A szerző a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola végzős hallgatója, és ezen a címen lehet neki gratulálni: ahorvath0520@bkf.hu. 

3.2. „Kell nekünk a Survivor dráma-változata?”

Lloyd Braun, az ABC szórakoztató műsorokért felelős osztályának vezetője 2003 nyarán családjával Hawaii-ra ment nyaralni. Szerette volna elfelejteni az összes munkahelyi gondot, abból ugyanis volt bőven. Az ABC 2001 óta semmit nem tudott felmutatni, ami meggyőzte volna a Disney vezetőit arról, hogy a fontosabb pozíciókban a megfelelő emberek ülnek a csatornánál. Az egyik Hawaii-n is fogható tévécsatorna műsorára tűzte a Cast Away című filmet, amely nem hagyta nyugodni Braunt. Folyamatosan a film főbb témái jártak a fejében: repülőgép-katasztrófa, társadalmi elszigeteltség és az elveszettség nyomasztó érzése. A hasonló elemekkel operáló Survivor óriási siker volt a CBS-n, nyilvánvaló volt, hogy az emberek szeretik az ilyen típusú történeteket.Hamar megfogalmazódott Braun fejében, hogy kellene egy sorozat, amely elszigetelt embereket állít a középpontba, és azt mutatja be, hogy tudnak új életet kezdeni egy lakatlan szigeten. Miután először családjának mesélte el a sztorit – akiknek természetesen tetszett – úgy döntött, megpróbálja megvalósítani az ötletét.

Az ABC szórakoztató osztályának menedzsmentje minden évben tart egy összejövetelt, ahol brainstorming formájában próbálják feljavítani a műsorstruktúrát. Az 50 menedzser nyolcfős csoportokban dolgozik, minden csapat választ egy vezetőt, akinek úgy kell alakítania a beszélgetést a csoporton belül, hogy a beszélgetés végén egy új dráma, egy új vígjáték és egy új reality program ötletét pár mondatban papírra lehessen vetni. Amikor Braunra került a sor a csoportján belül, azonnal belevágott annak az ötletnek az elmesélésébe, amit még Hawaii-n talált ki: „Mi lenne, ha vennénk egy repülőgép-szerencsétlenség túlélőit, akiknek saját maguknak kell a társadalmi rendszerüket kialakítani egy szigeten. Hívhatnánk a sorozatot Lostnak.” Braun csoportja ezt választotta, mint a csoport dráma-ötlete. A teljes menedzsmentnek azonban már nem tetszett annyira az ötlet: azt kérdezgették, hogy nem úgy venné-e ki magát ez a project, mintha a Survivor dráma-változatát készítenék el? És egyáltalán, hogy lehet ebből több, mint két epizódot készíteni?

Braun azonban annyira hitt az ötletében, hogy felkérte Aaron Spelling produkciós irodáját, próbáljanak belőle írni egy forgatókönyvet. Amikor megérkezett a forgatókönyv, Braun úgy érezte, valahogy ez nem az az átütő thrillersorozat, mint amit ő elképzelt. Az író három hetet kapott rá, hogy újra írja a sztorit, de az új változat még rosszabbul sikerült. Az ABC-nél mindenki úgy tartotta, hogy ezzel vége is a szigetes sorozatnak, mert úgy látszott, nem lehet belőle egy jól sikerült forgatókönyvet kihozni. Az ötletgazda, Braun azonban nem adta fel ilyen könnyen. Megkereste J. J. Abramst, a szintén az ABC-n futó Alias című sorozat íróját, hogy írja meg ő a forgatókönyvet. Abramsnak amúgy is volt egy négy éves, 20 millió dollárt érő szerződése a Disneyvel, amely azt tartalmazta, hogy Abrams minden egyes ötletét a Disney érdekcsoporthoz tartozó filmstúdió illetve tévécsatorna kap meg. Abrams, miután meghallgatta Braun ötletét a szigeten rekedt túlélőkről, egy hét alatt kidolgozott egy vázlatot. Azt mondta, abból, hogy egy lakatlan szigeten ragad pár ember, még nem lehet sorozatot készíteni. Kell valamit csinálni a szigettel is: a szigetnek saját karaktere kell, hogy legyen.

A másik ötlete az volt, hogy semmiképp nem szabadna magával a repülőgép-szerencsétlenséggel kezdeni a sorozatot, mert ez egy ’B’ mozi kezdőképsorainak felelne meg. Ehelyett a baleset utáni pillanatokkal kellene indítani a sorozatot, az előzményeket pedig visszatekintésekből (’flashbacks’) tudnák meg a nézők. Az első epizód forgatókönyvéből már látszott, hogy ez a sorozat jóval drágább lesz, mint amit eddig az ABC addig valaha is készített. A Touchstone filmstúdiónál senkinek nem tetszett a sorozat ötlete. Teljesen kivitelezhetetlennek és mérhetetlenül drágának tartották, ráadásul idegenkedtek a szerializált formátumtól, mert tudták, hogy az ilyen típusú sorozatok a néző teljes odaadását kívánják. Egy epizód kihagyásával könnyedén búcsút inthet a programnak a néző. Braun azonban továbbra is annyira hitt a produkcióban, hogy kiharcolta, hogy elkezdhessék forgatni a sorozatot, pedig tudta, hogy ez az állásába kerülhet, hiszen az ABC nagyobb bajban volt, mint valaha, most pedig épp rekordösszeget költenek egy olyan sorozatra, amelyben még a filmstúdió sem hisz.

