A szerző a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola végzős hallgatója, és ezen a címen lehet neki gratulálni: ahorvath0520@bkf.hu. 

6. FEJEZET – HOGYAN VÁLTOZTATTA MEG A LOST A TELEVÍZIÓZÁST? 2/2

A DVR, az iTunes és az internet biztosította, hogy a nézők megnézhették azokat a részeket, amelyekről lemaradtak. Épp az internetes letöltögetés adta meg a lehetőséget azoknak a nézőknek is a bekapcsolódásra, akik csak később hallottak barátaiktól, ismerőseiktől a sorozatról. Épp a „legelvetemültebb” internetezők segítették leginkább a Lost sikerét azzal, hogy rajongói weboldalakat hoztak létre, a fórumokban napról napra újabb megoldással álltak elő a sziget rejtélyével kapcsolatban, és végeláthatatlan vitába kavarodtak egymással arról, hogy Kate inkább Jackhez vagy Sawyerhez illik inkább. Épp az internet, a  DVR (Digital Video Recording, amely nem egyenlő a DVD fogalommal) és az iBroadcast lehetőségei biztosították a sorozat készítőit arról, hogy folyamatosan bonyolíthatják a történet szálait, hiszen a nézők attól függetlenül is láthatják az egyes epizódokat, ha épp szerda este lemaradnak róla az ABC-s vetítéskor.

Erre persze a tévéhálózatok is hamar rájöttek, a Lost és a Desperate Housewives epizódjait már az első pillanattól fogva le lehetett tölteni az iTunes oldalairól, először még $1.99-ért, később már ingyenesen, ezzel is elősegítve, hogy minél többen töltsék le a sorozatokat. Ma, ha megnézzük az NBC, a CBS, a FOX vagy épp az ABC weboldalát, mindenhol találkozni fogunk a „Miss an episode? Watch it now for free” bannerekkel, mert pontosan tudják, hogy ezek az opciók újabb nézőket hozhatnak a sorozatoknak. Frederick Huntsberry, az NBC Universal Television Distribution elnöke például meg van győződve róla, hogy a The Office című sorozatuk sikere főként ezeknek az új lehetőségeknek köszönhető, hiszen ez a sorozat az egyik legtöbbet letöltött program az iTunes oldalairól. A sorozat pedig hétről hétre egyre magasabb nézettséget produkál. Sőt! A Nielsen Media Research kimutatása szerint azokban a háztartásokban, ahol van digitális felvevő eszköz (DVR) többet nézik a tévét ’live’, azaz élőben (tehát nem a felvett műsorokról van szó), mint azokban az otthonokban, ahol nincs DVR készülék. 2005-ben az amerikai háztartások 8%-a rendelkezett ilyen felvevővel.

Ráadásul ezek az új digitális lehetőségek még sok esetben többletbevételeket is jelenthetnek a tévéhálózatoknak és filmstúdióknak. A DVD eladások már nem csak a filmek esetében jelenthetik a profit fő forrását, de sorozatok esetében is. A Lost első szezonját például az Egyesült Államokban 1.2 millió példányban adták el, a DVD-set ára $60 dollár körül volt az Államokban. Ahhoz persze, hogy megvegyék a sorozatokat DVD-n, olyan minőséget is kell gyártani, hiszen a Mutant X című sorozatból például nehéz elképzelni, hogy milliós nagyságrendben vásárolják az egyes szezonokat.

Megint csak kétségtelen, hogy ezen a téren is a Lost volt az átütő produkció, habár a korábbi cult hitek (nagy rajongói bázissal rendelkező sorozatok) közül a Buffy, the vampire slayer vagy az Angel is nagyon jól eladható volt DVD-n, de azért a Lost eladási mutatóit ők sem tudták megközelíteni. Hozzá kell tenni, hogy Magyarországon épp az előbb említett két sorozat (Buffy, Angel) nem jelent még meg DVD-n, miközben az Everybody Loves Raymond-tól kezdve a Smallvillen át már szinte minden kapható ilyen formán nálunk is. Persze a Lost sikere rengeteg más kérdést is felvet. Például, az a tény, hogy az amerikai hálózatok mostanában már szinte csak a szerializált dráma fogalmában tudnak gondolkodni, meddig tartható fenn. Ezek a sorozatok ugyanis jóval nagyobb költségvetést igényelnek, mint az epizodik sorozatok.

Arról nem is beszélve, hogy minden eddiginél nagyobb marketingköltségekbe verik magukat a nagy hálózatok, hiszen az ilyen sorozatok esetében létérdekük, hogy leültessék a nézőt az első epizód elé. Vagy legalábbis elegendő számú nézőt ahhoz, hogy sikeresen elindulhasson ez a bizonyos „word-by-mouth” marketing. Egy szerializált sorozat esetében ugyanis a gyenge kezdés minden bizonnyal végzetes lesz. Ráadásul sokkal könnyebb megbukni egy szerializált sorozattal, mint a klasszikus epizodik formátummal, hiszen itt a második, harmadik szezonra azért már semmiképp nem várhatunk fellendülést, ha az első sem volt túl sikeres. Ha pedig az első epizód nem jól teljesít, szinte bizonyosan törölhető is a sorozat a műsorstruktúrából. A 2006-os őszi szezonban nagyon jól látható volt, hogy azok a sorozatok, amiknek az első epizódja várakozáson alul teljesített, nem élte túl a 13 epizódos első megrendelést, sok esetben még a 13 epizód sem ment le adásba (lásd: Vanished, Kidnapped, Justice, Smith). A Variety magazin becslése szerint a 2006-os őszi szezon minden idők legdrágább évadkezdése volt a nagy hálózatok számára, mind a produkciós költségeket, mind a marketingköltségeket tekintve.

