Ha az AMC valamibe belefog, arra oda kell figyelni. Nem divatból vagy hype-ból, hanem azért, mert még az olyan hamvába holt próbálkozások, mint a Rubicon is jóval érdekesebbek és eredetibbek volta, mint a network tévék sorozatainak legjobb pillanatai, nem is beszélve egy Walking Deadről vagy Killingről. A Low Winter Sun egy brit minisorozatból gyártott amerikai remake, és nekem, a többi kritikussal ellentétben, alapvetően bejött – bár azt, hogy pontosan miért, ha agyonvernek sem tudom megmondani. Spoileres duplakritika jön.

A történet arról szól nagy vonalakban, hogy két rendőr kinyír egy harmadikat, mert az előtte levágta a fejét az egyik rendőr csajának, meg amúgy is egy gyökér volt. Mivel gyilkossági nyomozókról van szó pontosan tudják, mi az, amire oda kell figyelni, hogy elkerüljék a lebukást, szépen öngyilkosságnak állítják be a dolgot, egy nagyszerű jelenetben pedig az is kiderül, hogy a hulla házát figyelő biztonsági kamerára is odafigyeltek. Persze ez csak a látszat, mert mint tudjuk: nincs olyan, hogy tökéletes bűntény.

A dolgot egyrészt nehezíti, hogy az egyik gyilkos zsaru (Mark Strong) nyomoz az ügyben, a másikat (Lennie James) meg vizsgálja a belső ügyosztály, aztán ott van az a fej és kezek nélküli hulla, akit az elméleti öngyilkos kocsijának csomagtartójában találtak, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a két zsaru kurvára nem bízik meg egymásban, a halottkém meg öt perc alatt rámutat, hogy cseszték el a dolgot. (Ez mellesleg megint zseniális, James és Strong csak pillantásokkal kommunikál egymással, miközben a halottkém darabokra zúzza az öngyilkosság-teóriát, de úgy, hogy tátva maradt a szám tőle.)

Ez így eddig egy kamaradráma, így van még egy háttérszál egy kisstílű bűnözőcsapatról (a Drótból ismert James Ransone és Sprague Grayden vezetésével) akik szeretnének nagyok lenni, és egy iraki veteránról (Billy Lush), aki előbb-utóbb csatlakozik hozzájuk, és persze vannak a sorozatban további gazemberek és nyomozók is, akik majd fontosak lesznek később, vagy nem, ez egyelőre nem látszik, de van még epizód elég.

A hangulathoz szervesen hozzátartozik a borzasztóan lepukkant Detroit, ami, a Drót Baltimore-jához hasonlóan legalább olyan fontos szereplője a Low Winter Sunnak, mint a színészek. Lélegző, élő városról van szó, ami ugyanolyan lepusztult, mint a lakói, akik között őszintén szólva egyetlen szimpatikus karakter nem akad. És akkor elérkeztünk a sorozat eddigi legnagyobb hibájához. Antihőssel Dunát lehetne rekeszteni mostanában, aki nem olyan sorozatot forgat, amiben egy szimpatikus gyerekgyilkos a főszereplő, az nem, is ember Hollywoodban. A Low Winter Sun főszereplői viszont közönséges gazemberek, így nincs kivel azonosulni. És enélkül elég nehéz berántani a nézőt a történetbe.

A megvalósítás, a színek, a díszletek nekem nagyon bejönnek, a sztorival előzetesen tisztában voltam, így az nem okozott csalódást, Strong és Lennie mellett pedig Ransone is nagyszerű, jó színészeket márpedig bármikor el tudok nézni bármeddig. Értékelés: 4 az 5-ből.

