Vajon a matt, vagy a fényes papír illik a Breitling karórához? Vajon milyen hosszú cikket lehet elolvasni egy spaban a stresszűző arcpakolásra várva? Mi a kínosabb: ha Dundika, vagy ha Mark Zuckerberg egész alakos címlapfotója van kicsapva a tárgyalóasztalra? És egyébként is vannak olyan negyvenes üzletemberek, akiket ugyanazt érzik, ha meglátják Váradi József Wizzair-vezér kihajtogatható poszterét, mint a tizenéves tinilányok, amikor a Popcornból visszamosolyog rájuk Justin Bieber? Ezek a gazdasági heti- és havilapok legfontosabb kérdései az elmúlt évtizedben, amióta az internet miatt olyan sznob lakberendezési tárggyá váltak csupán, mint egy tál pot-pourri. Mert most már nem csak a tőzsdei információk és a gazdasági hírszolgáltatás költözött át a webre, de a mértéktartó lapokkal együtt az elemzések és a kitekintések is.

A gazdasági bulvár, az intellektuális gondolaterotika, meg a szürke, hajszálcsíkos életmódtanácsadás nem könnyű műfaj, amit mi sem mutat jobban, hogy a HVG még mindig azt hiszi, hogy a nagy vásárlóerővel rendelkező, iskolázott döntéshozók másra sem vágynak, mintsem, hogy a Kludi fajansz fölé hajolva a cseh kortárs színház aktuális problémáiról olvassanak. Nem ez most nem vicc, ez egy cikk a Heti Világgazdaság aktuális számából.

A HVG általános politikai-közéleti hetilappá mutálódott az évek során a kihívásokra reagálva, és senki sem gondolta volna, hogy lesz még valaki, aki bepróbálkozik a szűk szegmensben, ahol az ellenzéki politikát a könyvtárszakú közgazdasággal keverő HVG-n és a Suzuki Swift tulajdonosoknak befektetési tippeket adó Haszon Magazinon kívül nem nagyon maradt talpon senki. És akkor jött a Forbes, a világ egyik legnagyobb és legpatinásabb üzleti magazinja, pontosabban a cseh franchise-tulajdonos, aki valamiért éppen a poszt Matolcsy-korszakot találta a legalkalmasabbnak a magyarországi piacra lépésre.

A Forbes azzal lett a világ egyik legnépszerűbb üzleti magazinja, hogy maró gúnnyal írt a gazdaságról, és még a sikertörténetekben is meglátta az angus steaken hizlalt hasakra hulló szivarhamut. Az alapító Charles Forbes ugye annak köszönheti hírnevét és a lap presztízsét, hogy a nagy gazdasági világválság előtt megmondta, hogy hiába szárnyal a tőzsde, nem kéne részvényekbe fektetni. Azóta ebből csak a molekuláris konyhán flambírozott steak, a kubai szivarokhoz passzoló humidor, meg a sok ujjongó sikertörténet maradt: a Forbes lett a gazdasági élet Playboy magazinja, ahol Bill Gates pucsít a középső oldalán.

A Forbes egy végtelen lista a leggazdagabb és legbefolyásosabb üzletemberekről és milliárdosokról, és nincs ez másképp a most megjelent magyar verzióban sem: ha valaki átlapozza a magazin első számát, csak azt nem érti, hogy miért nem 12 százalék az éves GDP-növekedés itthon, mi baja van bárkinek a Fidesz gazdaságpolitikájával, és mégis mi a szart jelent az, hogy nem vállalkozásbarát jogi környezet? Hiszen a Forbes-ban az ország egyetlen hatalmas startup, aminek a tulajdonosai Barcelonába járnak minden hétvégén kis szériás dizájnzakókért.

Na jó, a CEU-n tanító Kondor Péter egyet azért csak belerúg a Magyar Nemzeti Bankba, de az valami elemzés féle, sok szöveg, kevés kép, mégsem olyan, mint amikor Zsiday Viktorról kiderül, hogy nem csak alapkezelni, meg milliárdokat tologatni tud nagyon, de a felfele nézve pózolás is megy neki.

A magyar Forbes barátságos lap, illedelmesen köszönnek Váradi Józsefnek is, azt írják róla hogy lobbanékony, nem azt, hogy bunkó, és persze érintőlegesen azért szó esik a magyar kormány és a Wizzair furcsán egybeeső keleti nyitásáról is. Azt viszont már meg sem merik kérdezni, hogy mégis, hogyan van az, hogy amíg pár éve a Wizzairt még azzal támadta a Fidesz, hogy Oszkó Péter csak azért gründolta a diszkont légitársaságot, hogy tönkretegye a Malévet, addig most már Orbán Viktor és a Wizzair vezetése közösen mérik fel az orosz, vagy éppen az indiai lehetőségeket. Bérelt magángépen persze.

De a Forbes nem csak jól nevelt, hanem trendi is, mint egyszeri reklámszövegíró közvetlenül az első feles előtt a Kazinczy utcában: van itt streetfood, meg startup, levesbár és magyar streamingszolgáltatás. Egyedül talán a divatvonal gyenge egy picit, legalábbis meglepő, hogy egy amúgy értelmes embereknek szóló lapban egy elég pixeles férfi divattanácsként olyan közhelyeket böfög fel, minthogy “a férfi stílusa a korral érik, olyan mint egy pompás bor”. Bónusz kiderül, hogy a díszzsebkendő teszi a startup vállalkozót.

De ezzel együtt meglepően kellemes újság az első szám alapján a magyar Forbes: látszik, hogy a szerkesztőségben valódi újságírók írnak valódi cikkeket, és nem csak a két hirdetés közti felületet akarják kitölteni valami Helveticával. A dizájn ugyan kicsit az ezredfordulót idézi, de talán olyan ez mint a ballagási öltöny: ha még nem rágta szét a moly, akkor csak jó lesz egy esküvőre is. Azért arra nem ártott volna figyelni, hogy a körbevágott portrék kora már egy ideje lejárt, ráadásul a göndör hajú emberek az ilyen fotókon úgy néznek ki, mintha ők is, meg mi is rohadt másnaposak lennénk. Azt meg ugye nem kell ecsetelnem, hogy egy gazdasági lap layoutjának miért kell göndörhaj-kompatibilisnek lennie.

A magyar Forbes minden illedelmes optimizmusa ellenére is olyan, mint amilyen a HVG lehetne: friss, érdekes, barátságos és sikerorientált. Jó átlapozni a kanapén,vagy éppen a slozin, de nem ebből az újságból fogjuk megtudni, hogy közeleg az újabb gazdasági világválság. Pláne a kifejezetten ránk szabott, magyar apokalipszis.