Manapság is tombol ez a betegség a modern sorozatok körében is, hiszen elég, ha a FlashForward vagy a Terminátor széria befejezésére gondolunk. Lezáratlan, megoldás nélküli finálék voltak ezek, a katarzisról pedig ne is beszéljünk. Számos műsort tettek tönkre így a készítők, a Scifiwire csapata pedig úgy határozott, összeszedik az eddigi legdurvább megoldásokat. Ugrás után tehát spoilerek előfordulhatnak, első áldozatunk ugyanis a Quantum Leap.

A történet ugyebár sokak számára lehet ismerős, a hazai csatornák sokat ismételik a sorozatot, melynek során Sam Becket ugrál az időben, hogy mások testébe bújva, elfuserált életeket tegyen helyre. Olyasmi a koncepció, mint a Sliders esetében volt anno, és a befejezés is hasonlóképp zajlik. Az illúzió halála jelenik meg, ugyanis a finálé vége után a narrátor pökhendi hangnemben közli velünk: hősünk bizony soha nem fog hazajutni. A néző ekkor legjobb esetben is falhoz vágja a távirányítót, és elmegy egy korsó sörért.

Hogy miért teszi tönkre az eddig felépített élményt? Mivel ugye a főszereplő nem öregszik, a kezdetben mókás időutazgatás valami mássá alakul. Végtelen purgatóriummá, ahonnan nincs menekvés. Minden ugrás csak egy újabb nap Becket privát poklában. Mivel pedig Isten irányítja az egész körforgást, nos elég kellemetlen 0-24 óráig mások problémáival foglalkozni.

A Star Trek: Voyager hat Emmy-díjat zsebelt be, és a mai napig sok potenciál rejlik ebben az univerumban. A sztori középpontjában a felfedezetlen űrben bolyongó hajó és legénysége, valamint a 75 éves út állt. Szerencsére azonban a bádogdoboz hazaért 23 év alatt, azonban az elégedetlen főnök inkább időutazásra adta a fejét, hogy kipucolja a múltat. A "miért teszi ez tönkre a sorozatot?" kérdésre a válasz azonban kissé komplikált.

Az utolsó rész 10 évvel a Voyager megérkezése után zajlik, amikor Janeway kapitány azon morfondírozik, nem jó az, hogy ennyi évet elszúrt az életéből. Így hát jól megmondja saját magának a múltban, hogy ne szálljon a fedélzetre, vagy legalábbis ne engedélyezze a hajóval való ugrást. Pontosabban, ezt tenné, csakhogy elkésik, ami jókora galibát okoz. A Voyager első részei olyan élményt jelentettek, mint Stephen Hawkingnak a füvezés, azonban az, hogy a katasztrófát az időutazó kapitány okozta, nos kissé lehangoló.

Igazi klasszikus, az X-akták, ami modernebb formában tért vissza nemrég, ennek pedig nagyobb jelentősége van, mint gondolnánk. Evidens, hogy tudjuk, David Duchovny-ék akkoriban még hetente támadó lényeket kaptak el, persze inkognitójukat gondosan megőrizve. A borzalmas pedig az volt az egészben, hogy csupán a már említett film promóciója volt a műsor célja. Lassacskán derült ki ugyanis, hogy az ufók célja az invázió volt, a kérdés azonban, hogy vajon miért kellett nekik egy medvedisznóemberektől megszállt bolygó?

A fináléban pedig kiderült, hogy mindössze 2012-ben jön el a vész, ahogy a sokszor emlegetett maják már megmondták. Ráadásul ekkor jön majd a harmadik X-akták film is. Pedig az egészben az volt az izgalmas, hogy sosem lehetett tudni, mikor csapnak le. A másodszori nézhetőségen ez rengeteget ront, főleg hogy az érdekfeszítőbb részek a műsor vége után zajlanak le. A monster of the week koncepció persze azért élvezhető marad.

Egy modernkori klasszikussal zárnánk le a sort, ami a Battlestar Galactica, és az eddig említett sorozatok közül a legfrissebb élmény. A lényeg az, hogy az emberek szétzúzott hajójuk fedélzetén vegetálva keresik a Föld nevű bolygót, ahol letelepednének, mindeközben pedig az elképesztően jól kinéző cyclonok sanyargatják őket. A végső magyarázatként pedig egy szót vésnek a készítők az agyunkba: angyalok. Na igen, a Supernatural esetében elfogadható motívum ez, a BSG-nél viszont vicces.

A cselekmény során ugyanis Six és Gaius Baltar egymásról fantáziálnak, egy sor vizsgálat után pedig kiderül, a ludasok a szárnyas jótevők. Ami nagy kérdőjelet hagyhatott az agyunkban, hogy vajon miért nem jelentek meg teljes valójukban, ahelyett hogy karbonnőcikkel operálnának. De akkor miért hajtja Isten az embereket vissza a Földre? Talán azért, mert a Menny is csupán egy füstös kocsma manapság? Első blikkre a sorozat egy élvezhető sci-fi volt, másodszorra viszont egy magasabb létállapot öncélú játszadozása.

Ráadásul ezek csak a legismertebb példák. Akadnak más, kevésbé populáris klasszikusok is, amiket ugyanígy elrontottak. A Lost fináléja pedig a korábbi példákat nézve egészen zseniális. Ha azt nézzük, legalább fLocke álarca mögött nem egy bepöccent zsiráf őrjöngött.