, de lehet, hogy tényleg a karakterekre gondol.

Konner válasza erre annyi, hogy nem fair ilyet mondani, mert például Walter White sokkal durvább dolgokat csinál mint az ő szereplőik, a Totál szívás készítőit mégsem üldözik folyton amiatt az újságírók, mert nem elég jó emberek a főszereplőik. Szerinte valószínűleg azért érzékenyebb ez a téma a Csajoknál, mert náluk nagyon hétköznapiak a szereplők, ami csökkenti a néző és a karakter közötti kényelmes távolságot. Walter White egy sivatagban főz kristálymetet, az ő szereplőik meg csak élik a kis életüket egy lakásban, és bulizni járnak. 

Azzal zárja le végül a témát, hogy

vannak egyébként nekem is barátaim, és rájuk is szoktam haragudni, de ettől még barátok maradunk.

Lena Dunham egy elképesztő világsztár – ebben a szobában mindenképpen

Valamilyen formában mind a négy készítő megemlíti, hogy az őszinteség teszi a Csajokat népszerűvé, ami valahogy Lena Dunham személyéből fakad. “Lena hangja nagyon erős és nagyon eredeti, sok embert meg lehet vele szólítani” – mondja Konner. “Elképesztő, hogy milyen bensőségesen tud beszélni azokról a hibákról, amiket huszonéves korában majdnem mindenki elkövet”. “Azt hiszem, a Csajok sikere is valami ilyesminek köszönhető. Része lett a közbeszédnek, és pont ez az, amit mindig is szerettünk volna”.

Fogalmam sincs, ki van a bal szélen. Fotó: Tim Anderson, Sky Production Services.

Nem tudom, hogy ez valamilyen megbeszélt taktika vagy csak természetes ösztöne a filmeseknek, de Dunhamen kívül mindenki őt dicsérte. Jenni Konner, aki egyébként tapasztaltabb, és legalábbis a nyilatkozattételi képességét tekintve jóval profibb Dunhamnél, azzal nyit, hogy azóta imádja Dunhamet, hogy látta az első független filmjét, a Tiny Furniture-t (nincs hivatalos magyar címe, kb. Apró bútorok). Ebben Dunham ugyanolyan szereplőt játszik, mint a Csajokban. Konner hosszan beszél róla, hogy már akkor küldözgette az ismerőseinek a munkacélra kapott DVD-változatot, amikor még ki sem adták a filmet. "Később meg is kaptam, hogy én voltam a Tiny Furniture első, nem hivatalos forgalmazója." 

Zosia Mamet nagyságrendekkel nyugodtabb a karakterénél (Shoshanna), de amikor Lena Dunhamről beszél, ő is egészen izgatottnak tűnik. “Lena egyike azoknak az igazán különleges embereknek, akikkel életedben ha eggyel találkozol”. “Lenának egyetlen titka van, az elméje” – ez már Allison Williams, aki, ugyebár, a Daily Mail szerint Amerika következő kedvence. “Ez az egy dolog, amit senki nem vehet el tőle”. És persze megint Jenni Konner adja a legidézhetőbb mondatot: “Lenában az a különleges, hogy elképesztő sebességgel képes művészetté emészteni a saját élményiet. Mostmár úgy érzem, én is elég reálisan látom az életemben azt az időszakot, amikor ilyen fiatal egyetemista voltam, de nekem ez jó húsz évembe telt. Lena meg elmegy egy nagyon szar randira, hazafelé útközben elgondolkodik rajta, és reggelre írt is belőle egy sztorit.”

A beszélgetés még januárban történt, a Jezebel-botrány előtt. A Csajok harmadik évada Magyarországon február 25-én, kedden indul az HBO-n. Lena Dunhammel külön is készítettünk interjút, nemsokára ez is megjelenik.