Low Winter Sun – a kihagyott ziccer (Chat Géza ellenvéleménye)

Az AMC legújabb zászlóshajója csak karcolja, de nem töri meg a Breaking Bad által vetett sikerhullámokat. A nézettség a második részben beállt a The Killing szintjére (1.467 millió), ami azért nem rossz, de kritikai szempontokat nézve bőven akad kivetnivaló. A Külföldi kritikusok nem féltek kliséhalommal telepumpált sorozatnak titulálni a Low Winter Sun amerikai változatát. A csatorna nézői a The Walking Dead, a Breaking Bad és a The Killing után joggal várhatnak el bizonyos színvonalat, de a hangulatos trailerekkel és jó színészgárdával megtámogatott Low Winter Sun nálam valahogy nem vitte át a lécet.

A sztori egy kicsit sablonos, bár már a második rész végére tudjuk, hogy itt több gebasz lesz, mint amennyit egy normál detroiti zsaru lelkivilága az idegösszeroppanás keretein belül elbírna, de azért nézzük csak miből is élünk. Két zsaru módszeresen eltűntet egy harmadikat, mert az megölte az egyiknek a nőjét. Mivel rendőrök, ezért ők is részt vesznek a helyszínelésben, nyomozásban meg az ilyenkor szokásos CSI-os okoskodásokban, persze ezeket a szépen leépített puritán légkörhöz mérten, faék egyszerűséggel mutatva és magyarázva kapjuk az arcunkba. (Nem mintha igényelnénk a laborozós jeleneteket).

Első blikkre simának tűnik az ügy, hogy a gyilkosságukat öngyilkosságként lepapírozzák, de egyrészt találnak egy fejetlen hullát a faszival együtt folyóba lökött kocsi csomagtartójában, másrészt pedig a belső ügyosztály egyik munkatársa is folyton embereink nyakába lihegve okvetetlenkedik, és aztán kezdenek napvilágot látni olyan dolgok is, minthogy az egyik rendőrnek kicsit több oka is volt eltenni láb alól kollégáját. Nahát, nem szép az ilyen. Érdemes további esélyt adni a sorozatnak, annak ellenére, hogy az első két rész nem lett igazán húzós. Leginkább egy szezon közepi időszakra tudnám betájolni őket, ha semmit nem tudnék róla és csak úgy vaktában ültem volna neki megnézni a két epizódot.

Szóval sorozatkezdésből egyelőre kaszát érdemel(ne) a Low Winter Sun, csakhogy van pár dolog, ami fenntartja az érdeklődést, mint mondjuk a szépen lassan kibontakozó helyi felkapaszkodó ficsúrok által működtetni kívánt 2 in 1 drogtanya és bordélyház háttérmunkálatai, vagy a hirtelen bepipult Frank Agnew (Mark Strong) kurvalelkületű barátnőjének kamuhalála, na meg a belső ügyosztályos nyomozás, ami még bárhova kifuthat. A gond nem a sztorival vagy a kivitelezéssel van, de nekem olyan érzésem van, mintha a Low Winter Sun sikerreceptjéből valahogy kispórolták volna a magába szippantó hangulatot.

Ami jó: Mark Strong és Lennie James kettőse, a megszokottól eltérő környezet, Detroit lepusztult atmoszférája.

Ami nem jó: két rész alapján nincs íve az epizódoknak, nem jön át a feszültség, nincs igazán nagy izgalom.

Márpedig az utóbbi évek drámasorozataiból kiindulva ezekre nagyon rá kell feküdni. Érezni kell, hogy minden egyes félmondat, ami elhangzik az utolsó utáni szereplő szájából az is sorsdöntő lehet egy adott pillanatban, hogy egy rossz döntés és borul minden. Itt sajnos még szép számmal akadnak üresjáratok, mivel rosszul vagy éppen sehogy sincsenek hangsúlyozva az amúgy jelentősebb momentumok, ami azért nagy baj, mivel ordít, hogy nem egy szimpla nyomozósdiról van szó.

Így részemről csak egy nagyon jóindulatú 2,5/5-öt kap a sorozat, mert elég fifti-fiftin áll a dolog, hogy az évad felénél vagy veszni hagyom, vagy sem.