A Jobbik addig rázta a turulmadaras lajbit, míg a határon túl is felfigyeltek a pártra és nehezen félreérthető üzeneteikre. A Channel4 brit tévéadó el is küldött egy stábot még tavaly, hogy nézzék már meg, milyen az, amikor egy párt képviselői a cigánybűnözés szót többször használják, mint a feleségük keresztnevét. A tízperces riportfilmből nekünk túl sok új nem derül ki, hacsak az nem, hogy a jobbikos-szélsőjobbos rendezvényeken nagyot kaszálhatnának a fogorvosok és az angoltanárok.

A javarészt a szokásos toposzokra felhúzott film (cigánybűnözés, faszom a zsidókba, világméretű cionista összeesküvés a magyarok, oppardon, Magyarok elpusztítására, Gyöngyöspata, Magyar Nemzeti Gárda, nemzeti metálzenekar) viszont kiválóan alkalmas arra, hogy a frászt hozza a brit nyugdíjasokra, akik ezek után fekete egyenruhában masírozó kopasz magyarokkal fogják riogatni a rakoncátlan unokákat.

Amit esetleg ki lehet emelni, hogy az első szegmensben látott fesztiválon pofont kapott a stáb egyik liberálbolsevikzsidó tagja, ugyanott, ahol az interjúalanynak választott fickó a rasszizmus szót sem nagyon érti. A Gárda bemutatásánál vicces, ahogy a kemény legények a lépcsőn masírozva kerülik ki a hatásvadász pózba merevedett riportert, Ináncsi József gárdakapitány viszont sajnos csak a kötelező köröket futja meg a belső ellenség cigányokkal és a hont kívülről fenyegető zsidókkal, bár bevillant két nagyon lepukkant tetkót, amiért a gyenge kűrnek egy hármasnál jobbat nem lehet kiosztani.

Gyöngyöspata is előkerül, de a felszín kapargatásán kívül másra nem maradt idő, igaz, az kiderül, hogy az egész gárdahisztit kiváltó öngyilkosság alanya nemhogy rettegett a cigányoktól, de jóban volt velük. A konklúzió a zsidó világkongresszus hajókázása után nagyjából annyi, hogy a Jobbik és a szélsőjobb előretörése veszélyes, különösen a zsidó-magyar kettős állampolgárok listázása, ami dettó nem maradt ki a műsorból. Az erről kifogástalan angolsággal beszélő Gyöngyösi Márton (a javaslatot korábban ő vezette elő ugye) volt az egyetlen értelmes megszólalója a riportnak, talán ezért is volt sokkal ijesztőbb őt hallgatni, mint az operettnácik masírozását figyelni.