Az ABC kínálatában két olyan sitcom is van, ami nélkül nem lenne kevesebb a tévé, de ha nincs más dolga az embernek, simán megnézheti, nem kap tőlük agyvérzést, mint Rákay Philip csujogatós máglyarakásától. És pont ez a legnagyobb baja a Trophy Wife-nak és a Back in the Game-nek: semmi nem késztet arra, hogy a tulajdonképpen problémentes pilot után bármelyiket is tovább nézzem.
A Trophy Wife egy olyan családi sitcom, amiben a sok karakter mellett a történetre nem nagyon marad idő. Egy sikeres, középkorú fasziról szól (Bradley Whitford), akinek van már két exfelesége (Marcia Grey Harden és Michaela Watkins) meg három gyereke, de összejön egy nálánál vagy 25 évvel fiatalabb nővel (Malin Akerman), és... és ennyi. A családba érkező újcsajnak azokkal a problémákkal kezd megküzdenie, amiket nagyjából az első percben kitalálunk, a gyerekek idegenkednek tőle, az exek is, Whitford meg áll a kéosz közepén és igyekszik nem megőrülni.
A karakterekkel semmi baj nincs, különösen a rutinos Whitford és Harden nagyon jó, Watkins egy kicsit sok a lüke asszony szerepében, Akerman meg...hát,. Akermannak hosszú lábai vannak, és nagyra tudja nyitni a száját, nagyjából ennyi. A gyerekek elég idegesítőek, az új nő legjobb barátnőjét alakító Natalie Moralesnek meg inkább adnának már egy főszerepet ismét, mert sokkal viccesebb és tehetségesebb, mint sok pályatársa. A pilotból csak Whitford poénjaira emlékszem, bár igen, vele szemben elfogult vagyok (Elnök emberei, Studio 60). Még egy részt bevállalok, de csak ha már semmi más dolgom nincs.
A Back in the Game egy fokkal azért jobb, mint a Trophy Wife, mert kevesebb szereplője van, így több idő van a karakterépítgetésre és a történetre is, ami dettó nem annyira érdekes: Maggie Lawson egy elvált nőt alakít, aki a fiával és az apjával (James Caan) él együtt - és amikor a gyerek az iskolai baseballcsapat játékosa akar lenni, hogy bevágódjon egy csajnál (de persze nem lesz, mert béna), elvállalja az iskola lúzereinek edzését, mert ő maga is jó softball-játékos volt. Na ja, az apja erre nevelte, másra sem.
Caan és Lawson nagyon jó a sitcomban, különösen az előbbi, és a gyerekszereplők, habár karaktereik sablonosak (a dagi, a meleg, a nörd, stb) minden kihoznak az alapanyagból. A mellékszereplők között akad kikapós, lóvéás anyuka, aki, ha nem erőltetné a brit akcentust, sokkal elviselhetőbb lenne, és gyökér edző, aki az iskola "rendes" csapatát irányítja, és rosszban van a főhőssel, de ez csak a látszat, mert úgyis dugás lesz belőle, mint ahogy a sportfilmek kliséinek megfelelően a lúzerek le fogjék verni a menőket, le hát. Egy részt mindenképpen adok csak neki, leginkább azért, hogy Jimmy Caan iszonyú tapló faterfiguráján röhöghessek.
