Sherlock Holmes karaktere az egyik legtöbbet megfilmesített regényhős, 1900 óta nem volt olyan korszaka a filmművészetnek, amiben ne készült volna legalább egy Holmes-film, de erről bővebben Hamlet kolléga cikkében mesélünk az Indexen - itt inkább a tévés adaptációkkal foglalkozunk. Holmes történetei közül majdnem mindet sikerült tévére adaptálni, amit meg eddig még nem, majd később megcsinálják - Doyle félelmetesen jó sztorikat írt, amiket simán át lehet akár a modern korra is ültetni, de erről majd kicsit később.

A legtöbb néző számára leginkább Holmes-ként elfogadható színész Jeremy Brett volt, aki annak ellenére játszotta el a detektívet 41 alkalommal, hogy nem szerette volna, ha beskatulyázzák. A sorozat 1984-1994 között a brit Granada TV gyártásában 41, egyenként 50-120 perces epizóddal jelentkezett (36 rendes, egyórás és 5 kétórás, filmhosszúságú rész készült). Érdekes, de a sorozat egyes évadait nem ugyanúgy hívták. Az első kettő Sherlock Holmes kalandjai címen futott, majd jött két évnyi Sherlock Holmes visszatér, szintén két adag Sherlock Holmes esetei, az utolsó évadot pedig Sherlock Holmes emlékiratai címen ismerjük. Brett sajnos 1995-ben szívrohamban meghalt, de korántsem biztos, hogy folytatta volna a sorozatot, mert már nagyon kezdett elege lenni a karakterből. Conan Doyle 60 Holmes-történetéből csak 19 nem került megfilmesítésre ebben a körben.

Brettet annak ellenére istenítették a rajongók, hogy a könyvben jóval barátságosabb és sokkal kevésbé arrogáns alaknak tűnik, mint amilyennek a színész mutatta. A történetvezetés nagyjából követte a regények és novellák fonalát, viszont az írók néhol kénytelenek voltak változtatni, mint például az 1988-as évadnyitó epizódban (Az ördög lába), amiben Sherlock lejön a kokóról. A kábítószerfogyasztás az egyik olyan jellegzetessége volt a detektív karakterének, ami egyre kínosabb volt a sorozatot vetítő ITV számára. Mivel a sorozatot sok gyerek is nézte, Conan Doyle unokájának engedélyével leszoktatták a kábítószerről.

Az ITV sorozata előtt is akadtak feldolgozások a tévében, 1951-ben a BBC egy minisorozatban szerepeltette Holmes-t és hű segítőjét, Watsont, a hatvanas években viszont már "rendes" sorozatot is készítettek, amiben Peter Cusshing is feltűnt a detektív szerepben (amikor Douglas Wilmer kiszállt belőle). 1980-ban egy 24 részes sorozatot is forgattak, szintén az angolok, és mint az eddigi összesből, ebből sem maradhatott ki a Sátán kutyája (Hound of Baskerville), a leghíresebb Holmes-sztori.

A sok karót nyelt brit mellé a szovjetek is felsorakoztattak egy okos detektívet, 1979 és 1986 között a Leninfilm stúdióban öt tévéfilm készült Sherlock Holmes és Dr. Watson kalandjai címmel, amiket 11 részben sugároztak a tévében. Londont és a Baker Streetet Riga egyik utcája személyesítette meg, de az epizódok meglepően közel álltak az irodalmi forráshoz, csak Holmes frivol humorát és pár mellékszereplő könnyedebb karakterét változtatták sokkal komolyabbra. A kokain természetesen a szovjet verzióból is kimaradt, sőt, Watson nem Afganisztánban szolgált, hanem "keleten".

1991 és 1992 között Christopher Lee is magára öltötte a híres fejfedőt (tököm tudja, hogy kalap vagy sapka) két film erejéig, melyeket egy Sherlock Holmes: A legszebb évek című sorozat beindításának terveztek, de aztán ebből a tervből nem lett semmi. Nem ő volt az egyetlen nagy név, aki eljátszotta a detektívet, hiszen Charlton Heston (1991), Rupert Everett (2004) és Ian Richardson (2000) is volt Holmes.

A számtalan többé-kevésbé hiteles és korhű tévéfilm mellett olyan vadhajtások is születtek azért, mint az Ifjú Sherlock Holmes, amiben a hivatalos történetvezetéstől eltérően Watson és Sherlock már kölykökként megismerik egymást és egyiptomi kalandokba bonyolódnak, vagy a Case of Evil című film, amit azért érdemes kiemelni, mert a húszas éveiben járó Holmes főellenségét, Moriarty professzort Vincent D'Ofrio alakította.

A karakter nemcsak a filmgyártásban (A pokolból) hanem a tévé világában is megihletett más sorozatokat. A Star Trek-franchise Új nemzedék című sorozatának egyik karaktere, Data, az android előszeretettel játszotta el Holmes-t az Enterprise űrhajó fedélzetén, a House főszereplőjét, a rejtélyes betegségek után nyomozó orvost pedig egyértelműen Sherlock ihlette. Vannak persze eltérések, Dr. Gregory House nem kokainozik, hegedűl vagy pipázik, de rákapott a fájdalomcsillapítókra és gitározik. Watsont a House-ban természetesen Wilson személyesíti meg, aki akár Johnson is lehetett volna ugye, de akkor nincs meg a H-H/W-W egyezés ugye.

Sherlock történetének legfrissebb tévés feldolgozása, a BBC Sherlock című sorozata egyes vélemények szerint messze a legjobb is. A 2009-es, hatvanperces pilotot a tévében ugyan nem mutatták be, de a brit köztévé menten kért belőle három, másfélórás epizódot, amit 2010-ben hatalmas sikerrel vetítettek a szigetországban. A címszereplőt ezúttal Benedict Cumberbatch alakítja, Watsont pedig Martin Freeman (ő azóta a Hobbitban Bilbo Bagginst játssza).

A készítők (Steven Moffat és Mark Gatiss) áthelyezték a történetet korunkba, Holmes ezúttal egy Asperger-szindrómás zseni, aki továbbra is a Baker Streten lakik, de drog helyett nikotintapasszal üti magát, interneten keresi Moriartyt és GPS-szel tájékozódik. A modern köntös nagyon jót tett a karakternek, a tévés veterán Moffat (Jekyll, Ki vagy, doki?) kezében pont olyan releváns és figyelemreméltó, mint a regényekben, zene, a rendezés, az operatőri munka a képernyőn megjelenő feliratokkal és folyamatábrákkal, amik Holmes gondolatmenetét jelenítik meg nekünk, kiváló, méltó az elődökhöz, és igazolják, hogy a brit sorozatkészítés megint az amerikai előtt jár. A sorozat itthon is látható, második évadát (sajnos szintén csak 3 epizóddal) január 1-jén indította el a BBC.