Az ember néha elgondolkozik azon, minek is erőltetnek ennyi sitcomot a tévék. Jóbarátokból úgyse lesz már több, egy 6 epizódos első évaddal operáló utánzat meg sose fog Rachelék nyomába eredni. Az akcentusos lány elmegy társat keresni egy ügynökséghez, ahol elmond pár sztorit a haverjairól. A második rész fergeteges poénjait mutogatni kellene, hisz Ross leszbi felesége óta ez volt az egyik legjobb ilyen jellegű poén. Aztán a sorozat elbutult, Wayne első színre lépésétől kezdve a "miért is rossz ötlet badass csávókkal kezdeni" szintű problémákkal untatták a közönséget. Nem hiába vették vissza a berendelést.

Egy 20 perces sorozatnak minimum 25 rész szükséges, hogy kiforrja magát, ennyi idő alatt talán meg tudjuk szeretni a karaktereket. Így akár össze is jöhetett volna a száz kérdés megválaszolása, de szépen lassan feledésbe merült, hol is járunk. Valahogy nem elég már egy csoportos seggrepacsi, vagy az egyéjszakás kalandok lélekkárosító hatásainak boncolgatása. Sokszor láttuk már ezeket, és bizony másodszorra is unalmasak voltak, főleg hogy erőtlen karakterek, gyengén tálalva lőtték el az ősrégi poénokat.

Ismert arc egyedül Smith Cho volt, aki a Knight Riderben hozott anno egy sokkal szerethetőbb karaktert, itt azonban rá se lehetett ismerni. Az ál-akcentussal megvádolt főhősnő, Sophie Winkleman többnyire fájdalmat okozott, annyira idegesítően adta elő magát. Az egyetlen, akinek jól állt a hülyeség Collette Wolfe volt. Őt az Isten is szőkének teremtette, elég ha a jól sikerült főcímben látott produkcióját megnézzük.

Az ilyet nem lehet megjátszani, és kis túlzással az egyetlen maradandó eleme a 100 Questions-nek a bevezetője. A kishitű magyar hölgyek azért kihúzhatták magukat, Wayne ugyanis megemelte hazánk lányai előtt a kalapját. Ezt leszámítva a sorozatot könnyen el fogjuk felejteni, az biztos, a lezáratlan befejezés után pedig erősen meglepő lenne, ha esélyt kapna az NBC-től. Értékelés: 4/10.