Amikor a harmadik stúdióvendég, az Érdektelen Holland Dobos a kezébe vett egy PVC-ből készült csőnek kinéző tárgyat és azt mondta: "Ez valójában egy PVC cső!", mire D. Tóth Kriszta azt válaszolta: "Hú, jaj!", Taki bácsivá váltam a Szomszédokból és azt morogtam magam elé, hogy "és ezt az én adómból."

Ismeretes, hogy a Magyar Televízió ezen a héten mindannyiunk által közösen fenntartott kereskedelmi tévécsatornává alakul. Bemutatkozik két vetélkedő, amiből az egyikben, ami az NBC-n is megy, a kieső játékosok lába alatt megnyílik a padló és lezuhannak Matolcsy György nappalijába egy lyukba, meg két sorozat (egy izgalmasnak szánt, a hekkelős Hacktion és egy viccesnek szánt, a Rudolf Péter-es Mindenből egy van).

Kedden startolt a csillaghajó, az esti szórakoztató talk show, Fábry Sándor és Hajdú Péter végzete, a D. Tóth Krisztáról elnevezett DTK. Halványan reménykedtem, hogy a cím szándékos utalás DSK-ra, és a csillapíthatatlan szexualitású műsorvezető afrikai szobalányokat fog kergetni egy szál törölközőben, de - hamar lelövöm a poént - sajnos nem ez történt.

A műsor eleje perceken át arról szólt, hogy ez az első adás, amit mindenki tudott, hiszen pont azért néztük, illetve arról, hogy D. Tóth Krisztának, bár régebben híradós műsorvezető volt, mégis van lába. Amikor ezt a bombajó poént először elsütötte, pont nem lehetett látni a lábát, mert a közönség soraiba beülve kezdte az adást. Volt még humoros klip is, amiben D. Tóth Kriszta eljátszotta, milyen lenne, ha Veiszer Alinda lónyugtató hatása alatt vezetne egy könyvekről szóló kerekasztalműsort két Szeszélyes évszakok-epizodistával mint vendéggel.

Ezután megismerkedtünk a két állandó szereplővel, D.Tóth szárnysegédeivel: a Belufizva Hadonászó DJ-vel, aki egy DJ-pult mögött állt és annyi volt a szerepe, hogy vigyorogva integessen a közönségnek, ha poén sült el a színpadon, és "Csabával, a géppel", akit D. Tóth Kriszta hívott így, nem én. (Csaba civilben az Index tech rovatának riportere.) Csaba azért a Gép, mert néha megjelenik és egy tableten az épp folyó interjúhoz kapcsolódó Youtube-klipeket mutogat, amiket közben egy, a színpadon elhelyezett nagy monitoron is látni, ezért misztikus, hogy minek neki a tablet.

Jöhettek végre a vendégek, hárman egymás után: Leisztinger Tamás Csányi Sándor színész, Mario Sepulveda chilei túlélő bányász és a holland Percossa ütősegyüttes.

Már megint jó előre lelövöm a poént: a DTK legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egészen meghökkentően érdektelen. Az interúalanyok aktuálisan a legkevésbé sem izgalmas személyiségek: a chilei sztori egyéves, Csányiban a legérdekesebb az, hogy amióta meghízott a feje, mennyire hasonlít a Flinstones-filmben Frédit játszó John Goodmanre, de még DTK is csak annyival tudta felvezetni, hogy Demján Csányi évek óta nem adott interjút. A holland LMP-s dobosok ilyen szempontból egyszerűen értelmezhetetlenek voltak.

D. Tóth, bár láthatólag rettentően izgult végig, technikailag képes lett volna interjúkat csinálni, de minimum párbeszédet folytatni, ám ezzel meg sem próbálkozott. Előre megírt kérdésekre előre elpróbált válaszokat kapott, bár mondjuk ez sem egészen magyarázza, hogy még a bányászból sem érdekelte semmi, pedig azt talán tényleg érdekes lett volna megtudni, milyen érzés sok év bányászás után jól megfizetett vendégként roadshowzni körbe a földgolyón és ezredszer is megmutatni a túlélősisakot.

A sisak miatt derült ki, hogy D. Tóth Kriszta az új Esőember, ugyanis rápillantott a bányász kezében tartott fejvédőre, aminek a peremébe Sepulveda minden föld alatt töltött nap végén belevájt egy kis rovátkát és habozás nélkül azt mondta: "69 rovátka, ha jól látom." És jól látta, ha kaszinóm lenne, tuti nem engedném be!

D. Tóth a Jakupcsek-Szulák-Szily Nóra-féle igényesen hangszerelt meghatottságban utazik, volt itt minden, a rákos haldoklóktól a bányászkönnyekig, talán azért, hogy mindenki érezze, hogy ez nem az a bulvár, hanem meghatottan közszolgálati bulvár. Lehet, hogy a másik bulvár sekélyes, képmutató és kegyetlen, de legalább gyakran vicces, szórakoztató vagy felháborító, ami a DTK-ról kétségtelenül nem mondható el.

A műsorvezetőt a vendégek tehát nem különösebben érdekelték, ami mondjuk Fábry Sándorra is igaz, de ő nagy átlagban vicces szokott lenni.

A legunalmasabb talán az volt, amikor az első beszélgetés közben "váratlanul" bejött Ságodi Gabi, a Simicska Lajos Csányi és D. Tóth egykori beszédtanára, majd perceken át színház- és filmművészeti főiskolai nyelvtörőket idéztek fel fennhangon.

A - ha nem is szándékosan - legviccesebb jelenet pedig az, amikor D. Tóth látványosan megdöbbent a Percossa tagjainak azon elképesztő képességén, hogy különféle konyhai edényeket ütőhangszernek tudtak használni.

A műsor vizuálisan nem unalmas, hanem eléggé idegesítő, de nem a díszlet miatt, hanem mert amfetamint csempészhettek az adásrendező kávéjába, így körülbelül tízezer vágás volt benne.

Az első adás alapján igazából azt nem értem, hogy D. Tóth Kriszta minek akart talk showt, ha annyira nem is izgatja föl az egész, de még csak nem is egy önfeledt magamutogató, akinek igazából mindegy, milyen apropóból áll a kamera elé, csak ott lehessen.

A második adásból talán kiderül. Az első egyelőre megerősített abban, hogy közpénzen fenntartott tévére valószínűleg eleve semmi szükség, a kereskedelmi tévékkel versenyzőre pedig egész biztosan nem.