Véget ért a Showtime zászlóshajójának ötödik évada, a rákból felgyógyult Michael C. Hall alakította szociopata vérnyomszakértő (vagy mi) a kissé döcögősre sikerült negyedik évad után biztató, határozott kaszabolással nyitotta az ötödiket, de aztán sajna az írók úgy gondolták, ideje csavarni egyet a sorozat tökein, így a vége igencsak nyögvenyelősre sikerült. Spoileresen folytatjuk.

Nem hiába féltettem én Dexter Morgant a Lumen nevű idegroncstól, illetve az idióta íróktól, az utolsó négy-öt részre bejött a jóslatom, és egy vérbeli puhapöcsöt csináltak Dexterből, miközben a mellékszereplőkkel méltatlanabbul bántak mint egy ecuadori szappanopera. Ha a hatodik évadban is folytatják a karakterépítést, illetve azt, amit ők annak tartanak, nem lesz hetedik belőle, viszont a következő 13 rész végére Dexter egy jóravaló családapává avanzsál, aki a benne lakozó állatot (Dark Passenger, ugyi) végleg megzabolázza. És ez nem jó.

Nem hát, mert ez a sorozat arról szól, hogy van ez a megtévesztően szelíd külsejű, barnítókrémmel alaposan bekent vörös csóka, aki gondosan megtervezett és felépített rituálé segítségével könnyít magán, lelki terhein, az elméjében háborgó másik, gonosz énjén (kinek hogy) és mi ennek örülünk, sőt, drukkolunk neki, mert bennünk is ott lakozik ez a kicsit geci másik, aki ilyenkor előjön és tapsikol. Kell a fenének a családapa Dexter, én darabolós Dextert akarok, rohadékokat apró kis cafatokra szaggató Dextert, késsel kielégülő Dextert és így tovább, mert ez az, amiért elkezdtem nézni a sorozatot.

Quinn mellett ebben az évadban csak Debra Morgan karaktere kapott teret, a többieket, különösen az évad második felében, egy embernagyságú papírmasé alakkal is lehetett volna helyettesíteni, annyira semmi szerepük nem volt. Hálistennek behozták a sorozatba Peter Wellert, a Robotzsarut, aki megmutatta a nézőknek, mennyire veszélyes az a játék, amit Dexter űz, hiszen nem kellett hozzá túl nagy ész, és máris konkrét bizonyítékai voltak a kis hobbihentelésről.

A nagy kérdés igazán az, hogy másnak miért nem jutott eszébe ugyanez, hogy lehet az, hogy Dexter minden illogikus húzást megúsz (és igen, tudom, hogy ez csak egy sorozat és nem dokumentumfilm), bizonyítékokat lop, vérmintát hamisít és így tovább, felsorolni is tereh. A Dexter-Lumen viszonyon túl is jobban zavart viszont Debra viselkedése a Jordan Chase hullája mellett kővé dermedten álló gyilkos párocska majdnem lebukásakor. Könyörgöm, ennyire ne nézzenek már hülyének.

A Dexter ettől függetlenül még jóval az átlag feletti sorozat, olyan pillanatokkal, amiket lehet idézgetni évekig, nem beszélve a gyógyultnak nyilvánított, de némely részben igen ramatyul kinéző Hall kiváló alakításáról. Azt, hogy jó színész, már a Sírhant művekben is bebizonyította, itt viszont lépett egy szintet, amit ideje lenne ismét honorálni. Akár a soron következő Aranyglóbuszon.