A Kagan Research adatai szerint a 2006-os szezon elindítása összesen 11.92 milliárd dollárba került a nagy hálózatoknak, ami 9%-os növekedés az előző évhez képest, a reklámbevételek viszont közel sem növekedtek ilyen sebesen. Abban mindenki egyetért az amerikai televíziós bizniszben, hogy ezeket az elszabadult költségeket nem lehet tovább bírni. Szinte az összes új sorozat moziszerű képi világgal készül, és filmsztárok hada próbálja meghódítani a nézőket a képernyőn a vászon helyett. Ez persze megint csak összefüggésben van azzal, hogy a mai televíziózás már a híres, sok esetben Oscar-díjas színészek, színésznők szerint is olyan minőséget jelent, hogy megéri számukra a nevüket adni ezekhez a produkciókhoz. Hogy csak néhány példát említsünk: Sally Field a Brothers and Sisters-ben, Glenn Close a The Shield-ben, Ray Liotta a Smith-ben, James Woods a Shark-ban, Patrick Dempsey a Grey’s Anatomy-ban, Jennifer Love Hewitt a Ghost Whisperer-ben, Patricia Arquette a Medium-ban, Charlie Sheen pedig a Two and a half man című sorozatban csillogtatja tehetségét. De a háttérben is a legjobb szakember dolgoznak, Paul Haggis például a Crash című film Oscar-díjas rendezője elválallta a The Black Donnellys című minisorozat produceri tevékenységét, amelyet 2007 tavaszán mutat majd be az NBC.
 
Míg 2004-ben egy áltagos sorozatepizód ára 2.4 millió dollár volt, ez a 2006-os őszi szezonra 2.8 millió dollárra nőtt, a nézőkért szinte minden eddiginél elkeseredettebb harc folyik. A pilot-epizódok költségei pedig drámai 50%-al nőttek az egy évvel korábbihoz képest, hiszen az első epizódoknak – mint korábban már említettem – különösen fontos szerepük van a szerializált drámák világában. A sorozatokat már nemcsak on-air elemekkel hirdetik, hanem az eseménymarketing illetve PR teljes eszköztárát bevetik, hogy minden egyes sorozatból nagy durranást formáljanak: az NBC például a 2006-os őszi szezonjának promotálására 15-20%-al többet költött mint egy évvel ezelőtt: a televíziós reklámok mellett már rádió szpotokra, jó minőségű magazin-hirdetésekre, a NetFlix és a YouTube hirdetésekre is egyenként több millió dollárt költöttek el. John Miller, az NBC Universal Television Group elnöke szerint kétségtelenül a Lost és a Desperate Housewives sikere volt a fordulópont a gyártási és marketing költségek elszabadulásakor: “[Amikor ez a két sorozat ekkora bombasiker lett] mindenki tudta, hogy új játszma kezdődik.”.

Már a 24 és a C.S.I. is arra késztette a filmstúdiókat, hogy egyre több filmes technikát vessenek be a tévésorozatok esetében is, de a Lost sikere volt az, ami miatt ma minden sorozat annyi helyszínt, párhuzamos történetszálat és látványos jelenetet használ, mint korábban még egyetlen más televíziós produkció sem. De persze lehet egy sorozat akármennyire is látványos, az igazi siker a történeten múlik. Épp azért a legnagyobb harc talán a tévéhálózatok között a tehetséges írókért, rendezőkért és a nagyformátumú producerekért folyik. Ebből pedig elsősorban a nézők profitálják a legtöbbet, hiszen ennek következtében egyre jobb minőséget kapunk a képernyőn.

Gary Newman, a 20th Century Fox Television elnöke úgy látja, hogy a tehetségért folytatott harc is egészen új szintet ért el. Természetesen mindig is fontos volt a kreativitás ebben az iparágban, de ennyire még soha nem mutatkozott meg, hogy egy-egy igazi tehetségnek mekkora értéke van a piacon. Barry Jossen, a Touchstone Television alelnöke a Variety magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy ő a saját bőrén érzi a Lost által kiváltott hatásokat, ugyanis a többi stúdió elnöke is őket okolja a valóságtól teljesen elszakadt költségekért: „Ez mind a ti hibátok. Ti csináltátok meg a Lostot, amivel mindent megváltoztattatok.” Tommy Schlamme, aki az Emmy-díjas West Wing rendezője volt több epizód erejéig, a St. Petersburg Timesnak nyilatkozva egy mondatban összefoglalja, hogy szerinte mi megy most a televíziós iparágban: „Ha sikeres akarsz lenni, minőséget kell gyártanod.”. Hozzá teszi még, hogy különösen azóta van ez így, mióta a Lost és a Desperate Housewives ekkora siker lett az ABC-n.

folyt. köv.