Vastag keretes szemüveg, boka fölött libbenő gatyaszár és kötött sapka vs. csokornyakkendő és kisestélyi - nagyjából erről szólt A Dal döntője, amiben eldőlt, hogy Bye Alex képviseli a magyar színeket a malmői Eurovíziós Dalfesztiválon. A döntéssel lehet vitatkozni, de az biztos, hogy jobban jártunk a kissé flegma outsiderrel, mint az egymástól tökéletesen megkülönböztethetetlen nótákkal induló kertévés celebénekesekkel.

Azt, hogy mi mit szerettünk volna látni a köztévé többhetes dalversenyében, már sokszor elmondtuk, valami olyan eszement produkciót, amit nem felejtenek el a nézők uszkve három perc alatt, csikósjelmezben előadott grindcore-t vagy népdalokat dubstepre hangoló transzvesztitákat, de persze ez csak vágyálom maradt, kaptunk helyette tökegyforma előadókat, akiket javarészt a kereskedelmi tévék tehetségkutatónak csúfolt showműsorai termeltek ki, és csak egy-két olyan induló akadt (pl. a nyertes Bye Alex is), akik nem abból a sztárgyárból kerültek ki, amiből a Vastag Tamások vagy Radics Gigik előbújtak, felnyitás után két hónapig fogyasztható állapotban.

A műsort az MTVA idén már úgy vezényelte le, mint minden ilyet kell, a díszlet helyett a mai trendnek megfelelő bazinagy videófallal, amit vagy jól (például a Vastag Tamás döntős produkciója alatt látott New York-i utcaképekre odacsempészett üzenetekkel) vagy rosszul (a végeredmény hallatán látványosan magába zuhanó Kállay-Saunders András mögé vetített szívecskékkel) használtak. A tavalyi műsor esetlensége, a hanghibák vagy bakik idén nem idegesítettek senkit, minden ment flottul, már ha azt annak vesszük, hogy egy hóttunalmas versenyt kellett levezényelniük.

Mert azt nekem ne mondja senki, hogy nem idegesítő, hogy a döntőbe jutott nyolc dalt háromszor kellett meghallgatni, ráadásul a hazai könnyűzeneipar helyzetére jellemzően szinte mindegyikük pontosan ugyanolyan volt - ha valaki venné a fáradságot, és csinálna egy remixet belőlük, nem hiszem, hogy lenne bárki is, aki észrevenné, melyik sor származik Cserpes Laurától és melyiket énekelte nagy átéléssel a Voce-nyertes Pál Dénes.

Jó, voltak olyan darabok, amikre lehetett emlékezni, Keresztes Ildikó Edda-utánérzésére például mindenképpen, hiszen a leginkább X-Faktor zsűritagként ismert énekes legalább tud énekelni, és a nyertes Bye Alex is kilógott a sorból, főleg a szövegével, ami ugye a malmői versenyen (már ha most tényleg komolyan vesszük ezt a "nyerjünk Eurovíziót" mozgalmat) elég nagy hendikepet jelent, mert a zene és az előadás maga meglehetősen jellegtelen, attól pedig egy francia szavazó sem fog lázba jönni, hogy a magyar induló egy virtigli hipszter.

Az, hogy a négyes döntőbe a zsűri By Alexet az utolsó helyen juttatta be, a közönség pedig állítólag 244 000 szavazatot küldve őt hozta ki nyertesnek, viszont figyelmeztetés lehet a kereskedelmi tévéknek és a lemezkiadóknak is: a közönségnek a töke tele van a megcsinált megasztárosokkal és x-faktorosokkal, nem azt akarják hallani, amiről a Tv2 és az RTL Klub kreatívjai úgy gondolják, hogy jó, hanem valami mást. És ez így van jól.