Csenki Attila, a Showder Klub egyik humoristája úgy megszopatta a Best nevű bulvármagazint, hogy még mindig sírunk a röhögéstől a történetet olvasva. Célja csak annyi volt, hogy kiderüljön: mennyire néz utána az újságíró a cikk alanyának, tud-e egyáltalán arról, hogy kiről is írja a heti kötelezőt, vagy csak simán bekajálja, amit mondanak neki? Az ugrás után jön a humorista levele, csak fotósopban létező ikertestvérrel, Csehszlovákiában protokollzenészkedő trombitás faterrel és az anyuka fordrásznőjének szívhezszóló kérdésével. A kép klikkre nagyobb lesz.

Kedves Comment.com!

 

Közepesnél kevésbé ismert humoristaként, amikor a Best magazin újságírója megkeresett és felajánlotta, hogy készít velem is egy népszerűsítő, bemutató riportot, azonnal eszembe jutott, hogy kísérletezek velük. Feltételezve, hogy a bulvár magazinokban leírtak harmada nem igaz, arra voltam kíváncsi, hogy mi az a blöff, ami gyanússá válik kérdezőmnek, és tudok-e akkorát hazudni, amit nem ír le, vagy legalább utánanéz a furcsa információnak. Nem volt ilyen állításom. Az újságíró fél óra befektetéssel rájöhetett volna, hogy nagyobbik része nem volt igaz annak, amit mondtam.

 

Én azt hittem, hogy a nagy olvasótábor ( kb. 210 ezer példány hetente) ellenére a többség nem veszi komolyan a bulvárt, de megdöbbenve látom, hogy aki olvassa, az hitelesnek is tartja. Fel sem merül bennük, hogy eddig is ennyire hiteltelenek voltak ezek a lapok. Az minimum kiverhette volna a biztosítékot, hogy apám Csehszlovákiában dolgozó roma protokollzenész volt, aki olykor brácsán, olykor trombitán játszott... De nem... Sőt az ikertestvéremről készült Photoshop sem igen lepett meg senkit. A lényeg az volt, hogy legyen egy fotó rólam, meg a gyerekről, bár megpróbáltam kölcsönkérni aznapra egy másik gyereket, ez sajnos meghiúsult. Az, hogy festő vagyok és van egy ikertestvérem, aki Amerikában él, és ha ott van kiállításom, ő megy el helyettem, mert amúgy sem tudják megkülönböztetni tőlem, szinte változtatás nélkül jelent meg. Gondolkodtam, hogy leleplezzem-e egyáltalán az ügyet, de Kiskunfélegyházán, szülővárosomban, sokan megsértődtek, nem értik, miért tettem, hogyan tehettem ezt. Anyám fodrásza, akivel 15 éve beszéltem utoljára, iwiw-en írta az alábbi üzenetet:

 

"Attila!

 

Mi Félegyháziak nem tudjuk, hogy Te viccelted-e meg hamis állításokkal a Best magazint, vagy az újság ír valótlan dolgokat. Mindenesetre, le vagyunk döbbenve! Valóban ilyén hülyék vagyunk, vagy csak mások csinálnak belőlünk azt. Akinek ez örömöt jelent, lelke rajta, de azért Boldog Karácsonyt!

 

Marika néni"

 

Üdv,

 

Csenki Attila