Véget ért a CBS nyári horrorsorozata, a Harper's Island, és ugyan az évadnak azzal a felkiáltással ment neki a készítő Jon Turteltaub (Jericho) és a CBS is, hogy ez a zárt, 13 részben elmesélt történetforma alkalmas lesz arra, hogy akár minden nyáron legyen belőle egy évad új helyszínnel és történettel, a végére ezt sem a nézettség, sem a színvonal nem igazolta. Félreértés ne essék, a Tv2-re hamarosan érkező sorozat (limited series?) hangulata nem volt annyira rossz, voltak benne kifejezetten jó megoldások és csavarok is, de az epizódok nagy része leginkább csak a közepes átlagot súrolta, és azt is alulról. A kép után spoileresek leszünk, olyannyira, hogy még a legnagyobb csavart is lelőjük, CSAK AZ KLIKKOLJON, AKI MÁR LÁTTA MIND A 13 EPIZÓDOT.

A sorozat, ha valaki nem olvasott volna róla eddig, egy esküvő története, illetve annak indul: a násznép felszáll egy hajóra és elindul a Harper-szigetre, ahol aztán elkezdenek hullani, mint a legyek, mert valaki vagy valakik berágtak a vendégekre, és a Halloween/Péntek 13 stílusában kezdik tizedelni a jónépet. 25 szereplővel indultunk, a végén marad négy túlélő, a 13 rész alatt tehát 21 halálesetet látunk, köztük egy-két emlékezetessel, de a legtöbb csak ásítást váltott ki belőlem - egyrészt a készítők nem tudták elérni, hogy érdekeljenek az áldozati bárányok, másrészt az a bazinagy bálnanyúzó kés már halálra untatott.

A Harper's Island legnagyobb baja az volt, hogy a 13 rész alatt nem tudta a nézővel megszerettetni a karaktereket (egy-két kivétellel), ez egyrészt az írók, másrészt a szereposztók hibája. Az milyen már, hogy a sorozat nézői világszerte azárt drukkoltak, hogy a gyilkos nyírja már ki végre a kislányt a sorozatban, mert annyira idegesítő és tenyérbemászó kis nyomorult volt? A logikai bukfenceket és a messziről üvöltő marhaságokat most nem kezdem el sorolni, mert ilyenekkel minden horror tele van, sőt, ez a műfaj modern amerikai inkarnációinak (melyek között egyre több a tinihorror) alapeleme sajnos, ha végre egyszer egy  szereplő racionális döntéseket hozna egy ilyen hentelős filmben/sorozatban, 10 perc után vége lenne az egésznek.

A karakterek motivációja is sántít, gondolok itt a 12. epizódban nagy meglepetésként belengetett második gyilkosra, aki azért segít a szigetet egykoron rettegésben tartó Wakefieldnek, vér szerinti apjának (micsoda meglepetés), mert gyerekkorában örökbe adták, és emiatt ideges lett. Nabazmeg, ilyen alapon elég sokan kezdhetnének irtóhadjáratba a kvázi családjuk ellen, nem? És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a kedves tettes hóttszerelmes a saját féltestvérébe, akivel az életét akarja leélni, EZÉRT úgy tesz, mint aki szerelmes egy csajba, rittyentet az apóssal egy nagy esküvőt egy szigeten, ahol mindenkit kinyír a faterral karöltve. Miért is? Miért kellett megölni a szigeten lakókat? És az öccsét? És a haverjait? (Az egyik megdugta a csaját, ez határesetként elfogadjuk.) Miért nem szedte fel a csajt csak úgy, simán?

Nem stimmel a motiváció, nem jók a karakterek, érthetetlen marhaságokat csinálnak egymás után, nem jó a színészválasztás - ezek után milyen pozitívumot lehet felsorakoztatni a sorozat mellett? Azt, hogy az egyik gyilkos személyét abban a pillanatban ki lehetett találni, ahogy az őt alakító színész (Callum Keith Rennie) arca megjelent egy újságkivágásban a negyedik rész környékén? (Mert túl nagy név ahhoz, hogy csak úgy mumtogassák.)  Ja, nem, ez böszmeség. Akkor azt, hogy jócsajok vannak a sorozatban? Nem, mert ez nem szépségverseny, hanem tévésorozat, ahol a tehetségnek sokkal fontosabbnak kellene lennie a külsőnél. Akkor mit is? Hogy eltöltöttem vele 13 órát a nyárból, és addig sem ittam a kocsmában? Ja, talán ezt.