Szabó Dániel nevű olvasónk kiöntötte a szívét a Lost végével kapcsolatban, és úgy gondoltuk, ha már volt egy abszolút pozoitív és egy tök negatív vélemény itt a blogon, akkor legyen egy középutas is. 

Egyik szemem sír, a másik nevet. Eltelt már jó pár óra és szeretném végre leírni az egyik kedvenc sorozatomról úgy zakkumpakk az "összefoglalást". Hétfőn el sem tudtam igazából indulni, de sixx tegnap reggeli szavai adnak egy kis löketet. A másik nagy kedvencemnél, a BSG-nél ez könnyedén ment, most azt sem tudom, mit mondjak. Rá kell jönnöm, hogy ott is hasonló helyzet állt fenn. A hit embere és a "logika" embere viaskodik bennem. A hit embere sírt az évadzáró alatt, csodásnak tartotta, szívbemarkolónak, gyönyörű búcsúnak a kedvenc, hozzánőtt karaktereitől.

Amikor Hurley azt mondja Sayidnak, hogy ő jó ember, és nem szabad elhinnie, amit mások állítanak róla, eszembe juttatta a BSG-ből...

SPOILER
...Baltar és Caprica utolsó jelenetét, amikor azt mondja, ért a földműveléshez.
SPOILER VÉGE

A hit embere tudta, hogy miután Jack lezárja a koporsót, az apja fog mögötte állni. A sorozat legjobban "várt" "jelenete", hogy Jack végre el tudja engedni az apját, mert a vele való kapcsolatának terhe rányomta a bélyegét az egész életére. Az "alternatív" világukban is Jack volt a legkonokabb, a "racionális" ember, mert itt is ránehezedett az apja halála, az, hogy nem tudott tőle elbúcsúzni, és megmondani neki, hogy szereti. És az, hogy ezt összekötötték a bambuszerdőben való sétával, azzal, hogy látta, a barátai biztonságban hazatérnek, egyszerűen mesteri volt. Valaki a junkien bölcsen megjegyezte, hogy a kutya megjelenése is nagyon fontos motívum, hisz Jack szemlélete a "live together, die alone" volt, és halála pillanatában nem volt egyedül. Ezzel csak egyet tudok érteni.

A hit embere majdnem annyira örült Christian beszédének, mint a BSG-ben annak...

SPOILER
amit Baltar mondott a sorsukról és Istenről.
SPOILER VÉGE

A hit embere örül, hogy megismerte ezeket az embereket, az életüket, a múltjukat sok-sok éven keresztül, és így mind-mind a szívéhez nőttek, kivétel nélkül (talán Libby a legkevésbé ;) ;P). Látta, honnan indultak, milyen elveszettek voltak, és a Sziget-"Purgatórium" tisztítótűzében hogyan találták meg önmagukat és egymást. Míg kezdetben jól elkülöníthető vonalak, "pártok", csoportok keletkeztek, mindenkinek meg volt a saját egyéni kis titka (ami azért nem oldódott fel teljesen) és célja, közben egyre jobban közeledtek egymáshoz. Emlékezzünk azokra a részekre, amikor Sawyert próbálta Hurley másokkal egyetemben jobban beilleszteni a közösségbe, feledhetetlen.

Feledhetetlen az a gyengédség és öröm, amikor a visszatérőket a parton üdvözlik társaik, ez számtalanszor megjelenik a a történetben. Feledhetetlen John Locke életszemlélete, az élethez való viszonya, a békés és szeretetteli mosolya. Feledhetetlen az a színészi játék, amit a szereplők többsége nyújtott, de különösen Terry O'Quinn, Michael Emerson, Elizabeth Mitchell és Henry Ian Cusick.

A hit embere végig sejtette, hogy ez az egész történet egy nagy csata lesz a relatíve "jó" és relatíve "rossz" között, már azóta, hogy John és Walt backgammonoztak. Még Füsti szempontjait is meg lehet érteni, ám a brutális eszközeit kevésbé. A hit embere örül, hogy békében megtérhettek a fénybe, "amiből" mindenkiben van egy kevéske, egy kis isteni szikra. És mindegyikőjükre érvényes: "see you in another life, brother." A hit embere boldogan búcsúzott el a karaktereitől. És az utolsó LOST felirattal tényleg eltűntek a nézők életéből.

A logika embere viszont nevet egyet, mert részben csalódott. Nevet, mert megetették vele azt, hogy van egy olyan félig misztikus, félig (ál)tudományos kerettel és elemekkel rendelkező történet, mely fokozatosan bontakozik ki, és a történet végére hellyel-közzel értelmes válaszokat kap, akár a misztika, akár az (ál)tudomány keretében. Igen, a misztika is rendelkezik "egyfajta" "logikával", a saját területén. Mert nemcsak a szereplők és a sorsuk miatt nézte, hanem a Sziget rejtélyei miatt is.

A logika embere egyre inkább megdöbbent - bár ezt akár írhattam volna a hit emberéhez is-, hogy akár főszereplők, akár mellékszereplők élete mennyire összekötődik, mennyi sorsszerű találkozások történtek már a Sziget előtt is. James Sawyere Locke apja; Libby adja a hajót Desmondnak; Sayid iraki életszakaszában megjelenő amerikai katona később a Szigeten nyomogatja majd a gombokat; pont az a Faraday jön a Szigetre, akinek az anyjával beszélgetett Desmond az univerzum törvényeiről, és az az ember az apja, akit száműztek és a Sziget birtoklásáért vívott háborúban az egyik fél.

