A How I Met Your Mother idei évadából egyetlen részt sem láttam, de a dupla évadzáróra becsatlakoztam, mert Neil Patrick Harrist szerettem volna megnézni legalább egyszer ebben az évadban is. Ő jó volt, mert ő mindig jó, de meglepetésre a többiek is azok voltak, kivéve a főszereplő Josh Radnort, de hát ő meg sose volt jó. Spoileresek leszünk.

Nem, nem találtuk meg a mutert, az utolsó jelenetben Robin nem az, mert nem Ted menyasszonya, hanem vagy Barney-é vagy egy random szereplőé, akit még nem ismerünk. Már két éve letettem arról, hogy megtudjam, ki lesz az anya, szóval ez nem is érdekel már annyira, de az idegesít, hogy állandóan kapuk red herringeket, én inkább hagynám már a picsába az egészet, és csak a poénokra koncentrálnék, egy-egy ilyen random betolt momentummal már senkit nem tudnak átverni. A két epizód főszála persze Marshall és Lily babájának megszületése volt, a szokásos bóhózati elemekkel a majdnem késő Marshallal és az angolt törve beszélő nőgyógyásszal, de Segel és Hannigan nagyon fasza volt az első 22 percben.

Az évadzáró második fele Barney leánykérésérő szólt, és előjött pár régebbi motívum is, a bűvészes például, amit nagyon élveztem, művirággal, giccses-térdelős gyűrűátadással egyetemben. Azt persze nem gondolhatja komolyan senki, hogy Barney megházasodik, nem is fog, egyrészt azért, mert iszonyó karakteridegen, másrészt meg azért, mert a Quinnt alakító Becki Newton jövőre főszerepet kap egy újonc sitcomban, így nem fog a HIMYM-ben haknizni, legfeljebb a nyitórészben, Barney igencsak Robint veszi majd el később, már ha ez érdekel valakit.

A finélé poénos volt és aranyos, hiába hagytam ki közel két évet, azonnal képbe kerültem, és nem volt olyan zavaró tényező, ami a röhögésben gátolt volna. A sorozat ettől még nekem elég fáradtnak tűnik, ha egy rendes évadot ki tudnak belőle még hozni, az számomra meglepetés lenne. Értékelés: 4/5.