Szörnyű mulasztásomat törlesztem most, amikor írok végre az október elején megjelent új irodalmi havilapról. Annak ellenére, hogy a Budapest Bristol napokig velem volt a buszon, az ágyban és a konyhaasztalon, nem tudtam, hogy hová tegyem, s őszintén szólva még most sem tudom.

Ez a lap ugyanis zavarba ejtő. Kezdjük talán azzal, hogy gazdasági válság idején elindítani egy Nyugatra hajazó irodalmi folyóiratot, az olyan, mintha valaki egy idősek otthona teljes gyógyszerkészletét nyelné le három deci hipóval, hogy biztosra menjen. Jó érzésű ember ilyenkor, ha közbelépni nem tud, legalább nem néz oda.

De nekünk muszáj odanéznünk, belenéznünk, elolvasnunk az utolsó sorig, és fülig pirulni. Mert a zavar lapról lapra csak fokozódik, és egyre nehezebb eldönteni, hogy a kiadót mi vezette akkor, amikor a folyóirat „szerzőgárdáját” úgy válogatta össze, hogy a többségük legalább már ötven éve halott. A szerzői jogdíjak ilyen esetben – ha vannak is egyáltalán – szinte elhanyagolhatóak, úgyhogy ez pofátlanságnak és naivságnak is nagyívű, már csak az a kérdés, hogy ki a célba vett közönség.

Azok ugyanis, akik például szeretnek Hemingway-t, Kafkát, Boris Viant, netán Örkényt vagy Tóth Árpádot olvasni, szépen odasétálnak a könyvespolcukhoz vagy elmennek a könyvtárba. Azokat viszont, akik egy villámrandin szeretnének villogni klasszikus tudásukkal, nehéz lesz rábírni, hogy ne a kistesójuk irodalomkönyvét lapozzák át, hanem megvegyenek egy erre szakosodott havilapot.

A Budapest Bristolról ezzel a névsorral viszont nem lehet azt állítani, hogy rossz lenne. Ezeket a szerzőket jó olvasni, újraolvasni, netán kedvet kapni hozzájuk, és az a néhány velünk élő kortárs (Podmaniczky Szilárd, Erdős Virág, Csikós Attila) is elég izgalmas, aki egy-egy írás erejéig odaállt a kezdeményezés mellé. Ha pedig nem érdekel minket Czeizel Endre kutatása az alkotó személyiségek önpusztító életmódjáról, vagy nem szeretjük a sudokut, akkor azt a néhány oldalt át is lehet lapozni - és közben gyönyörködni a magyar lappiacon ritka letisztult látványban és az ízléses tördelésben.

A végén így akár még az is feltételezhetővé válik, hogy nincs is ebben semmi huncutság. A kiadó lehet, hogy egyszerűen csak azt szeretné, ha lenne egy olyan lap, amiben mindig el tudunk olvasni egy-egy remek szépirodalmi novellát két buszmegálló között. S ha ez így van, akkor izgulhatunk, hogy a mentő idejében érkezzen, mert a beteg már a felhők között jár.

Budapest Bristol

66 oldal, 685 Ft