Ha valaki 2014-ben sorozatot akar készíteni (márpedig nagyon úgy tűnik, hogy mindenki ezzel akar foglalkozni), akkor nagyon fel kell kötnie a gatyát. A kábelcsatornák úgy elkényeztették az embert, hogy egy szimplán jó sorozat, ami mondjuk 2005-ben simán top tízes széria lehetett volna bármilyen listán, már nem elég izgalmas a nézőnek. Kell valami plusz, ami úgy odaszegezi a jónépet a tévé elé, hogy ne akarjon onnan felkelni, és azt üvöltse az epizód végére, hogy ne már, MOST nem hagyhatjátok abba! Az HBO a True Detective - A törvény nevében című sorozattal pontosan ezt érte el, a pilot végén én percekig csak ültem és néztem ki a fejemből, és komoly összeget fizettem volna, ha csak még egy adagot kapok belőle.

Pedig egy első látásra szimpla nyomozós sorozatról van szó, amiben tulajdonképpen nincs olyan elem, amit ne lőttek volna el a krimik történetében. Martin Hart (Woody Harrelson) és Rust Cohle (Matthew McConaughey) 1995-ben egy bizarr gyilkosságon kezd el dolgozni, egy nőt rituálisnak tűnő körülmények között, ki tudja milyen indíttatásból, de elég alaposan helyben hagyva megölnek, Louisiana állam közepén, valami cukornádföld szélén. Ez az egyik szál, a másik meg a jelen, illetve 2012, amikor is a két nyomozót a louisianai rendőrség kihallgatja, de hogy miért, azt egyelőre nem tudjuk, illetve de igen, csak nem mondom el mert az spoiler lenne.

A nyolcrészes sorozat szerkezete végig ilyen lesz - ugrálunk 1995 és 2012 között, és szépen lassan rakosgatjuk össze a darabkákat, nemcsak a 17 évvel ezelőtti ügyét, hanem a két faszi közötti kapcsolatét is, ami sokkal bonyolultabb, mint gondoljuk. A sorozat epizódjait ugyanaz az író, Nic Pizzolatto, a sorozat alkotója és executive producere írja, és rendezőből is szintén egy van, Cary Fukunaga. Ezzel nagyjából garantálható, hogy amit kapunk, az egy nyolc órás, tökéletesen egybefüggő történet, ami sorozatok esetében meglehetősen szokatlan. Általában az egyes epizódokat más és más személy írja, és a rendezők is sokszor váltják egymást, így fordulhat elő, hogy ha nem is nagy, látványos de észrevehető (minőségi és stílusbeli) különbségek vannak egyes epizódok között.

A Törvény nevében első egy órája olyan, mintha egy film első óráját látnánk. Nincs semmi olyasmi benne, ami arra utalna, hogy tévés projektről van szó, igaza van azoknak a művészeknek (pl. Martin Scorsesenek vagy Steven Spielbergnek) akik szerint az a határvonal, ami a tévét a filmtől eleinte markánsan (a kilencvenes évek végéig) majd egyre halványabban elválasztotta, az a kábelsorozatok esetében mára eltűnt. Ha nincsenek trükkök, olyan CGI-jelenetek, amikre tízmilliókat kell költeni, akkor a tévé pontosan ugyanazt az illúziót teremti meg, mint a mozi, sőt, a mivel a formátumból eredően sokkal több idő van egy történet elmesélésére, egy karakter kidolgozására, mint egy filmben, bizonyos mértékben igenis többet nyújt, mint a sokáig irigyelt testvérműfaj.

Iszonyú hangulatos, valós, szinte tapinthatóan feszült sorozat A törvény nevében, a kamera képe szürkés és barna, néhol sárgás, de soha nem olyan élénk, mint mondjuk a Hannibal című, dettó nagyon stílusos sorozaté, amiben pont a skála másik végén dolgoztak a készítők és érték el nagyjából ugyanazt a hatást. A két nyomozó beszélgetései (vagy akár a többi dialógus is), az azokban szépen elhintett apró pluszinformációkkal, nagyon jól sikerültek, jó az alapsztori is, és a karakterek kidolgozottságával sincs baj, de a két színész nélkül mindez csak egy átlag feletti sorozatra lenne elég, nem egy kiválóra.

Matthew McConaughey és Woody Harrelson kettőse olyan minőségű munkát tesz le az asztalra, amilyet tévében régen nem láttunk. A két színész között van valami olyan kapcsolat, ami túlmutat szimpla barátságon, és ez látszik is sorozatban - annak ellenére, hogy a két főszereplő karakter 2012-re kifejezetten rühelli egymást. Ettől még simán átlényegülnek, és válnak lousianai nyomozóvá, az egyik egy családapa, két gyerekkel és feleséggel, a másik magányos, alkoholizmusával és magányával küszködő, introvertált, magának való alak. A két karakter kapcsolata, az, hogy mi a harag történt velük a nyomozás alatt, és hogyan jutottak el oda, ahol 2012-ben tartanak, nekem fontosabb, mint hogy ki lesz a gyilkos, és miért pont egy szarvasagancsot húzott a szerencsétlen áldozat fejébe.

Az író-producer Nic Pizolatto antológia-sorozatnak tervezi A törvény nevében-t, olyannak, mint amilyen az American Horror Story is, azaz minden évben van egy történet, amit hasonló stílusban, szerkezetben és keretek között mesélnek el, de a karakterek és a színészek változnak. Ha Conaughey és Harrelson visszatérne egy második évadra (mert ugyan még nem rendelték be, de csak idő kérdése), az is nagyszerű lenne, de ha nem, és új színészek érkeznek, az sem tragédia. Ha egy krimi van az évben, amibe időt és energiát akar feccölni valaki, az ez legyen. Nem bánja meg.

A törvény nevében - bemutató 2014 január 13, hétfő, 22:00 (HBO)