Shawn Ryan-t azóta szeretjük, mióta elkészítette a Kemény zsaruk című zseniális rendőrös sorozatot, és akkor is mellette álltunk teljes mellszélességgel, amikor a The Unit avagy Az egység macsó katonáit és kemény katonafeleségeit vitte képernyőre David Mamet íróval karöltve. A Last Resort című pilotterve tavaly óta izgatta a fantáziánkat, jó hogy, egy amerikai atom-tengeralattjáróról van szó benne, aminek a kapitánya megtagad egy tűzparancsot (elemészteni fél Pakisztánt) és inkább egy trópusi szigeten kikötve elfoglalja az ott található NATO-állomást, einstandot mond a szigetre, és kilátásba helyezi, hogy ha valakinek ez nem tetszik, arra atomot dob, de rögvest. Örömmel jelenthetem, hogy a pilot a szinopszisnál sokkal jobban sikerült. Spoileresek leszünk, sőt, magát az első részt is megmutatjuk teljes egészében.

A scifi-köntösbe öltöztetett dráma az első perctől az utolsóig lekötött, pedig jó, ha három helyszínen játszódik a történet: a tengeralattjáróban, Washingtonban és a szigeten, ami gyanúsan úgy néz ki, mint Hawaii, de ez valahol lényegtelen, mert ha jól emlékszem, meg sem nevezik a pilotban. A történet feszült, felvet mindenféle erkölcsi és egyéb kérdéseket, például azt, szabad-e csak úgy, bemondásra kilőni egy nukleáris robbanófejjel ellátott rakétát egy meglehetősen sűrűn lakott országra, és ha az embert emiatt baszkurálja a lelkiismeret, akkor hazaáruló-e? 

A renegát tengeralattjáró kapitányát Andre Braugher alakítja, aki azok közé a színészek közé tartozik, akit bármikor elnézek egy sorozatban, mert olyan kisugárzása van, hogy nem ereszti a néző tekintetét egy pillanatra sem. Amikor a pilot végén felolvassa a világnak szóló közleményét az új atomhatalom kikiáltásától, én tényleg elhittem neki, hogy most foglalt el egy kisebb szigetet, és valóban ott van a háta mögött 18 ballisztikus rakéta.

A többi színész is jó, Robert Patrick az akadékoskodó matróz (chief of boat, tököm tudja, az mi a magyar haditengerészetben) szerepében nagyon határozottan ellenszenves, Daisy Betts, Dichen Lachman és Autumn Reeser a női vonalat erősíti, de meglepetésre nemcsak a csöcsfaktor miatt kerültek a sorozatba. Betts az admirális egyetlen lányaként kifejezetten kellemes meglepetés, bár azt, hogy tud játszani, a Persons Unknown-ban már bizonyította nyomokban.

A történetben pont annyi családi háttér, könnyes szemmel hazatelefonáló tengerész és picsogás van, amennyinek lennie kell, helyette van jó kis összeesküvéses szál (valami nem stimmel Washingtonban, tán puccs készül az elnök ellen?), a sziget elfoglalása sem lesz annyira egyszerű pár emberrel, hiszen a helyi kiskirálynak ez nagyon is bassza a csőrét, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egész háborús helyzetet kiváltó esemény okai sem tisztázottak, de a pilot első jelentében látott kommandós különítménynek igen sok köze van hozzá, és így tovább.

A feldobott szálak érdekesek és izgalmasak, a szereplők jók, a kivitelezés a tévés büdzséhez képest mindenképpen fasza, a táj szép, Barugher meg egy állat. Kell ennél több? Sajna a The Big Bang Theory ellen megy majd ősszel, így nagyon nehéz dolga lesz, de reménykedjünk, az ingyen van. Értékelés: 4/5.