A Bolygónk, a Föld (Planet Earth) című dokumentumfilm-sorozat készítői nem sokat ültek otthon a nagy sikerű sorozat bemutatója után. Újabb téma után néztek, és persze találtak is (nagy ez a bolygó ahhoz, hogy ne lehessen történeteket találni), ezúttal Észak-Amerikában. Az új film öt év alatt készült el, 250 helyszínen forgatták, 850 órányi HD-felvételből vágták össze, és olyan hétrészes sorozatot készítettek belőle, amilyet nem nagyon látunk a tévében. A bemutatóra két hete került sor a Discovery Channel műsorán, az interjút a csatorna segítségével készítettük. Alanyaink: Christine Weber executive producer és Huw Cordey külsős producer.

Hogyan dolgozik a stáb egy természetfilmen?

Huw: A film készítésén 15 fix csapat dolgozott, rajtuk kívül pedig jó pár szabadúszó operatőr is részt vett a film készítésében. Ennek az az oka, hogy a részeket párhuzamosan forgatták, nem pedig egymás után. Például miközben az egyik csapat épp a prérikutyákat filmezte, addig a másik a bölényeket kapta kameravégre, így biztosak lehetünk benne, hogy nem maradunk le semmiről.

Mi volt a legizgalmasabb dolog, amit a forgatás alatt tanult meg Észak-Amerikáról?

Huw: A sokszínűsége. Annyiféle élőhely van Észak-Amerikában, ezerféle különböző erdőség, sivatagok, hegységek, stb., hogy nem túlzás önálló kontinensként kezelni. Ráadásul csak 3 millió éve kapcsolódott össze Dél-Amerikával, ami a földtörténetben egy pillanatnál is kevesebbnek számít. A másik pedig, hogy a kontinensen nincs nagy kelet-nyugat irányú hegylánc. Ez alapjaiban határozza meg a természeti erők működését - gondoljunk csak a hurrikánokra - és az élővilágot is. Az állatok máshol is vándorolnak, de messze nem olyan nagyságrendben, mint Észak-Amerikában. Nem köztudott, ezért erre is rácsodálkozhatnak majd néhányan, hogy Észak-Amerika Panamával kezdődik, nem Mexikóval.

Hogy lehet 11 különböző kamerával filmezni, és a leforgatott 880 órából mennyit használtak fel végül? Mi alapján szelektálnak, hogy mi kerüljön be a filmbe ennyi anyagból?

Huw: Mindegyik kamerának megvannak a maga előnyei és hátrányai, ami alapján bizonyos feladatokra megfelelőbbek a többinél. Costa Ricán a jaguárokat például DSLR-kamerákkal vettük egy teherautó hátuljából, Manitobában viszont az ezernyi vörös szalagoskígyó között nem tudtunk volna nehéz felszereléssel boldogulni, ezért nagyon-nagyon kicsi kamerával és könnyű kameradaruval dolgoztunk, nehogy kárt okozhassunk a kígyókban valami véletlen folyamán.

A felvett anyagnak talán kevesebb, mint 1%-át használtuk fel a filmben, ami ebben a műfajban nem számít kirívónak. Ebből már kiderül, hogy nagyon komolyan szűrjük a felvételeket, egyrészt a technikai minőségük alapján, de talán ennél is fontosabb, hogy mennyire tartalmasak a felvételek.

Mi a tökéletes természetfilm receptje?

Huw: Mindenki gyönyörű képeket vár a természetfilmektől, ezt is szokták emlegetni egy-egy film kapcsán, de a jó történet és a jó karakterek a legfontosabbak. Nem elég az élővilág pontos és tudományos bemutatása, a nézők megnyeréséhez kell az érzelmi töltet is. Úgy érezzük ez remekül sikerült az Észak-Amerikában, reméljük a magyar nézők is így gondolják majd.

Christine: A természetfilmek korábban kínosan ügyeltek arra, hogy még csak ne is sugallják, hogy az állatoknak lennének érzései, nem akarták emberszerűvé tenni őket. Ez mára megváltozott. Tudományos körökben is elfogadott dolog, hogy az állatok sokkal intelligensebbek, mint azt korábban hittük, és vannak érzelmeik. Ledőlt egy tabu, mára nem csak hogy szabad az állatok érzelmeivel foglalkozni, de a történetmesélés nagyon erős elemévé vált.

Huw: Természetfilmek azért vannak, mert mindannyian szeretjük a természetet. Ezzel nem csak a nézőkre gondolok. Szeretem a televíziózást és a természetet is. Őszintén szeretném, ha minél többen megnéznék az Észak-Amerikát, ha megragadnák a nézőket a tájak, az állatok, és a történet, amit elmesélünk. Ha ezt segíti, ha érzéseket is közvetítünk, annál jobb. Ettől egyáltalán nem lesz tudománytalan az eredmény, csak még élvezhetőbb.

Christine: Huwnak és a Discoverynek is fontos, hogy az emberek ne csak tanuljanak a természetről, de azután is foglalkozzanak vele, hogy felálltak a fotelből. Szeretnénk ráébreszteni mindenkit, hogy törődnünk kell vele, hogy az unokáink is élvezhessék majd. Ezért is készítünk természetfilmeket.

Huw: De nézzük a dolgot más oldalról is. Sok pénz és idő is kell a jó természetfilmhez. Az évszakok váltakozása, vagy a nagyobb éghajlati jelenségek miatt több év kell, hogy fel tudd venni, amit meg szeretnél mutatni. Semmi nem fog egyből tökéletesen sikerülni, ez pedig drága dolog. Ha nem lenne második, harmadik lehetőségünk felvenni valamit, nem tudnánk mindent megmutatni, ami arra érdemes

Az Észak-Amerika sikerén felbuzdulva, készül-e hasonló nagyszabású természetfilm Európáról?

Christine: A Discovery mindenképp készít természetfilmeket a jövőben is. A nézők is szeretek őket, és a Discovery Channel nevéhez hozzánőtt már a műfaj. De nagyon fontos, hogy minden műsor újszerű nézőpontból vagy megközelítésből mutassa be a minket körülvevő természetet. Még nem döntöttünk a következő természetfilm-sorozat témájáról, talán nem egy földrajzi egységhez kötődik majd. De ebben az esetben Európában is biztos forgatunk, annyira sokszínű a kontinens vadvilága.