A HVG Extrák sorában megjelent Pszichológia nem olyan habkönnyű olvasmány, amit munkába menet, a dugóban el lehet olvasni a buszon. Én már csak tudom, egy hónapig cipeltem a táskámban, és próbáltam koncentrálni, transzba, akarom mondani flow-ba esni, de sehogy sem ment. Ehhez a laphoz nyugi, sok-sok idő, és ráhangolódás kell: ideális vízparti nyaraláshoz, 11-3 óráig tartó olvasásra, amikor úgyis az árnyékban kell heverni, és bőven van időnk magunkba nézni a lap fő témájával, a változással kapcsolatban.

Elsőként azért illik megemlékezni arról, hogy a HVG is változik, és rájuk is fér, fő lapjuk eladási mutatói ugyanis évek óta csúsznak lefelé, ezért a kiadónak épp ideje más terepre merészkednie. A Pszichológia a HVG Extra névre keresztelt tematikus magazinjaik első példánya, ami bölcs belátásra utal, legalábbis abban a tekintetben, hogy nagyon úgy tűnik, a pszichológia az AB-státuszúak ezotériája. Ebből persze ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, az emberiség nem lett sokkal értelmesebb, egyszerűen csak ez a divat. És tegyük hozzá, a piacot elárasztó bulvárpszichológiai magazinok és könyvek nem sokban különböznek az üveggolyóból jósolgató Tüzes Teri látomásait címlapon hozó papírpusztító kiadványoknál.

A HVG Pszichológia előtt ebből a trendből csak a Mindennapi Pszichológia lógott ki, de szerencsére a két lap nem fogja kigolyózni egymást a piacról, mivel a HVG kiadványa a tervek szerint évente csak egyszer fog megjelenni. És ez igazán nagy szerencse, nem csak azért, mert kár lenne a MiPszi-ért, hanem azért is, mert ezt a lapot ilyen minőségben nem is lehetne sokkal gyakrabban előállítani.

A magazin egész kivitelezésén látszik ugyanis, hogy hónapok kemény munkája van benne: átgondolt rovatok, tanulmányba illő, ámde hétköznapi nyelven megírt cikkek pszichológusoktól, közgazdászoktól, jövőkutatóktól és szociológusoktól, ízléses képszerkesztés és tördelés - szinte lehetetlen belekötni.

De azért persze megpróbálhatunk. Elsőként talán a címlappal vitatkoznék, ami lehetett volna ütősebb, színesebb is, ezt a verziót nagyon nem könnyű kiszúrni a standokon. Másodszor a szerkesztéssel: a lap kiemelten foglalkozik a pozitív pszichológiával (nem a múltra koncentrál, hanem arra, hogyan lehetnék a jelenben boldogak) és benne Csíkszentmihályi Mihállyal, a flow-elmélet atyjával, így aztán elég zavaró, hogy minden cikk szerzője újra és újra bemutatja a professzort és eredményeit. Harmadszor pedig a trendiséggel: nemcsak a Csíkszentmihályi-promózásban lőttek egy kicsit túl a célon, hanem azzal is, hogy tagelték a cikkeket, ami azért egy papírújságban elég furán néz ki. Az viszont okos(telefonos) húzás volt, hogy QR-kódokat is elrejtettek a lapban, csak kár, hogy mindössze két összeállításukhoz.

De a kötözködésnek itt most vége, ez a lap ugyanis igazán nem érdemli meg a dacc-fikázást. Azért a cikkért pedig külön hálás vagyok, amelyikkel a gender studies jegyében végre bevezették a hétköznapi illemtanba is a jobbkéz-szabályt.