Amikor tegnap este negyed kilenc magasságában a már-már Medveczky Ilona feszességű arcbőrrel bíró Korda György kissé galuskásan a mikrofonba böffentette, hogy "És most képletesen foglaljuk el Talmácsi Gábor világbajnok motorját!" akkor már tudtam, hogy a Sportcsillagok Gálája elnevezésű rendezvény nem más, mint egy stílusparódia, az összes ilyen gálaműsor és díjátadó gúnyos és cinikus kifigurázása, egy kurva nagy médiahekk, mert azt feltételezni nem merem, hogy ezt a szervezők és a Sport1 tényleg komoly műsornak szánták.

Sportolókat díjazni jó, magyar sportolókat méginkább, mert legalább ilyenkor előtérbe kerülhetnek azok a nők és férfiak, akikre ugyebár tényleg büszkék lehetünk, de év közben esélyük sincs a címlapra kerülésre, mert azon bérelt helye van a magyar futballnak nevezett kínos kabaréelőadásnak és labdarúgó szakmunkásainak. A tegnap esti gála helyezettjeit a sportújságírók szavazták meg, így kissé furcsa, hogy nem az a Kovács Katalin lett a legjobb női sportoló, aki kétszeres világbajnok lett, hanem Szávay Ágnes, de hagyjuk a szakmai részét a dolognak, azt majd kielemzik nálam sokkal hozzáértőbbek, mi inkább maradjunk magánál a műsornál, mert olyat láttunk, amilyet legutóbb csak a Gördülőcsapágy Művek vállalati karácsonyán, pedig az jó régen volt.

Gálaműsort látott már mindenki, van neki elméletileg vicces műsorvezetője, akinek az a valóban borzasztó nehéz feladat jut, hogy felkonferálja a nyerteseket, bemondja a következő műsorszámot, elköszönjön, és ha belefér, mondjon poénos dolgokat. Korda Györgynek tegnap viszont fogalma sem volt arról, hogy mit kell csinálnia, (azt észrevették már, hogy a sanzonkirályból lett önjelölt pókerguru akcentussal beszéli az anyanyelvét?) ki jön a színpadra, miért jön, ki ad át neki és mit, mi megy a háttérbe kitett bazinagy vásznokon (a sportolókról szóló kisfilm, az), ráadásul a fáradt kínai guminők produkcióját mint az est fénypontját konferálta fel, na ja, nem a sportolók számítanak, hanem a 140 centis csajok, ahogy karikába hajlítják magukat, értjük mi.

Azt már kevésbé, hogy miért kellett breaktáncosokkal és lejárt szavatosságú humoristával (Böröczky József, akit Talma faszán lepéterezett) idegesíteni az amúgy is a libamájjal töltött marhaszegyre áhítozó vendégsereget, pont úgy éreztük magunkat a tévé előtt, mint a Mikroszkóp színpad szilveszteri műsorán, csak az izzadt nejloning hiányozott rólunk. A zenei szerkesztőnek is járna egy pár éves üdülés a finn tajgán, mert ha már felzavart egy fél katonazenekart színpadra, akkor miért egy vendéglátós szintetizátoros húzta a talpalávalót olyan hangszínekkel, amiktől még Szintiboy és Ilonka is elhatárolják magukat?

Ezt talán még el is viselte volna az ember, de a sorozatos egyéb bakiktól már tíz perc elteltével állt a szőr minden létező testfelületünkön. A hibák közül a legidegesítőbb az operatőrök tevékenysége volt, akik kábé minden harmadik sportolót találtak csak el, hiába mondták, hogy Kovács Ági, amikor ők egy bajuszos súlylökő rosszul szabott öltönyére svenkeltek. A videóbejátszások is megérnek egy misét, az milyen dolog már, hogy az összeválogatott kisfilmek szaggatnak és alattuk folyamatosan bepittyen a Windows, mert valami hibát észlel? Mindez kihangosítva?

A gála (ezt a szót csak a lehető legtágabb értelemben véve lehet értelmezni jelen esetben) az egész magyar sport megcsúfolása volt, méltatlan egy ilyen eseményhez, sőt, minden eseményhez. Ennél még a GÖCS dolgozói is ünepélyesebb körülmények között vehették át a karácsonyi ajándékcsomagot a személyzetis Marikától.