Amikor 2006 októberében az MTV vett egy nagy levegőt, és bejelentette, hogy Társulat címmel szereposztó showműsort indít, amiben az István a király jubileumi díszelőadására keresnek énekeseket, összenéztünk, és először egy Megasztár-klónra gondoltunk, amiben majd lesznek jól menedzselhető Vikidál-kópiák, meg az első körben fejhangon Szállj fel szabad madarazó gimnazisták. Aztán elindult a műsor, és olyan kellemesen csalódtunk, mint az egyszeri apa, amikor kiderült, hogy a lánya tényleg bélyeggyűjteményt nézegetet a szomszéd Lacikánál.

Itt ugyanis valami mást próbáltak közvetíteni a producerek, nem az volt a lényeg, hogy a jelentkezőket el lehet-e adni valamelyik színes hetilapnak, az is lényegtelen volt, hogy külsőre stimmelnek-e a jelentkezők, azaz a mai kifacsart ízlésnek megfelelő testalkattal és/vagy fizimiskával érkeztek-e a meghallgatásra, itt aki rocker volt, az lehetett rocker, csak az számított, hogy van-e hangja, meg tud-e jelenni a színpadon, és el tud-e énekelni egy olyan szerepet, amit előtte Varga Miklós vagy éppen a már említett Vikidál Gyula vitt sikerre.

A szerepdöntőkre már mindenkiben kialakult egy kép a társulatról, nekem konkrét István és Koppány képem volt/van, ami nem feltétlenül egyezik a rendező elképzeléseivel, de ez a műsor pont erről szól, ez egy szereposztó válogatás, és nem tehetségkutató. Nem a legjobb hangú énekest keresik, mondták, hanem azt a színészt, aki el tudja játszani és énekelni az adott szerepet. Persze az MTV sem maradhatott ki az SMS-szavazásos mizériából, itt is beleszólhattunk mi, a nézők, abba, hogy ki kerüljön a tűz közvetlen közelébe (Párbajnak hívják, lehet nem túl szerencsés elnevezés, de mindegy), de ezen a ponton már kivették a kezünkből a gyeplőt, és átadták a zsűrinek - legalábbis ezt hittük egészen múlt szombatig.

Az ilyen műsorokat követő tévénéző ugyanis hozzászokott ahhoz, hogy az asztalnál azért ülnek öten, hogy majd ők eldöntsék, hogy ki nyerjen, jusson tovább vagy kapjon egy szerepet, és azért vannak páratlanul, hogy ne legyen döntetlen. Abban a hitben néztük a szerepdöntőket hétről-hétre, hogy egy szakemberekből álló zsűri dönti el, hogy ki lesz Koppány, egy színházi rendező, egy táncművész, egy énekes és egy zeneszerző azért ül a darab rendezője mellett, hogy az ő véleményükre alapozva derüljön ki: ki a legalkalmasabb az adott szerepre. Azzal egy percig nem akarunk vitatkozni, hogy a rendező szíve-joga megválasztani, hogy kivel akar együtt dolgozni, habár ennek ellenkezőjére is akad példa bőven, azzal viszont igenis vitába szállnánk, hogy mennyire fair az a lépés, amit Szikora János meghúzott szombat este.

Aki nem tudná, a Réka szerepére éneklő két énekes közül az egyik a zsűri négy tagjának szavazatát bírva már elhitte, hogy ő kapja a szerepet, amikor Szikora János élt vétójogával, és kijelentette, hogy neki a másik énekesnő jobb Rékának tűnik, így őt választja. Mivel erre eddig nem volt példa, így mindenki megdöbbent, még a műsorvezető sem nagyon volt képben, és Alföldi Róbertnek kellett gyorsan kimagyaráznia az esetet: igen, a színház világában ez van, a rendező dönt, ezt el kell tudni fogadni. Örök igazság: az apróbetűs részt is el kell olvasni, ez van.

Ismételten, nem ezzel van baj, úgy meg különösen nem, hogy ugyan explicite nem került kihirdetésre, hogy a négy zsűritag végül is valahol csak dísznek van az asztal mellett, és Szikora dönthet úgy, hogy ő mással akar dolgozni, nem a kvázi "nyertessel", de itt például ez tisztán és világosan le is van írva, nem. Azzal van a baj, hogy erről minket, a szavazatokat lelkesen küldő népet nem tájékoztatták, és most mindenki úgy érzi, hogy át van vágva, "ez előre le van zsírozva", "ez is csak egy olyan műsor, mint az összes többi", "manipuláltak minket", és még idézhetnénk a fórumokon olvasható dühödt hozzászólásokból. Egy dolgot szeretnénk még leszögezni (ha már a műsor készítői nem tájákoztatták a nagyérdeműt): a rendező csak a párbajba bejutó két énekes közül választhat, tehát nem vesznek kárba a forintok, tessék nyugodtan szavazni most szombaton is.

Kár, hogy az MTV a kommunikációban nem olyan profi, mint a műsor készítésében, mert ha ezt minden adásban elmondja valaki, akkor most nem lenne olyan keserű a szájízünk az utolsó döntő előtt. Ettől még szavazunk a kedvencünkre, még jó, mert a Társulat továbbra is egy jó, és vállalható produkció, csak valahol legbelül eltört valami. Kár érte. (A cikkbe szerettünk volna normális képeket betenni, de az istennek nem találtunk sehol olyat, ami nem az online videóról lenyúlt, pixeles szar, talán erre sem ártana odafigyelni.) Azóta Forgács Beátának köszönhetően nagyon szép képeket kaptunk, be is tettük őket menten.