A logika embere örült volna, ha meg tudja, mi végre ez a sok összefonódás, mi végre a sok halál, mert az öt évad tükrében igenis nem örül annak, hogy az a válasz, ők voltak a legfontosabb emberek egymás életében, és mindenki meghal egyszer. Nem örül, mert szerette volna tudni, hogy a sok-sok embert miért terelte a végzet pont arra a gépre, hogy egy helyre kerüljenek.

A logika emberének tetszett, hogy az első-második évadban még misztikus, kissé szörnyszerű, esetleg fekete betegségben szenvedő emberekről kiderült, hogy egy nagyobb, egy rejtélyes célból összetartó csoport. Tetszett neki, hogy volt egy másik rejtélyes csoport, a DHARMA, és tetszett a szembenállás, és erre szeretett volna fényt deríteni. Tetszett neki az a neten terjedt videó, amiben Hanso szerepelt, és szintén a Sziget csodáját igazolja.

Tetszett neki, hogy ez a Sziget olyan különleges, hogy mások is meg akarják szerezni. Tetszett, hogy kezdenek körvonalazódni a nagy csoportok: Lostiek, Otherek és Jacob (a jó fiúk?) és Widmore/Abbadon/(részben Sun apja?). Tetszettek az érdekes DHARMA-kísérletek, amikor is kiderült, hogy pont azok a számok mentik világot, amik Hurleynek szerencsétlenséget okoznak, és tényleg kiderült, hogy a gombnyomogatás nem feltétlen ok nélkül kell csinálni, és tetszett neki, hogy erre az ötödik évadban részben választ is kapott.

Tetszett neki, hogy ez a Sziget nagyon ősi, mert utaltak erre jelek, a rejtélyes szobor és a még nem látott templom. Kiderült később hogy van római és egyiptomi kötődés, és szerette volna tudni miért. Azért, mert erre is épült a sorozat, az első öt évad. Tetszett neki a rejtélyes Füst, és részben a rá adott válasz is. Azért részben, mert elvileg védelmi rendszer volt, Cerberus, az alvilág őre. Kissé olybá tűnik, hogy ő maga is Sziget egyik őre kellett volna, hogy legyen. Nem rossz ez a testvérpár ellentét, de az nem tetszett, hogy a hatodik évadot csak erre fűzték fel, mindent feláldozva ezen. Ezért nem örült annak a válasznak, hogy a szeretett szereplők (még az otherek közül is) többsége azért halt meg, mert Jacob a múltban elkövetett egy hibát.

A logika embere úgy látja, hogy részben belekeveredtek saját mitológiájukba, és azt feláldozták az alternatív vonallal (ami bár nem volt rossz, a logika emberének azt sugallja: a készítők azért tették bele, mert rájöttek, hogy annyi szálat fontak össze, hogy nem Jacobok ők, hogy a szőttest el tudják készíteni). Miért? Nem a szájbarágós válaszok és magyarázatok hiányoznak, mert ezt sosem tették így az öt évad alatt, viszont a szép, komótos kifejtés igenis jelen volt. Számos dologra nem derült ki, aminek értelmet és jelentőséget adtak. Ez pedig a Sziget múltja és mitológiája, hogy miért kötődött ennyi minden az egyiptomiakhoz, még a Hatch UV fényében is. Aaron, Walt és a számok sokat emlegetett jelentősége.

Az utolsó évadban teljesen semmissé és súlytalanná tették a jól felépített csoportok szembenállását, az utolsó etapban szinte teljesen "értelmetlenül" és logikátlanul csapódtak ide-oda. Widmore halála teljesen szürke és semmis volt, nem okozott katarzist. Értelmetlen volt, lényégében szinte semmi jelentősége nem volt annak, hogy idejött vissza a Szigetre, még ha Jacob is hívta - nem tudott érdemben hozzátenni semmit az eseményekhez Desmondon kívül. 

A logika embere úgy búcsúzik a sorozattól, hogy imádta az egészet, főleg az első öt évad felépítettségét, de hatodik évadban csalódott. Nem tetszett neki a számokra adott válasz, hogy minden szám egy ember. Ez még nem magyarázza meg a kikerülésüket és a DHARMA általi felhasználásukat. Ezt olyan "nesze semmi - fogd meg jól"-nak tartja, mert tisztában van vele, hogy O'Quinn adta az ötletet, hogy legyenek benne számok, és igazából szerinte a készítők sem tudták, hogy mihez akarnak majd kezdeni vele.

Nem tetszett a mód, ahogy megmagyarázták a suttogásokat. Mindig is sejtette, hogy holt lelkek (hisz olvasta a neten a rajongók általi visszafordításokat, és még Boone is megszólalt -"Helló, hugi"- Shannon halálakor), de így, hogy kiállt Michael, és azt mondta, azon lelkek vannak itt, akik nem mehetnek el, tankönyvszerű volt. Nem tetszett, hogy a templomba érve kihagyták a Sziget múltjának feltárását, ehelyett kiforgatták Sayidot, mint karaktert. Meghal, feléled, "meggonoszodik", majd újra a "jó" oldalra áll, végleg meghal.

Viszont a logika embere is szerette a sorozatot, még az utolsó évadot is, csak a jól felépített világ részbeni feláldozását nem. Egy jót nevet azon, hogy olyan kemény cukorkát evett, amiben töltelék volt. Nem szeretem az olyan cukrot, aminek a közepén valamilyen töltelék van, de ez nem veszi el a felette lévő réteg élményét.