Az ABC újonca egy svéd sorozat alapján készült, és egy első hallásra jól eladható ötletet valósít meg közepesen: 2000-ben egy filmes stáb végzős gimis diákokkal forgatott pár hónapig, majd 2010-ben felkeresték őket, hogy megnézzék, kiből mi lett. A hátteret a történelmi események adják 9/11-től Bush elnöklésén át Obama megválasztásáig, a sztorit meg a most 28 éves szereplők élete adná - ha nem lenne annyira unalmas és hiteltelen, mint egy komenista agitprop-beszéd.

Elég nehezen vehető be ugyanis az az alapfelállás, hogy tíz évvel az érettségi után az egykori gimis haverok még mindig együtt vannak, egymás között házasodnak, egymásnak csinálnak eltitkolt zabigyereket és egymásba szerelmesek titokban. A világ rohadtul nem így működik, a koncepció ezért itt menten megbukik. Ha az ember ezen túlteszi magát, akkor ott van az a nagy kérdés, hogy őszintén, kit érdekelnek ezek az emberek? Miért foglalkozzam velük heti 42 órában? Van bennük valami, amitől érdekesebbek, mint a szomszéd kollégium ablakában látható minidrámák és dugások?

Nem azok. A karakterek közül jó, ha egy van (a terhes punkcsaj) aki egy kicsit is kilóg a sorból, a többiek papírmasé figurák egy szép, színes történelmi tablón, tologatják őket egyre, és mindig egymásba ütköznek, még a férjüket is (aki évfolyamtársuk volt, naná) egy másik gimis ismerőssel akarják megcsalni, mintha nem is lenne élet ezek a szűk körün kívül.

A flashbackek sem jöttek le túl jól, a színészek - kevés kivétellel - nemhogy nem tűntek 18 évesnek, de még el sem tudták adni a szerepet. Ezekben a jelenetekben a harsány, eltúlzott gesztusokkal Dunát lehet rekeszteni, tessék csak a punk műlazaságára gondolni. Az is iszonyú idegesítő, hogy az áldokumentumfilmnek beállított sorozatban a szereplők (akik ebben a szabályrendszerben elfogadják a kamerák jelenlétét) folyamatosan panaszkodnak a stábra, és hisztiznek, pedig ugye aki kurvának áll, azt megdugják. Értékelés: 1/5.