Minden sorozatban van egy alfahím, a Gyilkos elmékben ezt a szerepet az a Thomas Gibson kapta, aki korábban a Chicago Hope-ban komoly orvost játszott, aztán a Dharma és Greg című sitcomban egy mókás pasit. A Gyilkos elmékben Mandy Patinkin távozása után lett a kvázi főszereplő, ő alakítja Hotchner ügynököt, a karót nyelt, öltönyös fazont. Az életben persze ő sem annyira merev, mint a tévében, sőt, kifejezetten vicces fickó. Monte-Carlóban beszélgettünk vele.

Hogy érzi magát Monte-Carlóban? Járt a kaszinóban?

Jól, köszönöm. Nem voltam, de nem is baj, tegnap állítólag valaki hatmillió dollárt bukott, kemény este lehetett.

Hogy állnak a bértárgyalások? Nem aggódik, hogy nem születik megegyezés?

Tárgyalok a CBS-szel? Na jó, csak vicceltem, nos, zajlanak, az ügynökeim és a csatorna képviselői egyeztetnek, ott vannak az ügyvédek is, gondolom, minden megy, ahogy kell. Őszintén szólva cseppet sem aggaszt, hogy még nincs aláírt szerződésem, mert az elképzelések nem is állnak nagyon messze egymástól, biztos vagyok abban, hogy sikerül megegyezésre jutni.

A stúdiók 2008 óta a gazdasági válságra hivatkoznak minden bértárgyalás előtt. Ezzel akarják vajon jelezni, hogy a színészek ne is álmodozzanak fizetésemelésről?

Ez egy érdekes dolog, mert amikor leültem az ügynökömmel, és megbeszéltük, milyen álláspontot képviselünk a tárgyalásokon, megnéztük a kimutatásokat, és kiderült, hogy a tévék és a stúdiók az elmúlt pár évben nemhogy buktak volna, de egyre több pénzt keresnek a sorozaton. A válság a fogyasztókat valóban rosszul érintette, de mintha a nagy cégek még ebből is profitálni tudnának.

Milyen volt Matthew Gray Gubler keze alatt dolgozni? (Gubler a sorozatban Spencer Reidet alakítja, de már két részt rendezőként is jegyez)

Nagyon, nagyon jó. Alapos rendező, nagyon jól instruálja a színészeket, és ami a legjobb, hogy lelkes, és ez átragad mindenkire. Azt mindenki tudta, hogy kiváló színész, de rendezőnek is legalább olyan jó, és ha minket, a stábot kérdeznek, annyi Gyilkos elmék-epizódot rendez, amennyit csak akar. Mindkét epizód, amit rendezett (két éve volt az első), kivételesen jól sikerült. Amikor először mondta, hogy filmművészetire járt, és rendezői szakot végzett, senki nem hitt neki, de az első epizód után már nem kételkedtünk benne.

Ön nem szeretne egy epizódot rendezni?

Ó, dehogynem, már évek óta beszélünk róla a készítőkkel, de az a helyzet, hogy nem Los Angelesben élek, így ha rendeznék, akkor hetekig a családomtól távol kellene élnem, amire viszont nem vagyok hajlandó. Maga a rendezés foglalkoztat, van is pár tapasztalatom, és a jövőben biztos, hogy lesz még rá alkalmam bőven.

Mitől tud ilyen sikeres lenni egy alapvetően sötét, kegyetlen sorozat?

Az embereket mindig is foglalkoztatta, mi történik másokkal, milyen borzalmak történnek a világban, talán azért, mert ismerve ezek végkimenetelét, meg tudják tenni a szükséges lépéseket később, ha ők kerülnek ilyen helyzetbe, ahhoz, hogy elkerüljék őket. Én legalábbis így vagyok ezzel. A sorozat a világon mindenütt nézett, pontosan azért, mert egyetemes témakört boncolgat. A legfőbb ok viszont az, hogy mi, a színészek, tényleg nagyon jóban vagyunk egymással, és szeretünk együtt melózni.

Mindenki ezt mondja…

Tudom, és biztos azt hiszi, hogy a pr-dumát hallja tőlem is, de higgye el: sokkal több olyan sorozat van, ahol a stáb tagjai a munkán kívül egy szót nem váltanak egymással, mint ahányban igen. A Gyilkos elmék kivételes helyzetben van, mert a szereplőgárda tagjai jó barátságban vannak egymással.

Vannak olyan jelenetek, amiket nehéz megoldani, mert lelkileg megviselik?

A színészek, akiket ismerek, és jómagam is azt az elvet követjük, hogy először megtaláljuk, felépítjük a karakterünket, és csak ezt követően foglalkozunk magával a történettel, azzal, bizonyos helyzetekben hogyan viselkedne a karakterünk. Ez, ha egy olyan színdarabról van szó, ami csak rövid ideig van műsoron, elég nehéz, mert nincs ideje az embernek megszokni a karaktert. A tévében játszó színészként viszont kiváló helyzetben vagyok, mert a karakter minden apró rezdülését kiismerhettem, és bizonyos szinten azonosulhatok is vele. Hotch feleségének elvesztése éppen ezért nagyon nehéz volt számomra, az lelkileg megviselt egy kicsit. Nem szabad persze egy percig sem elfelejteni, hogy amit csinálunk, az nem valódi, nem mi üldözzük a bűnözőket, akik nem is léteznek, hogy ez csak egy kitalált világ.

Mandy Patininkinnek nem sikerült így felfogni.

