Amikor a Life Unexpected első két promója kijött, valamiért képtelen voltam azonosulni a sorozattal, nem érdekelt a szirupos sztori a csak a tévében előkerülő, szuperokos, szupercinikus és szuperédi tinjicsajról, aki a önálló felnőtt vagy mi a hátam (emancipated adult) akar lenni 16 évesen, ezért felkeresi a szüleit, akik egy részeg este hozták össze 16 évvel ezelőtt. Nem érintett meg az a tíz perc, amit megmutattak belőle, talán azért, mert a pilotban itt, a nyitányban a legrosszabb mindenki, itt játssza túl a szerepét és grimaszol feleslegesen.

Aztán megnéztem a kész produktumot, és egyből eszembe jutott a Gilmore Girls és az Everwood, két olyan WB-sorozat, ami egy percig sem tagadta, hogy szirupos és érzelmes, és nem szól másról, mint az emberi kapcsolatokról - de ez így is van jól, kellenek az ilyen sorozatok, és ha képesek a giccs határán egyensúlyozni, akkor szívesen el is nézi őket az ember. A Life Unexpected pontosan ilyen, bár a nagy elődökhöz egyelőre még nem ér fel a dialógusok terén.

A főszerepben Lux áll (Life UneXpected, mint arra Human Insect oly jól rámutatott a sorozatjunkie-n), akiről nekem valahol Veronica Mars, valahol a Juno című film címszereplője, néhol meg Rory Gilmore jutott eszembe, aranyos kiscsaj, akit ráadásul kiváló színésznőre bíztak: a Swingtownban már emlékezetes alakítást nyújtó Britt Robertsonra. A két szülő szerepében (akik a végzete dugása óta nem találkoztak) Shiri Appleby és Kristopher Polaha is kiváló, különösen akkor, amikor rögtönözhetnek - pár jelenet annyira természetesen hatott, hogy egy pillanatra el is felejtettem, hogy sorozatot nézek.

A Life Unexpected egy aranyos, őszinte sorozat lesz, amit nyugodtan meg lehet nézni férfiaknak is, nem annyira csajos és tinis, hogy mi ne élvezhessük, a történet (az önállóságra vágyó csajszit a bíróság a két szülő gyámságába adja) pedig akár egyfajta lecke is lehet a harmincas férfiaknak, akik gyerekvállalás előtt állnak - ilyen lesz, ha egyszer tinkorba ér a lányunk.

Ami kifogásom a pilottal szemben van, az az utolsó 10 perc egyik eseménye, amit ugyan kilométerekről lehetett látni, mégis meglepett, hogy konfliktusforrásként képesek voltak az írók pont ezt előrángatni, és az egyik központi témává tenni.