Az Egyesült Államok rádióinak talkshow-vezetői mostanában amiatt aggódnak, hogy a demokrata kormányzat, élén Obama elnökkel, elővesz egy korábban sikerrel alkalmazott rendeletet, az ún. Fairness Doctrine-t, és azzal akarnak majd rendet vágni az éterben szólásszabadságilag. A tét nem kicsi, de jogos-e az aggodalom?

Az amerikai konzervatív sajtóban Armaggedont emlegetnek és pusztulást, az éterben sorra elhallgató rádióadókat vizionálnak, ha a kormányzat feléleszti az először 1949-ben alkalmazott törvényt, miszerint a vitatott, több oldalról is másképpen értelmezhető ügyek rádiós/tévés tálalásakor a közvetítőnek úgy kell eljárnia, hogy az adott témát minden oldalról megvizsgálhassák, körüljárhassák, így a hallgató nem csak egy oldal elfogult véleményét ismeri meg, hanem a másikét is. A rendelet betartatását 1967-től az FCC (az ottani ORTT) ellenőrizte, egészen a Reagan-kormányzat idejéig, amikor is (1987-ben) eltörölték.

A rádiósok attól tartanak, hogy ha a demokrata párti többség a Képviselőházban megszavazza a törvény újbóli bevezetését, az ellehetetlenítené az ún. talk-radio-k működését, hiszen ezeknek pont aza a lényege, hogy oda pártállástól, vallási, faji és egyéb hovatartozástól függetlenül be lehet telefonálni, és elmondani a véleményünket. Ha a rendelet ismét hatályba lépne, akkor magyar példát tekintve úgy nézne ki a dolog, hogy a Klubrádióban Orosz József a szocialista álláspont kifejtése után kénytelen lesz majd felhívni Vona Gábort is, hogy ő mit gondol mondjuk a költségvetésről, és mindehez azonos hosszúságú műsoridőt lesz kénytelen biztosítani. A tervezet egyébként nem élvezi Obama elnök támogatását és első körben a Szenátus ezért (is) szavazhatta le 87-11 arányban, szóval az Armaggedon egyelőre takaréklángon.