2004. márciusára a Disney vezetése kirúgta Braunt, bár ekkor J. J. Abrams már Hawaii-n megkezdte a Lost forgatását. Már az első felvett képsorokból tudni lehetett, hogy ez sokkal inkább egy mozifilm lesz, mint egy tévésorozat. Az ABC-nél teljesen el voltak képedve, amikor megérkeztek az első jelenetek, annyira valósághűnek és minőséginek tűnt az egész. A Disney vezetői szintén meglepődtek, ők azonban azokon a költségeken, amelyet a forgatás felemésztett. A Touchstone első költségvetése még 6 millió dollárról szólt, ez hamar felkúszott 9 millióra, majd 12-re. A pilot epizód végleges költségvetése végül elérte a 14 millió dollárt. Bob Iger, a Disney elsőszámú embere „kolosszális idő-, energia- és pénzpocsékolásnak” tartotta a Lostot. A helyzet addig fokozódott, míg valós veszélyként merült, fel, hogy a Disney teljesen leállítja a projectet, a már beleölt dollármilliók ellenére is.

 
Braun felismerve a veszélyt, felhívta Marc Graboffot, az NBC üzleti ügyekért felelős vezetőjét, aki a filmstúdiók és a kreatív szakemberek szerződéseivel foglalkozott. Braun – habár már nem dolgozott az ABC-nek – megpróbálta eladni a Lostot az NBC-nek. az ABC ugyanis még formálisan nem vette meg a sorozatot, bár a Touchstone már majdnem teljesen legyártotta a kezdőepizódot. Amikor kiderült, hogy eddig 12 millió dollárt költött a filmstúdió a kezdőepizód forgatására, Graboff csak ennyit mondott: „nevetséges”. Bár etttől függetlenül érdekesnek találta a sorozat alapsztoriját, és úgy döntött belenéz az eddig elkészített anyagba. Az NBC vezetői viszont úgy látták, hogy a Disney inkább beledől saját tőrébe, minthogy odaadjon bármit is egy konkurens stúdiónak vagy tévéhálózatnak, így lemondtak arról, hogy megszerezzék a Lost jogait.

Az ABC programming osztályán még 2004 tavaszán is az a hír járta, hogy a Lost nem fog adásba kerülni, azonban az első megbeszélésén, ahol az őszi struktúra ügye került szóba, Steven McPherson hirtelen meggondolta magát. (McPherson közben otthagyta a Touchstone filmstúdiót, és az ABC szórakoztató osztályának vezetője lett). Beérkeztek az első fókuszcsoportos felmérések eredményei, és két sorozat kiugróan jó értékeket produkált a tesztcsoportok körében: a Lost és a Desperate Housewives. Az ABC az eredményeket látva úgy döntött, hogy a nyári időszakban szinte a teljes marketing büdzséjüket ennek a két sorozatnak a promotálására költik el. Már csak azt kellett eldönteni, hogy melyik idősávba kerüljön a két műsor.

Az ABC programming osztálya a kezdetektől a szerda este nyolc órás sávot javasolta a Lostnak, és a vasárnap este kilencet a Desperate Housewivesnak, de ezt a döntést mindig a Disney emberei hozták meg. A Disney a péntek este tízes időpontot javasolta a háziasszonyokról szóló sorozatnak, mert úgy gondolták, hogy a női közönséget itt lehet a legjobban elérni, habár péntek este jóval kevesebben néznek tévét, mint hétközben, vagy vasárnap este. Az ABC viszont pontosan tudta, hogy a péntek esti időponttal megásnák a sorozat sírját, túl jónak érezték a már leforgatott pilot epizódot, hogy egy péntek esti időpontba vetítsék le. Ráadásul a Sex and the City is épp 2004 tavaszán ért véget az HBO-n, és mivel az is mindig vasárnap este kilenckor ment, logikus döntés volt ugyanabban az idősávban indítani a Desperate Housewivest, hiszen a két műsor célközönsége között nagy átfedések vannak.

A tavaszi ’upfront’ előtt egy nappal, a Disney még mindig a péntek estéhez ragaszkodott. A péntek este tízes sávot egyébként az ABC hírrészlegének egyik műsora, a 20/20 foglalta el, így amikor a hírosztályon dolgozók megtudták, hogy az ő helyükre akarnak betenni egy új műsort, amit ráadásul Desperate Housewivesnak hívnak, azonnal felvették a kapcsolatot a Disney vezetőivel, hogy lobbiznak a saját műsoruk mellett. Mindezt sikerrel tették, így az utolsó pillanatban a Disney vezetői lemondtak arról az elhatározásukról, hogy a kertvárosi háziasszonyok életét bemutató sorozatot péntekre tegyék, így az upfrontos prezentáció keretében már a vasárnap esti kilences sávban mutatták be a sorozatot. Végül is a Lost is az ABC tervének megfelelően szerda este nyolcra került.

folyt. köv.