A Daybreak első részének elemzéséhez nem lehet úgy hozzákezdeni, mint egy sima BSG-epizódhoz, mert ez egy háromszor 42 perces történet első harmada, NEM önálló egység, nem áll meg a saját lábán (bár valamiféle befejezése így is van), tehát nincs túl sok értelme annak, hogy az ember izomból nekimegy, és mint számos külföldi fórumon láttam, a Black Market című valóban félresikerült résznél is rosszabbnak nevezi, mert az olyan lenne, mint egy 300 oldala regényről az első 100 után véleményt mondani. Lehet, csak felületetes lesz. Az ugrás után spoileresen folytatjuk.

Ez a sorozat kemény emberek története. A Daybreak számos fan által fillernek tartott, nekem kifejezetten bejövős flashbackjei is csak ezt erősítették, hiszen a főszereplők múltjának olyan szegmenseibe tekinthettünk bele, amikről eddig nem tudtunk, vagy csak érintőlegesen hallottunk, és még ezek a flashbackek sem voltak teljesek (Mi a fenét szimbolizált a nyomorult galamb a holtrészeg Lee lakásában? Lee azért volt satu, mert Zack meghalt? Six kinyírta az öreg Baltart? Milyen melóval kínálták meg Adamát?), így lehet számítani a folytatásra ezen a héten is.

Szegény embert az ág is húzza, az ex-elnöknőt nem lehet nem sajnálni a támadás előtti hónapokat ismerve, és nem lehet nem csodálni azt a kitartást, ami valahonnan egészen mélyről ered ebben a nagyon kemény nőben, aki mielőtt megtudta volna, hogy rákos illetve rászakadt volna az emberiség (az EGÉSZ EMBERISÉG) minden baja és gondja, még azzal is meg kellett, hogy küzdjön, hogy egy részeg sofőr miatt az egész családját egy délután leforgása alatt elveszíti. Az utolsó képsor amiben a kórházi ágyból felkelve kivánszorog a hangárba, a sorozat legszívszorítóbb jelenetei közé tartozik, bár kisé hatásvadász volt, azt elismerem.

A történet nem flashbackes része úgy három centit halad előre, afféle utolsó támadás előtti stratégiai tökölődés volt, amikor az ember a figurákat úgy tologatja a játéktéren, hogy mindegyik a helyén legyen a mindent eldöntő kombináció előtt. Az admirális rájön, hogy ő bizony inkább nekimegy a Cylon kolóniának egy rozoga teknőben, semminthogy egy Cylon-hajón élje le hátralevő napjait (ráadásul a haldokló Roslyn hiányában csak az üveg meg Tigh marad neki, ez meg nem túl szép kilátás ugye), és kitalálja, hogy aki akar az jöhet vele Herát menteni, de ez persze csak egy ürügy, legalábbis számára, nem azért megy ő.

A többiek közül akadnak, akik persze igen, Helo, Athena és a Cylonok a hibrid gyermek miatt, Lee, Starbuck és Tigh az admirális iránt érzett szeretetből és/vagy köteességtudatból, és azt ugyan nem tudjuk, hogy az epizódban vagy háromszor legyávagazembererezett Baltar miért fog átlépni a másik oldalra, de az tuti, hogy át fog, mert a főszereplők sorsa a fekete lyuk mellett tanyázó Kolónián teljesedik be, az már biztos. Ott, ahol az űbergeci Cavil éppen széjjel akarja szedni Herát, mint bolond a hógolyót, mert valahol odabent, azaz a gyerekBEN lapul a Cylon-nemzet túlélésének titka, és így tovább.

A színészek nagyszerűek voltak egytől-egyig, kiemelni talán csak a Baltart alakító James Callist és Mary McDonnellt lehetne, de ez nem azt jelenti, hogy Edward James Olmos, vagy Katee Sackhoff ne lettek volna ugyanolyan faszák, csak Callisnak jobb jelenetek jutottak szerintem. Különösen tetszett, hogy Gaius apját Juliusnak hívták, az ilyen finomságok miatt (is) fog hiányozni a BSG, és akkor arról még nem is beszéltünk, ahogy a papírt szemüveg nélkül olvasó Adama jó közelre emelte az ívet, mert már nem jó a látása, stb.

Ami kissé túl kézenfekvő, és amolyan "Bobby kilép a zuhany alól" jellegű megoldás volt, az a "kérdezzük meg Anderst, aki mostanában hibridkedik, hogy hol a Kolónia", öcsém, ezt nem lehetett volna mondjuk azon nyomban meglépni, ahogy Bad Boomer elhúzott a gyerekkel? Az is idegesített egy kicsit, hogy Anders az istennek nem képes kijönni az unalmas kómájából, nehogy az legyen, hogy a végső csata közepén egyszer csak magához tér, és majd elkezdi sorolni a megoldásokat az égető kérdésekre, mert kitépem a hajam. A beágyazott promóban semmi extrát nem látunk, csak, amit eddig is sejtettünk: jön a Battlestar Galactica Little Big Hornja.