Amikor a nagydarab, a lábán sarut viselő kovácsember (olyan nagylábujj-bedugós bőrből készült lábbeli, amilyet eddig csak a nagyon elvadult német turistákon és egy szakállas, Marci nevű masszőrőn láttam) a Következő! című új MTV-vetélkedő nyolcadik perce körül nagy nehezen feltápászkodott a játékosi székből, hogy nyolc meglehetősen szar rajz alapján megpróbálja összerakni Weöres Sándor Ó ha cinke volnék című versének szövegét (és persze belebukott), majd a székbe visszaülve meghallgattatták vele a gyerekvers Gryllus Vilmos-féle kenetteljes, viszont egyáltalán nem jó feldolgozását, na akkor majdnem belevágtam a távirányítót a tévébe.

Gundel Takács Gábor új vetélkedőjének bemutatkozó adása olyan lassan indult, mint egy Paks-Pápa bajnoki a bohócligában az augusztusi hőségben, viszont cserébe olyan szemkápráztatóan giccses a díszlete, mintha egy félvak lakberendezőnek azt mondták volna, hogy itt van öcsém húszmillió, legyen ledfal, ami előtt semmit nem látunk az ott mozgókból, meg sárga, a közönséget pásztázó fények, és a padlón legyenek nagy nyilak, hogy tudjuk, merre kell menni. Ja, és ha vannak olyan harsány színek, amiket szerinted nem lehet egymás mellé rakni, akkor azokkal dolgozz nyugodtan. Az eredmény, már ha tényleg így történt a díszletezés, tökéletes lett.

A vetélkedő nem saját találmány, hanem külföldi licensz, egy két részből álló kvízműsor, amiben nagyon sokat lehet nyerni és még többet bukni. Az összdíjazás 100 milllió forint adásonként, amit persze lehetetlen elvinni, mert ha nem lenne az, az mtva-nak nem maradna pénze a Hacktionre, szóval parasztvakításnak jó bemondani az irdatlan összeget, másra viszont nem. A közös nagy kasszából részesülnek a játékosok (mind), akik jönnek szépen sorban (innen a cím), leülnek Gundel Takács Gáborral szemben, majd válaszolniuk kell pár kérdésre. A feladványokat csoportosítják, egy csoportban van 4 kérdés, és ha hármat sikerült eltalálni, a játékos húzhat egy tekercset, és az azon szereplő összeget megkapja. A nagy közös kassza meg annyival csökken, amennyit kihúz belőle.

Ha tovább megy, ez elméletileg a végtelenségig, vagy az adásidő végéig folytatódhat, már ha nem lennének az ún. feladatok, amikkel szépen ki lehet ejteni bárkit. Mert azt ne mondja nekem senki, hogy ByeAlex elpantomimozott Kedvesemjét zene nélkül fél perc alatt kapásból felismeri, vagy képes nyolc karikatúrából összerakni azt, hogy Ó, ha cinke volnék, útra kelnék / hömpölygõ sugárban énekelnék. Márpedig ha a delikvens elcseszi az egyik kérdést vagy feladatot, akkor mehet haza, mint ahogy tette azt a premier első hat-hét versenyzője.

A második fordulóra akkor kerül sor, ha azt mondja a játékos, hogy ennyi nekem elég, ilyenkor beleültetik a bajnokok székébe (lehet nagybetűvel kéne írni, fasz se tudja) és abban addig ül, míg a következő játékos a pénzes tekercs helyett nem húz egy párbaj feliratút, mert akkor megküzdenek - hogy miként, azt nem tudjuk, mert az első adásban ilyenre nem került sor, de elnézve a műsort, nem csodálkoznék, ha gyurmából kellene időre megalkotni a "A várandós Mária és a várandós Erzsébet találkozásának ünnepe a csíksomlyói búcsúban, körbe traktorok, vigasság"-kisplasztikát. Mivel minden adásban van bajnok, a második körbe az adásidő leteltekor a székben ülő versenyző mindenképpen bekerül, és kezdődhet a végjáték.

És ez volt az a pont, amikor adtam egy újabb esélyt a műsornak. Egy óra kínlódás után ugyanis a végjáték, az a 180 másodperc, amivel az egész befejeződik, olyan feszült és izgalmas, amilyen egyetlen vetélkedő sem tudott lenni a magyar tévétörténelemben. A bajnok (Bajnok? BAJNOK???) dolga az, hogy három perc alatt megválaszoljon 21 kérdést, zsinórban, de rosszul. Két lehetőséget kap, és a rosszat kell kiválasztani, ha elcseszi, akkor kezdheti előről, ugyanazokkal a kérdésekkel, de nyerni csak akkor fog, ha a végére hibátlan sorozatot produkál. És igen, el lehet cseszni a dolgot a legvégén is, az utolsó előtti kérdésnél, mint tette azt az első adás Metallica-pólós versenyzője, aki így elbukott ötmilliót. Tessék csak elképzelni, egy órán át a jót kell mondani, aztán meg puff, csak a rossz válasz jó, ebbe simán bele lehet zavarodni.

Ha nem lett volna ilyen hosszú és vontatott a műsor első része és nem akartak volna mindenképpen showműsort csinálni belőle, (az egyik kieső versenyzővel képesek voltak meghallgattatni az egyébként nagyon vicces Kormos Anett egyperces standupját is), talán még élveztem is volna a műsort, és nemcsak az utolsó három percre kapcsolnék oda legközelebb. Az első adás másik nagy gyermekbetegsége az volt, hogy a játékmenetet bemutatandó, vetélkedő-veteránokat castingoltak, olyan arcokat, akiket a néző ismerhetett, már ha rendszeresen néz ilyen műsorokat.

Igen ám, de ezeknek a műsoroknak nem az a lényege, hogy a korábban 10-20 vagy 40 millió forintot már megnyerő játékosok kapjanak még egy lehetőséget, mert nem tudunk azonosulni velük. Nincs tét. Másként áll a dologhoz az a mosónő, akinek a gyerek tankönyvcsomagja múlik egy esetleges nyereményen, mint az a nyikhaj, aki a 12 milliós tekercs kihúzása után tenyérbemászó mosollyal közli, hogy nem áll meg, mert minek. Na ja, nyertél húszmilliót egy másik műsorban, pubi, jó hogy csak röhögsz, amikor elbukod a tizenkettőt. Így a néző csak felbassza az agyát, és nem drukkol, márpedig akkor nagy a kísértés, hogy elkapcsoljon. Nem ezt az adást kellett volna pilotnak levetíteni, nem kellett volna így rágörcsölni és mindenképpen nagy eseményt kreálni belőle, hanem egy olyat, amiben A Nép Egyszerű Gyermeke elvisz vagy tízmilliót, hogy egy kicsit helyre billenjen a lelki nyugalmunk.

A következő!, minden hétköznap 18:30-tól az m1 műsorán.