James Belushi és Jerry O’Connell viccesemberek. Eddig is azok voltak, együtt is azok, külön-külön is. Míg Belushi egy érthetetlenül sikeres sitcomban (According to Jim) már bizonyította, hogy rá lehet bízni egy sitcomot, O’Connell eddig csak bukott vígjátékokban szerepelt, a Sliders óta egyetlen sorozata sem érte meg a második évadot (a Crossing Jordan kivételével). A Defenders sem fogja, de ne legyen igazam.

Ez a sorozat a viccesügyvédes alfajba tartozik, Vegasban vagyunk, ahol két, nem túl ortodox módszerekkel operáló ügyvéd és beosztottai állnak a középpontban, akiket persze rühell mindenki, mert a kiskapukat keresik és a törvény határait feszegetik. Az egyik bulis-csajozós (O’Connell) a másik már lehiggadt, és még mindig szerelmes az exnejébe. Persze kiváló ügyvédek mindketten, akik pornósztárok és alkalmi szarba keveredett lúzerek mellett az Igaz Ügy szolgálatában állnak, és magabiztos mosollyal az arcukon vállalnak el látszólag reménytelen eseteket, ingyen, persze, mert ők már csak ilyenek.

Mindez akár még működhetne is, sőt, az is lehet, hogy fog is, de a pilotról messziről üvöltött az izzadságszag, ennyi sablont egy rakáson régen nem láttam – ráadásul az ügyésznő és Jerry O’Connell karaktere annyira illik egymáshoz, mint a baracklekváros piskótatekercshez a házikolbász. Mindenki tudta már az első percben, hogy a VÁDLOTT csávót megmentik és bejönnek a vad húzások is, az is egyértelmű volt, hogy a Szegény Sorsú De Nagyon Ambíciózus És Tényleg Csak A Tandíjért Sztriptízelő És Pénzért Soha Nem Kúró ügyvédnő be fog válni a cégnél, még jó.

Sablonos, unalmas pilot ez, amit a két komikusi vénával azért bőven ellátott színész sem tud megmenteni. A pilot viszont nyerte az este tízórás sávot, agyonverve a jóval érdekesebb The Whole Truht-ot, meg úgy mindenkit aki elé került (12 millió néző), szóval könnyen lehet, hogy velem van baj. Értékelés: 2/5.