Mandy nagyon érzelmes figura. Régóta ismerem, és tudom, hogy mélyen, nálam sokkal mélyebben beleéli magát az adott karakterbe, ami egy olyan borzalmakkal teli sorozatban, mint a miénk, veszélyes is lehet, mármint az idegrendszerére. A Chicago Hope-ban játszottunk már együtt korábban is, abból is kiszállt két évad után, szóval lehet, hogy ez nála tendencia.

A sorozat egyik visszatérő eleme, hogy az epizódokat egy híres író vagy filozófus idézetével zárják. Kinek az ötlete volt ez? Az idézetek alapján épülnek fel az epizódok, vagy a történethez keresik az írók az idézeteket?

A pilotot Jeff Davis írta, és az ő ötlete volt, hogy egyfajta keretet adjon a történetnek. A tesztvetítéseken, legalábbis amennyire én tudom, a közönség nagyon jól fogadta ezt a kvázi sorvezetőt, és megmaradt egyfajta védjegyként. Volt olyan epizódunk, amit az idézet határozott meg, és olyan is, aminek a végére a történethez illő idézetet kerestek. A negyedik évad végén én olvastam fel a záró sorokat, amit nagyon élveztem, mert jó kis cliffhanger volt.

Mit szólt a spinoff (Gyilkos elmék - Alapos gyanú) elindulásához?

Nem kérdeztek meg róla. Amikor megkaptam azt a forgatókönyvet, ami a mi évadunkban bemutatta az új sorozat karaktereit, elsőre meglepődtem, de aztán örültem neki, mert egy újabb pilotot forgathattam, ott lehetettem egy új sorozat születésénél. Szerintem mindenki így volt vele, drukkoltunk nekik, hogy sikeresek legyenek, mert az jó a Gyilkos elméknek is. Nem jött össze, talán azért, mert nem találták meg azt a hangot, stílust, ami meghatározza a sorozatot, amitől egyedi lesz. Persze nagyon nehéz dolguk volt, mert nem volt elég idejük arra, hogy felépítsék a karaktereket, hogy a színészek igazán jól érezzék magukat a bőrükben.

Mitől ilyen sikeres a Gyilkos elmék vagy az NCIS? 15-20 millió nézőt hoznak hetente.

Elsősorban a karakterek miatt. Nálunk és az NCIS-ben is olyan szereplők vannak, akikkel könnyű azonosulni, ők a jófiúk, és kész - ez mindig is könnyebben ment, mint egy kétes erkölcsökkel bíró, vagy akár kifejezetten negatív karakterrel való azonosulás. Ha ez az alap megvan, akkor jöhetnek a történetek, amik a mi sorozatunk esetében kivételesen jók, mert az írók zseniális munkát végeznek. Amikor a Gyilkos elmék elindult, a CBS-nek nem voltak különösebb elvárásai, egy újabb rendőrös sorozat a többi mellé, megnézzük mi lesz vele a Lost ellen, mondták. Aztán amikor magasabb nézettséget hoztunk, mint a Lost, akkor már mindenki odafigyelt ránk, az ABC pedig elvitte a sorozatát egy másik napra. A spinoff esetében viszont már voltak elvárások, nekik ezért sem jött össze a dolog.

Nem érezte úgy, hogy AJ Cook és Paget Brewster karakterének kiírása veszélyezteti a sorozat sikerét?

Dehogynem. A baj az, hogy erről mi előre nem tudtunk semmit, kész tények elé állítottak mindenkit. A mai napig nem értem, mi szükség volt rá. Egyikük helyére behoztak egy új színésznőt, nyerni nem nyertek semmit, a nézőket viszont sikerült felbosszantani, és ez a sorozat nézettségét is befolyásolta. Rachel Nichols nagyon jó és érdekes munkát végzett, én szerettem volna, ha már elkezdett valamit a karakterével, akkor kapjon még esélyt arra, hogy be is fejezhesse, de nem így történt. Az, hogy AJ és Paget ismét a sorozatban van, csak azt mutatja, hogy teljesen felesleges volt kiírni őket, és amikor azt olvastam, hogy kreatív okok miatt kellett változtatni, akkor hangosan felnevettem. Szerintem soha nem tudjuk meg, mi volt az ok.

Mennyi beleszólása van a saját karaktere sorsának alakításába?

Elég sok, az írók rendszeresen kikérik a véleményünket. Az első évad végén Ed Bernero leült mindegyikünkkel, és megbeszéltük, honnan hova jutott a karakterünk, és mit terveznek vele a jövőben. Ez azóta sincs másképp, én rendszeresen küldök ötleteket az íróknak, ha látok valami érdekeset az újságban. Nem ez a bevált gyakorlat, a múltban dolgoztam olyan sorozatban, ahol a forgatókönyv szent és sérthetetlen volt, és ami a papíron volt, azon nem lehetett változtatni semmiképp. Nem mondom, hogy ezzel baj van, sőt, rengeteget játszottam színházban, eszem ágában nem lenne Shakespeare sorain változtatni, de néha a színésznek is lehetnek jó ötletei. A közös munkától csak jobb lesz a sorozat.

Látjuk majd Hotch-ot mosolyogni?

Ó, szokott ő. Jó, nem annyit, mint a többiek, frivol kabarétréfákat nem fog előadni soha, de van könnyedebb oldala is. A karakter feszült, a munkájára koncentrál, túlságosan is, de pont ezért érdekes alakítani, mert ha papíron egydimenziósnak is tűnik, a képernyőn remélem nem az. Vesztette már el a fejét nem egyszer, azokat a jeleneteket nagyon élvezem.