Bear Grylls nagyon népszerű a túlélős-keménycsávós műsorok rajongói körében, valahol érthetően, hiszen kis túlzással állítom, egy marék iguánaszarból is ki tudná nyerni a tápanyagot, és ha mohát kell ennie, akkor azt eszik. Az már más kérdés, hogy minek, mert annyira azért nem valószínű, hogy a Discovery Channel nézői tömegesen kerülnek majd olyan szituációba, ahol szó szerint a jég hátán kell megélniük, és egyetlen barátjuk egy jegesmedve. Az alábbi interjú a műsor értelmével szembeni averziónk ellenére érdekes, sőt. A Discovery Channeltől kaptuk, köszönet érte.     

Mesélj a videójátékodról, és arról, hogy mikor vehetjük kézbe.

Novemberben kerül a piacra. Ez voltaképpen annak egy módja, hogy az emberek ne csak nézzék, hanem érezzék is a Túlélés törvényeit, az volt a célom, hogy nagyon autentikus legyen. Sokat dolgoztunk rajta és nagyon élveztem ezt a folyamatot. Akárcsak a show-val, ezzel is azt szeretném elérni, hogy az embereket bátorítsam, hogy olyan tehcnikákat ismerjenek meg, amik megmenthetik az életüket.

Mitől félsz még azok után, hogy szinte mindent lenyeltél már közel minden szituációt kipróbáltál már, mi csak előfordulhat egy emberrel?

Nem tartozom azok közé, akik nem ismerik a félelmet, bárcsak úgy lenne. Rengeteg mindentől félek és minden forgatás előtt ideges vagyok. Veszélyes krokodilokkal, mérges kígyókkal dolgozunk, hatalmas zuhanásokat élünk át és ejtőernyőket használunk. Ezek mind vehetnek nagyon kedvezőtlen fordulatot. Számtalan esetben a szerencsém mentett meg, és igen kényelmetlenül érzem magam, ha olyan szobában vagyok, ami tele van általam ismeretlen emberrel. Azt gondolom, hogy életünkben sokszor attól félünk, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amikkel ritkán szoktunk.

Miképp képzeled el a legrosszabb szituációt a világon?

Az én olvasatomban a legrosszabb, legnehezebb szituációról az a kép él, amikor egy hatalmas buliban vagyunk, tele a ház idegenekkel, akiket soha nem is láttam. Ilyen helyzetekben nagyon kényelmetlenül tudom érezni magam. De amikor egy hegyen vagyok, akkor minden oké. Akárcsak a dzsungelben.

Emlékszel még arra, hogyan jött az ötlet, hogy megmutasd a világnak, hogyan képes az ember kitolni a határait, miközben sokszor a halállal is játszik? Szerinted bárki képes minderre?

Igen, ez mind normális, semmi rendkívüli nincs velem kapcsolatban. Átlagos fickó vagyok, aki megtanult pár dolgot, hogy hogyan kell csinálni. Szóval ez teljesen normális, és ezt megmutatni nem áll többől, mint szívből és lelkesedésből. Ez nem arról szól, hogy ki a legizmosabb, hanem hogy mi zajlik odabenn, illetve, hogy milyen technikákat sajátítottál el. Ezek számítanak igazán.

Szerinted egy átlagember mennyire követi a tanácsaidat a vadonban, illetve a mindennapi élete során? Ezzel hatalmas felelősség jár, hogyan viseled ezt?

Őszintén megvallva, erre nem is gondolok. Borzasztó érzés lenne arra gondolni, hogy bármit is mondok a TV-ben, az milliókhoz jut el. Ha így lenne, ki se nyitnám a számat. Nagyon kis létszámú csapattal dolgozunk és mindig az adott feladatra koncentrálunk. Négyen vagyunk és nem is figyelek másra, csak arra, hogy mit kell tennem, s az operatőrnek megmondom, mire készülök, s azt, hogy ő mit csináljon. Ennél nem is gondolok tovább. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e ez így, mindenesetre mi így dolgozunk.

Melyik helyzetet találod a legfontosabbnak a műsorban, hogy az emberek tudják, hogyan kezeljék?

Nos, ez vicces, mert sok közös szál van az Ember a vadonban és a Worst Case Scenario között. A terep talán más, legyen az város, dzsungel, sivatag, vagy egy hegység, a képességek ugyanazok, higgadtan gondolkodni ezekben a nagy pillanatokban és krízishelyzetekben, tisztán gondolkozni és előállni egy tervvel, majd végrehajtani azt, beleadni a szívedet és lelkedet, átlátni az egészet. Ez a közös pont ezek mindegyikében. A terep más, de az alapelvek ugyanazok.

Láttam, ahogy egy óriási lárvát próbálsz megenni, s az közben szétrobban a szádban. Láttam, ahogy a vizeletbe áztatott ruhába bújsz. Meddig mész el? Mi a határ? Mit nem tennél meg a túlélés érdekében?

A saját határaimat választom. Mindig magam hozom a döntéseket a helyszínen, ugyanakkor nagy ambíciót ad nekem a műsor is. Szeretném a határokat tovább feszíteni és új dolgokat kipróbálni. Fontos, hogy újabb technikákat mutathassak be. Ezekben a szituációkban élek csak igazán, nagyon élvezem az ilyet.

Megennél egy halott embert, ha ezen múlna az életed?

Ez egészen más, ha benne vagy egy szituációban. Engedd meg, hogy átfogalmazzam a kérdést. Megtennéd, ha ezzel életben tartod a gyermeked? Igen, ha ez lenne az egyetlen út, hogy életben tartsam a gyermekem, akkor megenném.

Mit használsz a sivatagban WC papír helyett, amikor egyedül vagy?

Nos, a sivatag kemény dió, mert teljesen más, mint a dzsungel. Ami képes túlélni az ottani körülményeket az szükségszerűen szívós, ellenálló, míg az esőerdők tele vannak gyönyörű élőlényekkel. A sivatagban viszont, ha nem találsz semmit, és csak mész és mész, akkor nem tehetsz egyebet belemarkolsz a homokba és azt használod.

Ki volt az a felfedező, aki inspirálta a karriered?

Édesapám hatalmas inspirációt jelentett a számomra. A brit tengerészetnél szolgált, hegyet mászott – tőle tanultam én is hegyet mászni.

Azt vettem észre, hogy jó cimborák vagytok Will Ferrell-lel. Volt egy közös epizódotok is már. Milyen más hírességeket tervezel meghívni a műsorodba?

Zac Efron írta nekem másnap, hogy szívesen forgatna velem, és én is nagyon várom, hogy eljöjjön ez a pillanat. Most fejeztük be az ötödik évad forgatását, így most arra koncentrálok, hogy hazamenjek és kipihenjem magam. Aztán szeptemberben kezdjük az újabb adagot. Sok jelentkező van, és hogy ki lesz a befutó, az a Discovery-n is múlik.