A kezdeti óvatoskodás és útkeresés után a TV2 saját fejlesztésű (értsd: nem vették, hanem lemásolták a formátumot) sztárénekeses műsora, a Sztárban sztár (egy mondatban háromszor is sztár, sőt, négyszer, booyah) a legutóbbi adásban végre teljesen elengedte magát, és egy kifejezetten szórakoztató, élvezetes műsor lett, amit egy percig nem szabad komolyan venni, de hát nem is ez a szándék vele.

Nem lehet nem szeretni például a más bőrébe bújást új magasságokba emelő Feke Pált, akit mondjuk nem kifejezetten Horváth Charlie-nak, inkább a Maszk főszereplőjének sminkeltek, de a hangja, a manírjai láttán tátva maradt az ember szája, és ugyanez vonatkozik Bereczki Zoltánra is, aki Presserebb volt az LGT legendás billentyűs-énekesénél is. Kifejezetten jó volt Nika Bruno Marsként és verjenek agyon egy Nickelback-összessel, de Varga Viktor Prince-előadása vagy a heti kieső Puskás Péter Máté Péterje is bejött, sajnáltam is a kiscsávót rendesen, bár lehet, hogy a szontyoli képet nem is ő vágta, hanem a maszkja.

Simán mehetett volna a levesbe helyette Szandi, aki nem Shakira volt, hanem egy idétlen jelmezben rosszul táncoló és éneklő mosónő, vagy Biga, akinek a hangja lehet, hogy jobb, mit Elton Johné, de a színpadon nem tudta megjeleníteni az alanyt, inkább ijesztő volt, mint vicces. Ja, és míg el nem felejtem: Nótár Marynek csak ilyen szerepet szabad adni, soha többé ne engedjék nő bőrábe belebújni, a Hooligans-énekes Csipát úgy hozta, higy sírtam a röhögéstől a kétperces performansz alatt.

A zsűri is összerázódott, érdekes módon a vezérürü szerepet nem Majka vagy Hajós, hanem Lakatos Márk vette át, Liptai Claudia pedig a legkellemesebb meglepetés, mert mindenféle harsányság nélkül, a sorba beállva, de egyéniségét mág így sem feladva dolgozik. Friderikusz is kezd belejönni a műsorvezetésbe (nem röhög, az élőzés nagyon kemény meló), és valahogy ebben a műsorban nem érzem azt hogy az időt húznák az sms-tarhálással, pedig ha kiszámolnánk, hány percet vesz ez el az adásidőből, nem sokkal lenne kevesebb, mint az XFaktorban.

Ez volt az első olyan adás az évadban, amit befejezve úgy álltam fel a tévé elől, hogy ha ma este lenne belőle még egy, akkor tuti azt nézném, és nem az X-Faktort. És nem azért, mert írni kell róla, hanem azért, mert elszórakoztatott.