Persze minden országnak kellenek hősök, nekünk is jár egy kistérségi Jack Bauer, aki megment minket a végromlástól, a terrorizmus pusztító szörnyetegétől, és persze a világot behálózó szervezett bűnözéstől. Mert ahogy az Egyesült Államok, mi is hadban állunk, sőt mi állunk csak igazán hadban: a köztelevízió Hacktion című sorozatában elhangzó tételmondat után én például azt gondoltam, hogy majd arról szól a sorozat, hogy Matolcsy György parancsára a katonai rendészet infrastruktúra-védelmi osztaga meghackeli a frankárfolyamot. Vagy törölnek egy nullát az államadósságból.

A Hakction egyértelműen a 24-et és a brit MI5 című sorozatot utánozza, onnan a főcím, és az idegesítő zene is, és a szórványos akciójelenetek alatt is ugyanolyan divatosan rángatózik a kamera, ahogy azt négy-öt éves trendek diktálják. Mintha az operatőrnek nem szóltak volna, hogy ezek csak kellékfegyverek, és be lenne szarva, hogy a végén még lelövik. Csak hát Ruth Evershed és Jack Bauerek helyett mi csak Mágenheim Julcsikat és Vágási Feriket kapunk, ha tényleg ilyen lenne a magyar kibercsapásmérő alakulat, akkor legfeljebb abban bízhatnánk, hogy unottan előadott közhelyekkel ki tudjuk ütni a legelvetemültebb támadót is.

Pedig a Hacktion mindent megtesz, hogy elsőre úgy nézzen ki, mint egy amerikai akciósorozat, ami akár a Coolon is mehetne szakmányban délutánonként. Nagyon trendi a tilt-shift effekt, minden képkocka széle életlen, bár egy idő után azért az az érzésünk, hogy egyszerűen csak nem tudtak mit kezdeni a 16:9-es képaránnyal, nem volt semmi ötletük, hogy mégis mi legyen a kép szélén. Mindezt egy kicsit túl is fényelték, az egész így olyan mint egy hosszúra nyújtott prózai videoklip. Ilyen lenne, ha SP művészfilmet forgatna.

Az első epizód történései szerint az infrastruktúra-védelmi osztag be akarja szervezni Oroszlán Szonját, a depressziós rendőrnőt, aki hobbiból hackelget néha. Valamiért azonban nem egyszerűen behívják egy állásinterjúra, hanem rátámadnak, lefegyverzik, elrabolják, aztán Hujber Feri még jól meg is dugja. Talán mert a havi fixszel, meg a ruhapénzzel nem tudnák lenyűgözni. Ennyi, plusz egy béna kommandós támadás, ahol az álarcos rendőrök szó nélkül kinyírják a be sem tárazott Kalasnyikovot a nagy ijedtségben megadóan feltartó bűnözőt. Nincs itt semmi látnivaló, távozzanak kérem. Ez egy 24 epizód első másfél perce lenne, de a közszolgálati akciófilm az olyan mint a Szomszédok: lassan csordogál, mint egy kerekasztal-beszélgetés, de ezért cserébe olyan sablonosak a karakterek, mint a Transfomers 2-ben.

Amikor kiderült, hogy hackerekről forgat a köztévé, mindenki azt várta, hogy majd a Windows Media Player beszívott vizualizációját tekergetve törnek fel honlapokat, miközben azt motyogják, hogy átjutottam a virtuális vizesárkon. A Hacktion azonban nem adta meg ezt az örömöt a kétharmados fülkeszórakoztatás ellenségeinek, a sorozatban elhangzik, hogy Unix, meg Linux, DOS-támadást emlegetnek, vagyis az egyszeri Iwiw-felhasználó akár el is hiheti, hogy tényleg így megy ez az életben is. Persze az állami hivatal speciális rendszere béna flash-animáció csak, a Unix pedig azért szerepel a sorozatban, mert az egyik Apple-disztribútor jól megszponzorálta a forgatást. De hát a 24-ben meg protokollt nyitnak, ami ugye nem jelent valójában semmit. Mondjuk Hujber Ferenc meg képes azt mondani, hogy a legnagyobb amerikai site-okat líbiai domainen keresztül lehet elérni, ami nemcsak baromság, de a történet szempontjából mellékes is, így akár kussolhatott is volna. Jack Bauer - András 1:1.

A Hacktionben azért Hollywoodot megszégyenítő sebességgel gépelnek vakon, és a parancssorok is ugyanolyan követhetetlen sebességgel pörögnek, ahogy az egy amerikai produkcióban illik, legfeljebb a humánerőforrással vannak bajok: Oroszlán Szonja például hiába játszik hackert, úgy toszogatja az egeret, mintha az tényleg egy felpuffadt, döglött rágcsáló volna.

Először ott esik le a vincseszterfej a valóság 7200 rpm sebességgel forgó merevlemezéről, amikor András Neo néven kopogtat be a rendőrnő számítógépére, de ekkor még meggyőzhetjük magunkat, hogy ez csupán egy béna fejbiccentés a Mátrix előtt. Éppen úgy, ahogy az Így jártam anyátokkalt idézi elismerően a csúnyán meghackelt Goliath National Bank neve is. Itt dolgozik ugyanis a mindenkit röptében megkúró Barney Stinson.

De akkor már tényleg hibás partíciók jelennek meg a világ szövetén, amikor azt látjuk, hogy a szupertitkos kormányhivatal bejárata egy kólaautomata, amit egy autószerelő műhelyben állítottak fel. Kicsit megkavarodnak itt a műfajok, mintha egy James Bond-filmben Benny Hill lenne őfelsége ügynöke.

De mindezt még meg lehetne bocsátani a Hakctionnek, ahogy a béna termékelhelyezéseket, a tuningolt látványvilágot és az üresjáratban keménykedő kommandósokat is. Persze a fülkeforradalmi lendülettől megrettent gyurcsányista nézők biztos felkapják a fejük azon, hogy a közszolgálati televízió hivatalos propagandasorozatában azt állítják, hogy az állam minden emailünket olvassa, de hát ez csak fikció. Egyrészt Jack Bauer sem éppen demokratikus eszközökkel védte a demokráciát, például a gégeátharapást biztos nem vette fel az engedélyezett technikák közé a CIA. Másrészt ha ezt elhisszük, akkor a kólaautomata mögé rejtett biztonsági osztagot is el kéne hinnünk, és akkor az ég áldja, szegény, védtelen hazánkat.

Ezek azonban mind-mind bocsánatos bűnök lennének, ha szólna bármiről ez a sorozat. De a Hacktionben csak annyi történik, hogy Oroszlán Szonja nagyon szomorúan nézi Hujbert Ferenc ágyékát, és időnként fél tucat kommandós átrohan a színen. Ja, és vadul gépelnek pár megtermett iMacen, de ugye az csak reklám. Az első rész és a folytatás előzetese alapján a Hacktionben a legnagyobb rejtély az lesz, hogy a köztévé mégis hogyan mert rögtön 16 részt megrendelni és legyártatni ebből a sorozatból.