Szinkrontolmácsolni iszonyatosan kemény meló. A szakmában járatlanoknak javallok egy nagyon primitív kísérletet, próbálják meg a Shark című sorozat dialógusait magyarul visszaismételni adás közben, forgatókönyv nélkül. Megvan? Na, akkor tessék ezt kapásból németre fordítani. Éppen ezért nem szoktunk a Forma-1-es futamok utáni sajttájokról írni, mert minek, ha téved a tolmács, hát téved, apróságok miatt nem kell fennakadni.

Ma reggel viszont Salman Rushdie volt a vendég a stúdióban, akivel Árpa Attila angolul csevegett kedélyesen és élvezetesen, a kérdések között is csak egy közepesen ciki volt, komolyan mondom, élveztem az interjút, csak azt nem tudom, hogy akik ezt magyarul akarták hallani, azok mit értettek belőle. Az természetesen nem a tolmács hibája, hogy a hangját annyira halkra keverik, hogy nem lehet hallani, az viszont igen, hogy ha egész egyszerűen nem azt fordítja, mint amit az alany mondott.

A ma reggeli interjúból csak a legszembeütközőbb félrefordításokat kiemelve is látszik, hogy a kolléga vagy ideges volt, vagy nem ért a szakmájához, esetleg nem is szinkrontolmács, de mindez nem menti a felelősség alól: Árpa egy szóval nem mondta, hogy a jelenlegi iráni elnök ki akarta volna nyírni az írót, és az amerikai kormánynak sem Rushdie-t magát tekinti egyszemélyben (érdekes is lenne). Az író ezzel szemben nem sűrűn találkozgatott Bonóval, hanem egy regényét küldte el neki véleményezésre, amiben nem U2 nóták szerepeltek, hanem éppen fordítva, a U2 kérte el az egyik, könyvben szereplő dal szövegét. Nagyon nem mindegy. Alant a videó, jó szórakozást hozzá!