Shawn Ryan új sorozata nem egy Kemény zsaruk, de nem is annak készült. Bizonyos stílusjegyek, a kézikamera, a zajosabb nyersanyag használata, az érzőszívű, de nem egyértelműen makulátlan jellemű karakterek megmaradtak, csak éppen most egy keserédes dramedy-be pakolta át őket. A Terriers valóban szerethető sorozat lesz, csak adni kell neki egy kis időt. Közepesen spoileresek leszünk.

Két csávó történetéről van szó, akik engedély nélküli magándetektívként próbálnak megélni, de rezignáltan veszik tudomásul, hogy csak hat dollár van kettőjük zsebében, annyira le vannak égve. Persze nem csak a kínlódásról és a küzdelemről szól a Terriers, de a két főszereplő karakterét alapvetően meghatározza az eddig elszenvedett szívás, válás, alkoholizmus, satöbbi.

Lemondó arckifejezésben és reménykedő tekintetben sincs hiány, Donal Logue arcát pont erre a szerepre találták ki, nála szomorúbban senki nem tud örülni az exnejének (szintén kiváló színészválasztás), és ugyan a pilotban a másik főszereplő, Michael Raymond James leginkább csak a komikus szálhoz tett hozzá, az máris látszik, hogy a duó működik, valahogy úgy, ahogy a Rizzoli & Isles főszereplő párosa is. 

A heti egy ügy megoldása és az eközben óhatatlanul előjövő poénok, a kutya (nem terrier) és a várható csetlés-botlás mellett Ryan majd szépen kibontja a múltjukat, az exrendőr Hank alkoholizmusát és válását, illetve Britt bűnöző múltját, csak ki kell várni. Nem egy harsányan felröhögős, észvesztő tempóban száguldó sorozat lesz ez, hanem amolyan kényelmes tempóban feldolgozott férfibarátság és a Jó oldalán folytatott, kilátástalannak látszó küzdelem. Pontosan ilyen sorozat hiányzott még a palettáról, engem berántottak. Értékelés: 4/5.