Nem vitás ez a nap cikke, sőt a hét interjúja. A Nők Lapja elbeszélgetett Sándor Pál filmrendezővel és állandó forgatókönyvírójával, Tóth Zsuzsával. Nem is interjú ez, inkább szerelmi vallomás, a cikk írója a beszélgetés alatt biztos végig a két filmes lábánál kuporgott, és időnként félénk, nedves csókot lehelt valamelyikük lábfejére.

A nagy érzelmek ráadásul teljesen összezavarták a szerzőt, hiszen szinte áhítattal írja le azt, amit Sándor Pál biztos, nem áhítattal mondott. Hogy ekkora hülyeséget még soha nem kérdeztek tőlem.

Szív hevesebben ver, meleg, majd hideg fut végig a gerincen: Én, igen én kérdeztem a legnagyobb hülyeséget Sándor Páltól. A hatalmas rendezőtől. Teljesen elszédültem.

Ja, és még egy példa arra, hogy a szerelmes rajongás elveszi az ember eszét:

A riporter szeretetteljesen – merthogy tényleg szereti őket – eltöpreng azon, hogy aligha létezik ellentétesebb két ember a társaságában ülőknél. Egyikük nő, másikuk férfi, egyikük fejedelmi alkat, a másikuk mokány, egyikük bölcs...

Na, másikuk mi? Okos. Mi más. Csitt, szerelmes szív, ne verj oly hevesen!