A mai napon nehéz lesz választani A tanú és a Nap, széna, eper között. Mindkettőt láttuk már ezereszer, de mindkettő olyan film, amit újra és újra megnézünk. Ha elegünk van a magyar valóságból, meg a sötét ötvenes évekből, akkor kapcsoljuk a Nap, széna, eperre (Filmmúzeum, 20:00). ha pedig elegünk van a nyárból, meg a szexből, akkor inkább A tanúra és Kállai Ferencre (m1, 20:15). Mi inkább a Nap, szénára szavaztunk, legalábbis napicsaj-ügyben, ezért nem Bástya elvtársnak, hanem az ismeretlen cseh macának állítottunk emléket képmellékletünkkel. Etiop nevű olvasónk amúgyis panaszkodott a fotóboltos képek egysíkúságára, hát ez garantáltan nem az. Na jó, annyit kicsit csaltunk, hogy ez a kép a Nap, széna, erotikából van, de hát ez megbocsátható, kegyes csalás.

Magyar valóság-témában nyomul az Europa is, amelyen a két lecsúszóban lévő orosztanárnő sorsát kísérhetjük nyomon a 90-es évek elejének Budapestjén (Édes Emma, drága Böbe, Europa, 20:00). Vígjáték kategóriában megpróbálkozhatunk a német-ír-angol gyártmányú A nagy alakítással, amely két színészről szól, akik tehetségüket felhasználva gengszterkedni kezdenek (Duna, 20:20). Ezt egy ellentmondásos fogadtatású film követi. Az orosz bárka legfőbb jellemzője, hogy vágás nélkül, egyetlen snittel mutatja meg az orosz történelmet (Duna, 22:10). Van, aki szerint jól sikerült a film, és van aki szerint bealvós.

Maradt még mára két különlegesség. A Vodka lemon szereplői valahol a Kaukázusban élnek, egy kis kurd faluban, önmagában ennyi is elég lenne egy jó filmhez, de azért ennél egy kicsit többet gyömöszölt Hiner Saleem rendező mozijába (m1, 1:00). Kedvcsinálót olvashatunk a filmről itt, meg itt. Akinek pedig mond valamit Peter Weir ausztrál filmrendező neve, az kattintson A vízszerelőre, amelyet az m2 a Ritkaságok című sorozatában vetít. Egyébként a sztori elég beteg: egy vízvezetékszerelő teljesen váratlanul beállít egy lakásba, pár napig idegesíti a lakókat, aztán egyszercsak elhúz, de addigra mindenki megkattan (m2, 22:15).