Karel Čapek Egy tisztességes polgár meghurcoltatása és más történetek a média természetéről című könyve nem először jelent meg Magyarországon. 1981-ben a Madách kiadásában már megjelent, bizonyítva ezzel, hogy itt bizony a legvidámabb barakkban éltünk. No, nem mintha Čapeknek ebben a novella/tanulmány kötetében oly sok támadást kapna a pártsajtó, de a cseh sci-fi atyjáról – és nem mellesleg a robot szó kitalálójáról - már akkor is tudni illett, hogy éppúgy gyűlölte a szocializmust, mint a fasizmust.

Čapek a huszas-harmincas évek cseh humanistája, különböző izmusokba – tegyük hozzá teljességgel feleslegesen – besorolt írója, publicistaként és szerkesztőként igencsak alámerült a szedőgépek világába. Dolgozott konzervatív és liberális lapoknál, amik – ha hihetünk szarkasztikus sorainak - , nagyon úgy tűnik, hogy alapvetően nem sokat változtak az elmúlt 80 évben.

A kötet legerősebb darabja a címben is szereplő Egy tisztességes polgár meghurcoltatása című novella, ami a korabeli sajtó teljes palettáját bemutatva karikírozza ki az uborkaszezonos hírgenerálást, azt a máig élő sajtógyakorlatot ahogy egyik a lap a másiktól átvesz híreket, feltupírozza, összeesküvés-elméletek sző, és napról napra botrányosabb sztorit hoz össze egy soha meg nem történt eseményből.

A nyomasztó volta ellenére rendkívül szórakoztató történet főhőse egy átlagember, akiről napokon belül kiderül, hogy a fekete mágia aktív gyakorlója, a kiskorú lányok réme, aki titkos szeánszain pártvezérek véres meggyilkolását tervezi elfüggönyözött otthonában – ahol nincs is függöny. Szegény Josef Holoušek – hiába a jó tanács – felveszi a kesztyűt, és így a minden csoda három napig tart-elvét felborítva hosszú hetekig kénytelen magyarázni a megmagyarázhatatlant, miszerint ő azon a bizonyos napon, abban a bizonyos órában csak szokásos délutáni szunyókája utáni sétáját végezte a parkban. Aki egy kicsit is járatos a médiában, tudhatja, hogy ez a szinte kafkai történet nem egy klasszikus félreértéses vígjáték, de ennél többet nem árulhatok el.

Szintén nagyon mulatságos, ám emellett igen tanulságos darab A szerkesztő különös álma című novella, amiben egy vidéki napilap publicistájának mindig hazafias és gyújtó hangú vezércikkeket kell írnia, míg végül már álmában is ezeket gyártja szakmányban, csak hát éppen hol német, hol magyar, hol az afrikai N’gwe törzs újságírójának képzelve magát.

A publicistákat A tollharc tizenkét figurája című novellájában is elemző Čapek többi dolgozata szinte már tankönyvbe illő pontosságú természetrajz az újságírók világáról, a szerkesztőségek hierarchiájáról és a kefelevonatok szigorú arcú korrektorairól - mindezt finom humorral és sztoikus bölcsességgel előadva.

Alinea Kiadó
160 oldal, 2200 Ft