Mi kell a politikához? Pénz, erő és az ellenségek semlegesítése. Hát program? Ja, szép szavak a választóknak, másodlagos. Ne legyenek illúzióink. A politika minden világok legmocskosabbika. Egy politikusnál nem az a kérdés - figyelsz, Orbán? Figyelsz, Gyurcsány? -, hogy rossz ember-e, hanem hogy a rossz, amit elkövet, szolgál-e nagyobb célt. Mindig szükségszerűen két rossz között választunk. A politikusok is. Aztán idővel annyi rosszat tesznek, hogy már nem tudnak különbséget tenni a jó célt szolgáló gonoszságok és a tisztán gonosz gonoszságok között.

A Boss nem egy idealista sorozat, mégis, az utolsó paradigmára azt a választ adják a szereplők, hogy ha már nem tudsz különbséget tenni a két rossz között, véged van. "Ha halottnak látszol, halott vagy." Ne legyenek illúzióink.

Persze igazságtalan lenne a Bosst azzal vádolni, hogy rózsaszín képet fest a valóságról. "Egészen biztos politikával akarsz foglalkozni" - kérdezte magzatpózba görnyedve a csajom a világtörténelem legnyomasztóbb sorozatepizódja, a hetedik rész közepén, amikor Tom Kane polgármester plasztikus, tömör, de mennyiségében mégis barokkosan túldíszítetté váló monológban világosítja fel egyik közeli munkatársát arról, hogy mennyit is ér. Bár van bűnhődés, ez nem Hollywood. A büntetés itt nem az elkövetett bűnök ára. A büntetés üzenet. A büntetés mértéke pedig jelzés mindazoknak, akik keresztbe akarnak tenni neked.

A Boss remek sorozat. Egyrészt pokolian egyszerű, már-már sablonos. Királydráma, Shakespeare. A történetvezetés egyszerűségét sulykolja a már-már dokumentarista kamerakezelés is, az amerikai sorozatokban szokatlan képek, a fej nélküli szereplőkkel forgatott jelenetek, a késések, a csúszások. De semmi sem esetleges, minden apróságnak jelentősége van.

Az alkotók persze semmit sem bíznak a véletlenre, az egyszerűség bonyolultsággal párosul, a dokumentarista képek barokkosan túlburjánzó effektekkel vannak széthangsúlyozva. De a váz, amit Farhad Safina kreátor és Gus Van Saint főproducer kitaláltak, ezt is elbírja. A szétefektelés ellenére érzésre végig dokumentumfilmet látunk.

És remek színészeket. A polgármestert, Tom Kane-t Kelsey Grammer alakítja, akit a Cheers és a Frasier után nehezen képzeltünk volna el nem komikus szerepben. Amit itt csinál, abban semmi vicces nincsen. Kane Chicago polgármestere, az előző polgármester lányának a férje. Posztját kijelölt utódként nyerte el.

Chicago a valóságban is minden világok legmocskosabbikának legmocskosabb birodalma, az amerikai machine-politics fellegvára és születési helye. Chicagót a valóságban is egy politikai dinasztia uralta csaknem hatvan évig, az idősebb és az ifjabb Daley polgármester, most pedig korunk minden hájjal megkent politikai operátora, Rahm Emanuel, Clinton volt főtanácsadója, Obama volt kabinetfőnöke. Az Egyesült Államok történetében mindössze három polgármestert gyilkoltak meg, kettő chicagói volt. Kennedy Daley-nek és Chicagónak köszönhette az elnökséget, Cook megyében (ami gyakorlatilag maga Chicago) csaltak össze elég szavazatot ahhoz, hogy legyőzze Nixont. De Daley volt az is, aki 1968-ban szétverette a demokraták elnökjelölő gyűlését is, mert túl sok hippi meg békefreak balos gyűlt össze, akik majdnem maguk választottak jelöltet a gépezet helyett.

A sorozatbeli polgármester, Kane egy ilyen gépezet irányítójaként a sorozat nyitórészében úgy gondolja, ideje leváltani államának kormányzóját. A kibontakozó történetből megtudjuk, hogyan épül-szépül egy amerikai nagyváros, kik és miért nyerhetnek el építési megbízásokat egy repülőtér bővítésekor, és mi történik akkor, ha kiderül, hogy az építkezés közben a húsz évvel korábban illegálisan odatemetett mérgező hulladékot mégsem sikerül titokban elszállítani. Néhányan meghalnak, pár embert agyonvernek, van, akinek csak a fülét tépik le. Üvöltöznek, kúrnak, hazudnak, hízelegnek. Hőseink meg közben folyamatosan próbálják igazolni tetteiket és meglátni a nagyobb célt az elkövetett gonoszságok mögött. Mi meg nézzük, és megpróbáljuk a szereplőkbe beleképzelni Lázár Jánost, Kósa Lajost, Hagyó Miklóst, Tarlós Istvánt, és elborzadunk, hogy milyen könnyen megy.

10/10, kötelező olvasmány.